Kezdetként az űrkutatás történetét futjuk át gyorsan, ám azt sem unalmas, iskolai stílusban: dr. Ferencz Orsolya az összefüggéseket látó és remekül láttató előadók tehetségével sorolja a mérföldköveket, fogyasztható módon, nagy vonalakban. Szóba kerül az első műhold, a Szputnyik, amelyet 1957-ben lőttek fel a világűrbe, de hasonló mérföldkőként említi Eisenhower amerikai elnök műholdon keresztül közvetített beszédét is 1958-ban, hiszen ekkortól számíthatjuk a „világfalu” születését, azaz megkezdődik az információ minden addiginál gyorsabb áramlása. Aztán feleleveníti az emberes repülések sorát, Gagarint, aki elsőként jutott ki a világűrbe, majd az 1969-es Holdraszállás jelentőségét, ugyanakkor a magyar vonatkozások sem váratnak sokáig magukra:
a világűr határvonala, a 100 km-es magasságban húzódó Kármán-vonal is magyar tudósról lett elnevezve, Kármán Tódor számításainak a jelentőségét aláhúzva.
Egy nemzetet nemcsak téglákkal lehet felépíteni, hanem tudással is – emlékeztet dr. Ferencz Orsolya, szóba kerülnek Farkas Bertalan és ifj. Simonyi Károly űrutazásai, a világ hetedik nemzeteként jutottak fel a magyarok a világűrbe. Aztán az űrkutatás „melléktermékeire” terelődik a szó: műholdak és a világűrben zajló kutatások nélkül nem létezhetne hírközlés, távközlés, kommunikáció, meteorológia és navigáció sem a mai formában, nem beszélve orvosi alkalmazások és gyógyszerfejlesztések soráról, közlekedés- és biztonságpolitikáról. És ez csak töredéke az űrkutatás hasznainak.
Az űrbányászat már nem egy távoli jövő, hanem a jelen valósága – mondja az űrkutatásért felelős miniszteri biztos. A szomszédos bolygókon rengeteg a kibányászható nemesfém, és le meri fogadni, ha a teremben ülőknek felajánlana egy-egy rúd aranyat vagy fát, a többség az aranyat választja. Pedig
fa – és oxigént előállító bioszféra – csakis a Földön van.
A Hold az emberiség következő kontinense, jelenleg a gyarmatosítása zajlik – állítja dr. Ferencz Orsolya –, az űrkutatás a világgazdaság, a biztonságpolitika alapját képezi, mégis, mindezek csak melléktermékei a kutatásoknak. A fő kérdés, hogy miként lehetséges élet a Földön, egy csillag szomszédságában? És itt térünk át a globális felmelegedés műholdról is látható, elrettentő következményeire, mint kikerülhetetlen téma. „Olyan változásokhoz kell alkalmazkodnia napjainkban mindössze tíz évek alatt a bioszférának, amelyek korábban 1 millió év alatt zajlottak, épp ezért tudatosítani kellene mindannyiunkban:
a víz, a föld, a levegő, az élelem olyan kardinális értékek, amelyeknél nem lehet fontosabb a pénz, az arany.
Morális értékek kellenek, az igazi fék a tízparancsolat.” Fék és morál nélkül 2100 körül élhetetlen lesz a Föld, amelyet gyermekeinknek hátra hagyunk majd. Kormányzati szinteken is lépni kell, ám az egyén felelőssége sem kevésbé fontos – hangsúlyozza az MCC meghívott előadója. És hogy mit tehet a kisember azért, hogy bolygónk kizsigerelését lassítsa?
Az ELÉG fogalmát kellene sürgősen újratanulni, nem túlfogyasztani, és egyáltalán: tanulni, tanulni, tanulni, a gyermekeinket nevelni. Növelni a tudást és a moralitást,
mert egyetlen fék a morálunk lehet – hangsúlyozza dr. Ferencz Orsolya. Nem teljesen reménytelen a morál megváltozatása, nem lehetetlen önmagunkon túltekinteni, és igenis, van ráhatásunk a világ változtatására – zárja előadását az űrkutató, ugyanakkor „Isten is focizik a pályán” – emlékeztet a magyar űrkutatás miniszteri biztosa.
Hogy lehet négy gyermek mellett tudományos karriert építeni ilyen szinten? – faggatom az előadót már az előadás után, néhány szóban. „Azt hiszem, fontos tudatosítani, hogy
nincsenek szupernők, vagy mindenki szupernő,
mert bármilyen pályán nagyon komoly feladat és kihívás, hogy egyeztessük a szakmai feladatainkat a gyerekek nevelésével, tehát igazából ez egy általános probléma. A nőknek kell abban segíteni, hogy át tudjanak jutni bizonyos küszöbökön. Nekem a pályaválasztásomat meghatározta a szülői háttér, mert édesanyám és édesapám is villamosmérnökként Simonyi Károlynak (Kossuth-díjas mérnök-tudós, egyebek mellett az első magyar magfizikai részecskegyorsító építője – szerk. megj.) voltak munkatársai, és édesapám alapította meg Magyarország első űrkutatással foglalkozó csoportját a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egyébként ő itt született Csíksomlyón 1941-ben, nagyapám pedig szintén itt, Erdélyben volt újságíró. Úgyhogy én ebbe születtem bele, otthon, a szekrény tetején kis méretű rakéták sorakoztak... Aztán amikor már eldőlt, hogy villamosmérnöki irányba indulok, akkor adta magát, hogy valamilyen szinten édesapámék munkáját próbáljam egy picit jobban átlátni, hogy mit is csinálnak ők. Úgyhogy – bár én beleszülettem, ha úgy tetszik –, de
csak ajánlani tudom az űrszektort mindenkinek, nemcsak mérnököknek, és nemcsak a műszakisoknak vagy tudósoknak,
mert itt a jogászoktól a közgazdászokig, sőt a társadalomfilozófusokig, a szociológusokig nagyon-nagyon sok tudományterületnek van dolga és feladata. Épp ezért Magyarországon el is indítottuk 17 egyetemnek az együttműködésében az UniSpace programot, amiben ezt a holisztikus szemléletet igyekszünk átadni az érdeklődőknek” – meséli a miniszteri biztos.
Hogy fér össze az Istenhit és a kutatói pálya racionalitása? – merül fel újabb kérdésként bennem. „A legnagyobb tudósoknál is összefértek, Max Planck-ot vegyük ide példának (Nobel-díjas német fizikus, a kvantumfizika megalapítója – szerk. megj.), vagy nagyon sokakat. Talán Newton mondta, hogy „aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján meglelé Istent.”
Az Istenhit nagyon sokszor támasza és háttere a tudománynak, és nem pedig ellenfele.
Egyáltalán nincsen ellentmondásban, sőt, az a fajta teremtésvédelem, ami a környezetvédelemnek a konzervatív vagy kereszténydemokrata szemlélete, felelősséggel ruházza fel az embert. Tehát pont a konzervativizmus és pont ez a fajta aspektus az, amelyik azt mondja, hogy óvjuk és védjük meg azokat az értékeinket, amelyeket ránk hagytak. Tehát nem kell mindig, mindent ész nélkül, úgymond megújítani. És a hit ennek a konzervativizmusnak egy alapja. Úgyhogy bennem ez sosem jelentett ellentmondást. Azt gondolom, hogy a harmónia az egész világunkban sugárzik.
Talán ahhoz kellene sokkal nagyobb elszántság nekem, hogy azt akarjam elhinni, hogy ez csak úgy magától, véletlenül lett, és nem pedig látni mögötte a teremtő értelmet”
– vall hitéről is nyitottan az űrkutató, mérnök.
Aki ekkora volumenű, globális dolgokban kutat és gondolkodik sok éve, másképp fogja-e fel a helyünket és kicsinységünket a világmindenségben – kérdezem mintegy búcsúzóul, a hallottakon mélyen elmélázva. „Azt hiszem, hogy valahol igen, de leginkább komplexen talán pont azok az embertársaink látják a világot, akiknek megadatott, hogy a Föld fölé emelkedjenek, és onnét nézzenek vissza erre a bolygóra. Én találkoztam nagyon sok űrhajóssal, és mindenki más emberként tért vissza, mint ahogy elment, mert onnét, föntről látszik az, amit mi itt csak elképzelni tudunk, hogy milyen
hihetetlenül sérülékeny és törékeny ez a világ, ahol mind a nyolcmilliárdan és az egész bioszféra egymásra utaltan utazunk, egy olyan világban, amelyben a külső hatások nem a barátaink.
Mert az univerzum nem egy barátságos hely. Ez a bolygó egy kis mentőcsónak, és sokkal jobban kéne vigyáznunk rá, és egymást is megbecsülnünk, mert mindannyian egymásra vagyunk utalva. De valóban, amikor az ember állandóan ezekkel a gondolatokkal, témákkal foglalkozik, akkor talán a fókusz, a perspektíva és a horizont is felemelkedik. És ugye azért kell a csillagokra nézni, hogy a cipőnk orránál tovább lássunk...” – összegez roppant meggyőzően dr. Ferencz Orsolya.
Fotók: MCC Székelyudvarhely/Kusztura Szabolcs
korábban írtuk
Adni, adni, adni! – Egy TEDx konferencia echója
A saját közérzetünk jobbá tétele – energiát adó elfoglaltságokkal, emberekkel, feltöltő programokkal, művészetekkel, önfejlesztéssel – jobbá teszi (általunk) a világot is – én legfőképpen ezzel maradtam az idei TEDxUdvarhely – Ideas for a better world után (sok egyéb mellett). Ha csak kicsit is, de jobbá tettük a világot: akik ott voltunk, akik előadtak, akik megszervezték nekünk, és akik támogatták mindezt. Énekléssel pedig még szebb az élet.
