ARCHÍV A szülő gyakran rágörcsöl a jelenségre: a gyermek a fontos, nem a dadogás

Nehezen indul a mondat, neki-nekifut a gyermek, mintha valami visszafogná, nem engedné, hogy kibomoljon a beszéd. Bizony, előfordul, és bizony, a szülő gyakran rágörcsöl a jelenségre, holott lelke mélyén lehet, hogy érzi: görcsre görccsel válaszolni nem a legjobb megoldás. A dadogásról, a gyógyító, támogató hozzáállásról kérdeztük dr. Bakos Kinga logopédust. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi lapszámában jelent meg.)

– Leghamarabb mikor jelenik meg a dadogás?

Ez a beszédzavar leggyakrabban hároméves kor körül jelenik meg. Ekkorra már általában „összeállt” a hangokból és szavakból a beszéd (ha nem, akkor megkésett beszédfejlődésről beszélünk), és felszínre kerülhet az, ha a beszéd ritmusa, összerendezettsége nem megfelelő. De ugyanehhez az

életkorhoz köthető az a jelenség is, amikor a gyerek gondolkodása, „beszédszándéka” fejlettebb, mint a beszéde, így a beszédritmus felborul.

Ez a „nem folyamatos beszéd” sokszor csak átmeneti probléma. 

– Későbbi életkorban is felbukkanhat?

Bármikor megjelenhet, habár fiatal felnőttkortól kezdődően már ez nem igazán jellemző. 

– Mit tart ma a tudomány a dadogás okairól? Mi okozhatja ezt a beszédzavart?

A dadogás annyira komplex beszédzavar, hogy nem igazán lehet egyetlen tényezőt megjelölni okként. Ahhoz, hogy megjelenjen a beszédben, „szükséges” néhány olyan háttértényező, mint a görcsre való hajlam, a beszédszervek éretlensége, idegrendszeri éretlenség, az agyféltekék átlagostól eltérő működése és

néhány kiváltó ok, mint például pszichés trauma vagy az agykérgi területek átmeneti zavara. Általában szorongó személyiség talaján alakul ki.

Genetikai okokat is vizsgálnak újabban és összefüggésbe hozták például a 12. kromoszómán történt mutációkkal.

Tilos azt mondani a gyereknek, „ne dadogj”, hívja fel a figyelmet a logopédus

– Milyen szinttől tekinthető súlyosnak a dadogás?

Általánosságban elmondható, hogy akkor tekinthető súlyosnak, ha érthetetlenné vagy nagyon nehezen követhetővé teszi a beszédet. De szerintem akkor súlyos, ha az egyén nem tud megküzdeni vele, ha nagyon rontja az életminőségét. Láttam ugyanis olyan 4 éves kisfiút, aki enyhén dadogott, de az édesanyja rettenetesen szorongott emiatt, és ezt átvette a kicsi is, és alig mert megszólalni. És láttam olyan prepubertás korban levő fiút, akit abszolút nem zavart tónusos dadogása, társait sem, akik közé nagyon jól beilleszkedett, és nem akadályozta semmiben.

– Hogyan reagáljon a szülő, ha észreveszi, hogy kisgyereke meg-megakad a beszédben?

Az első és legfontosabb tanács: tilos azt mondani a gyereknek, hogy „ne dadogj” vagy „beszélj szépen”, stb… Ezek a jó szándék által vezérelt mondatocskák (amelyek például egy másik beszédzavarnál esetleg segíthetnek) nagy kárt tudnak tenni, ugyanis a gyerek nem szándékosan dadog, ezért szándékosan meg sem tudja állítani a folyamatot, csak a szorongása nő. És mivel a dadogás szorosan összekapcsolódik egyfajta szociális szorongással („Ha megszólalok, meg tudok-e felelni a környezetemnek?”, „Vajon elakad-e a hang a torkomban?”, „Hogyan néznek rám az emberek, ha dadogva beszélek, fognak-e szeretni?” stb.), ezek a mondatok, főleg, ha a szülőtől, mint érzelmileg fontos személytől jönnek, csak súlyosbítják a dadogást. Azt is lehetne tanácsolni a szülőnek, hogy ne ijedjen meg, ne szorongjon gyermeke dadogása miatt, de ez természetesen nem így működik, ez egy természetes reakció részéről, és ő is csak komoly belső munka árán tudja kezelni félelmeit, akár segítséggel.

Annyit mindenképpen megtehet, hogy igyekezzen a gyerek mondandójának tartalmára koncentrálni, nem annyira az elakadásokra.

Az elkerülhetetlen kínos helyzeteket pedig érdemes humorral, lazán és mindenképpen elfogadó, meleg légkörben oldani, vagy ha nem megy így, akkor tényszerűen, túlreagálás nélkül megállapítani, hogy néha akadozik a gyerek beszéde. Teljes lényünkkel figyeljünk rá, érezze, hogy ő a fontos, nem a dadogás.

– Mik a szülők leggyakoribb félelmei?

Amikor a szülő először szembesül gyermeke dadogásával, általában nagyon megijed, mert az ismeretlen ijesztő, nem tudja, mitől alakult ez ki, mi lesz most a gyerekével, kezelhető-e, stb. Sokszor bűntudat is társul ehhez, mert esetleg nem érzi elég jó szülőnek magát és keresi, hogy mit ronthatott el. Ezt pedagógus vagy segítő szakember előtt nehezen ismerik be, ami érthető. De talán a legnehezebben kezelhető érzés ilyenkor a szégyenérzet, hogy a gyerekünk más…

– Mit tehet a pedagógus?

Egy jó pedagógus rengeteget segíthet a dadogó gyereknek azáltal, hogy nem csak a gyerek személyiségének, beszédének negatív aspektusaira koncentrál, hanem jó tulajdonságaira, képességeire, és arra, amit mondani akar. Általában jó érzékkel közelítenek az ilyen gyerekekhez, írásbeli ellenőrzést biztosítanak számára, hogy ne a beszédét mérjék, hanem a tudását. És ami

talán a legfontosabb, hogy a pedagógus viselkedése, attitűdje minta az osztályközösség számára, ha ez elfogadó, támogató, akkor a gyerekek is így fognak viszonyulni a dadogóhoz, és a probléma nem terjed tovább pszichoszociális szintre.

A dadogás ugyanis nemcsak a beszéd, hanem a kommunikáció zavara, egy a beszédszervekben keletkező görcs hat a személyiségre, ez pedig a közösségbe, társadalomba való beilleszkedésre.

– Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Ha a dadogás nem szűnik három hónapon belül, illetve, ha erős görcsök és együttmozgások is jelentkeznek, érdemes szakemberhez fordulni. A későbbi életkorban megjelenő dadogás esetén valamilyen pszichés traumára gyanakodhatunk, akkor akár már hamarabb is meg lehet keresni pszichológust vagy logopédust. Személyes véleményem szerint

akkor kell szakemberhez fordulni, amikor annyira zavarja a szülőt vagy a gyereket a beszédhiba, hogy nem tud úrrá lenni szorongásán.

Ilyenkor ugyanis a várakozás –mivel negatív légkörben telik– még jobban megerősítheti, rögzítheti a problémát, és a szülő félelmeit átveszi a gyerek is.

– Milyen tényezők segítik leginkább a gyógyulást? És mi az, ami nehezíti?

A dadogás terápiájának a feltárt okokhoz kell alkalmazkodnia, például, ha lelki okok állnak a háttérben, akkor a pszichológiai terápia van a középpontban, és ehhez társulnak az artikulációt fejlesztő gyakorlatok, a beszédtechnika. Hogy mi segíti leginkább a gyógyulást? Az elfogadás, a nyugodt, meleg légkör, az érzelmi biztonság. A segítő szakember személyisége pedig itt még sokkal fontosabb, mint egyéb beszédhibáknál vagy beszédzavaroknál, ugyanis a dadogás sokkal mélyebben érinti a gyerek egész személyiségét, mint például egy enyhe pöszeség.

A kapcsolat gyógyít (segítő és gyerek között, szülő és gyerek között, pedagógus és gyerek között), nem feltétlenül a technikák.

A terápiában viszont elengedhetetlen az is, hogy megtaláljuk a megfelelő módszert, amivel legjobban hozzásegíthetjük a dadogót a beszéd rendezéséhez. Nagyon fontos a türelmes, rendszeres, hosszan tartó gyakorlás, a segítő szakember útmutatásai szerint. A dadogás kezelése ugyanis – bár néha spontán módon vagy gyorsan is javulhat – általában hosszú folyamat, éveket vesz igénybe. Nagyon fontos a szülők, pedagógusok és segítő szakemberek együttműködése a gyerek érdekében.

– Ha idejében elkezdődik a szakszerű terápia, minden esetben gyógyítható ez a beszédzavar? Vagy mennyire gyógyítható?

Erre nem igazán tudok konkrét választ adni, mivel annyira sokféle ok állhat a háttérben, és annyi fajtája van, és annyi féle hozzáállás a gyerek és szülő, pszichológus, logopédus részéről… - és ezektől mind függ a kimenetel. Van néhány biztos dolog: egyik, hogy nem minden esetben gyógyítható a dadogás, másik, hogy minden esetben segít az, ha időben elkezdődik a terápia, és ha egyáltalán kezelésben részesül a dadogó.

A felnőtt lakosság nagyjából egy százaléka dadog, és a beszédzavar négyszer annyi férfit érint, mint nőt. Viszont a beszédtanulás első éveiben a gyerekek legalább öt százaléka átesik egy hosszabb-rövidebb ideig tartó dadogós időszakon, és ebben az életkorban is inkább a fiúknál jelentkezik a beszédfolyamatosság zavara.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk