„Ha az élet nem éri meg a fáradságot, hogy éljünk, akkor minden ürügy jó arra, hogy meg akarjunk szabadulni tőle” – írja Emile Durkheim az 1897-ben megjelent, Az öngyilkosság című könyvében. Az úttörő szociológiai monográfia az öngyilkosságot tárgyalja nagyon sok empirikus anyagra támaszkodva. Megállapítása, hogy az öngyilkosság mögött téves faji, habitusi, vérmérséklet vagy más egyéni meghatározottságot keresni, sokkal inkább a társadalmi tényezők határozzák meg azt, hogy valaki önkezével vet véget életének.
Szerteágazó okok
Az öngyilkosságok számát elsősorban nem az egyének velük született tulajdonságai, hanem rajtuk kívül álló, pszichoszociális faktorok határozzák meg, az öngyilkossághoz vezető pszichológiai és társadalmi folyamatok megértése, és ennek nyomán a prevenció népegészségügyi prioritás. Befolyásoló tényezők között említik a civilizációt, az egyéni és közösségi kapcsolatok intenzitását, valamint a társadalom integráltságát.
Mindenek előtt a nem az egyik legmeghatározóbb faktor, az öngyilkosságot elkövetők között sokkal több a férfi, mint a nő.
A nem mellett az életkor, az iskolázottság, de még a családi állapot is befolyásolja. A nagyon fiatalokra, kisgyermekekre nem jellemző, és az idősekre, a hetven év felettiekre sem igazán. Fordítottan arányosnak bizonyul az öngyilkosságok száma az iskolázottsági szinttel. A vallás és a konfliktuskezelési készség védőfaktorokként is nevezhetők az öngyilkosság ellen. Ugyanígy a házasság, a házasságban, tartós párkapcsolatban élők ugyanis kisebb arányban követnek el öngyilkosságot, mint az egyedülállók. Ellenben a munkanélküliség, iskolaelhagyás kockázati tényezők, továbbá a pénzügyi és gazdasági változások, válságok is hatással lehetnek a számok emelkedésére.
Az öngyilkosság mint halálok Európára mindig is jellemzőbb volt, mint a világ többi részére,
a 20. században pedig fokozatosan emelkedett az aránya. Ez 1990-től kezdve a pszichiátriai betegségek, főként a depresszió egyre javuló kezelési protokollja miatt az országok többségében csökkenni kezdett, viszont Európában ma is kimagaslóan több ember vet véget életének önkezűleg, mint a többi kontinensen.
• Fotó: illusztráció: Pixabay
Láthatjuk, hogy 2021-ben Afrikában vagy Közép- és Dél-Amerikában, Közel-Keleten tíz alatt van a 100 ezer lakosra számított öngyilkosságok száma, Európában pedig öt ország (Görögország, Olaszország, Albánia, Észak-Makedónia és Spanyolország) kivételével mindenhol magasabb, de jó néhány országban húsz fölötti érték jellemző (Szlovénia, Litvánia, Lettország, Montenegró, Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország).
Van ugyanakkor egy mítosz, hogy lakosságarányosan világszinten Magyarországon követnek el a legtöbb öngyilkosságot.
Tény, hogy Magyarország sokáig előkelő helyet foglalt el ezen a kevésbé pozitív ranglistán, azonban ez ma már korántsem így van. Legmagasabb az öngyilkosságok aránya a következő tíz országban: Lesothó (72), Guyana (40), Szváziföld (29), Dél-Korea (29), Kiribati Köztársaság (28), Mikronéziai Szövetségi Államok (28), Litvánia (26), Suriname Köztársaság (25), Oroszország (25) és Dél-afrikai Köztársaság (24).
Világszinten pedig legritkábban a következő országokban követnek el öngyilkosságot: Antigua és Barbuda, Barbados, Grenada, Grenadine-szigetek, Jordánia, ahol 100 ezer személyből legfeljebb egy, Szíria, Venezuela, Honduras és a Fülöp-szigetek, ahol minden ötvenezredik ember.
Az öngyilkosságok megelőzhetőek. Lennének
Ennek érdekében számos intézkedést lehet hozni lakossági szinten, de célzottan az adott réteg, csoport vagy egyén szintjén is. Az eszközökhöz (peszticidek, lőfegyverek stb.) való hozzáférés korlátozása mellett nagyon fontos szerepe van a médiának: az öngyilkosságokról szóló felelős tudósítás mellett a mentális betegségek ítéletmentes bemutatása és a veszélyfaktorok tudatosítása. Még ezeknél is fontosabb azonban a szocio-emocionális készségek fejlesztése, amit az oktatási rendszer részévé kellene tenni, főleg a serdülőknél, akik nagyon veszélyeztettek ebből a szempontból. És természetesen a prevenció. Azaz
korán azonosítani, felmérni, kezelni, nyomon követni és komolyan venni mindenkit, aki elkeseredett, értelmetlennek látja életét, kortól és nemtől függetlenül.
Az öngyilkosság-megelőzési erőfeszítések a társadalom több szektora közötti együttműködést igényelnek, beleértve az egészségügyet, oktatást, munkaerőpiacot, az üzleti életet, de az igazságszolgáltatást és a politikát is. Ezeknek az erőfeszítéseknek átfogónak és integráltnak kell lenniük, mivel egyetlen megközelítés sem képes önmagában hatni egy olyan összetett kérdésre, mint az öngyilkosság.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: Tinédzser évek
Az én célcsoportom határozottan egy érettebb korosztály. A velem egykorú fiúk rám sem néznek. Nekem az érett pasik tetszenek, hazudom magamnak, miközben tudom, ez az esélyeimről, mintsem az érettségről szól…
