Számos szívszorító történetet hallhatunk mindannyian szűkebb és tágabb környezetünkben arról, hogy vannak párok, akiknek csak néhány hétig, hónapig adatik meg a bővülő család gondolatának öröme, aztán az élet egy csapásra felülír mindent: a várandósság félbeszakad, az édesanya valamilyen oknál fogva elveszíti a szíve alatt hordott gyermeket.
A megfoghatatlan gyász
Egyre több székelyföldi városban hoznak létre emlékhelyeket a meg nem született, halva született, szülés közben vagy rövid idővel azután elhunyt kisdedeknek. A „vendégbabák” emlékének szentelt helyek rendívül fontosak, mivel
hiszen a kisbaba sok esetben meg sem születik, nem találkoztak vele a szerettei, ezért a külvilág gyakran nem érti, miért akkora veszteség” – mondja Deé Ágnes pszichológus, pár- és családterapeuta, gyászkísérő. Hozzáteszi, a tragédia megfoghatatlansága miatt van szükség az emlékhelyre, mert ami „meg sem történt”, azt nem lehet elgyászolni, az elérhetetlen, a mérhetetlen űr viszont a szülőkkel, a családdal marad.
Elfogadni, elengedni – de nem elfelejteni
Ő egy angyalszárnyat tetováltatott a karjára az elvesztett kisbabája emlékére: ez adta meg számára az érzést, hogy örökre a szívében marad az elveszített magzat. „Eleinte folyton sírtam, ha ránéztem. Akkor tudtam, hogy készen állok továbblépni, és újra várandós lenni, amikor egy nap ránéztem a tetoválásomra, és elmosolyodtam” – meséli. Miután elvesztette kisbabáját, sok hasonló történetet hallott a környezetében lévő anyáktól: úgy véli, a sorsközösség hozta elő ezt a fajta őszinteséget.
Legitimizálni a jelenséget
A veszteség valóságossá tétele, legitimizálása a legfontosabb szerepe a vendégbabák emlékhelyének, magyarázza Deé Ágnes. Egy hely, ahol lehet emlékezni, elengedni, s ezáltal tovább élni, hiszen
Ezen túlmutatóan azonban, a vendégbabák emlékhelye a tájékoztat, az érzékenyít. „Természetesen tiszteletben kell tartani azt is, ha valakinek ez furcsa, szokatlan vagy nem szívesen érintkezik ezzel a jelenséggel, de nem felejthetjük el, hogy attól mert valamiről nem beszélünk vagy nem veszünk tudomást, még létezik” – mutat rá a szakember.
korábban írtuk
Kubanek László: Az a fajta vagyok, aki nem adja fel
Nem tetszetősségre törekszik, nem szép vagy dekoratív képeket fest Kubanek László: a székelyudvarhelyi alkotó tíz év szünet után tért vissza újabb tárlattal, amely merőben más, mint a korábbi alkotásai.