A 20. század utolsó harmadában a liberalizált piacgazdaságok elterjedésével és a globalizáció térnyerésével egy olyan globális osztályszerkezet alakult ki Erdélyben is, amelyben nagyon sok új folyamat ment végbe. A kommunizmus stabil, kiszámítható munkaerőpiacával, a kinevezéstől a nyugdíjig típusú munkamezővel szemben létrejött a rugalmas, változó és bizonytalan munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók köre vagy inkább tömege. Ez hangsúlyosan jellemző a fiatal generációra, és nem feltétlenül azért, mert nem szeretnének évtizedekig ugyanott dolgozni, hanem ma már nehéz ilyen típusú állásokat találni. Ebben az (át)alakuló „európaiasodó” világban a régi és az új között egyenlőtlenségek tapasztalhatók:
míg régen nagyon hasonlóan élt egy székelyföldi és egy kolozsvári fiatal, manapság a nagyvárosi és a rurális környezetben élők között jelentős a különbség, utóbbiak hátrányára.
Ma pl. a kolozsvári, temesvári fiatalok életvitele inkább hasonlít a nyugat-európai hasonló korúak életéhez. A kulturális-szabadidős és fogyasztási minták, értékrend, párkapcsolati mintázatok, digitális kompetenciák tekintetében hatalmas és egyre mélyülő a szakadék a nagyvárosokban élő, magasan képzett, illetve az IT-iparban és más, jól fizetett szakmákban dolgozók és a vidéki, periferikus, kevésbé szerencsés anyagi helyzetben élő kortársaik között. Amíg a szerencsésebbek fesztiváloznak, külföldön nyaralnak, mások az időszakos vendégmunka típusú migráció folytán jutnak el néhány külföldi helyszínre.
Bizonytalanság a pályaválasztásban – Mi a jövő munkája?
Bár a minőségi életről sem gondolkodnak egyformán, az anyagi tényező talán meghatározóbb a fiataloknak, mint korábban, így magától értetődik, hogy az ifjabb generáció tagjai is olyan munkahelyre vágynak, ami stabil, jól fizet. Szempont még, hogy érdekes, környezettudatos legyen, motiváló környezetben, jófej kollégákkal. A világ pedig hétmérföldes csizmákkal trappol az automatizálás és a digitalizálás felé,
becslések szerint az évtized végére a jelenlegi munkahelyek legalább 10 százaléka automatizálódik.
Ez nem kevés frusztrációt és stresszt okoz a pályaválasztás előtt álló fiataloknak. Jelenleg a legtöbben orvosok, programozók, mérnökök szeretnének lenni, de egyre vonzóbb minden, ami a digitális média világához kapcsolódik. Na és Romániában tisztviselőnek lenni is egyre menőbb.
A jövő top szakmái
Orvostudomány és közegészségügy
Úgy tűnik a gyógyításnak a népszerűsége nem csökken, sőt egyre inkább növekszik. És már nemcsak orvos és ápolói szakmák választhatók, hanem számos, közegészséghez köthető szakma jött létre, melyhez akár Romániában, akár külföldön egy stabil megélhetés, átlagon felüli bérezés és biztos kereslet társul.
A digitális világ és a média
Ma az online világ azt diktálja: ha kimaradsz, lemaradsz. Így nem véletlen, hogy nagyon sok fiatal big data, adatelemzés, digitális marketing vagy épp social media területek iránt érdeklődik. A média világa is nagyon vonzó: a legkeresettebb szakok közt vannak a film és médiaszakok.
Informatika és programozás
Évtizedek óta töretlen az IT világának vonzása: programozás, szoftverfejlesztés, robotika... És nem elhanyagolható, hogy – a Román Statisztikai Intézet legfrissebb adatai szerint is – még mindig ebben a szektorban a legmagasabbak a bérek.
Építészet és mérnöki munka
Ez az iparág jobban érzékelhető a nagyvárosokban és főleg az egyetemi központokban: sok lakóház, közintézmény vagy irodaház épül. Fokozott kereslet mutatkozik az építész, tervező, építőmérnök, de a belsőépítész, designer, villamosmérnök iránt is. A passzív és okosépületek jövőjéről nem is beszélve, ahová megintcsak IT-sek (is) kellenek.
Közalkalmazottnak lenni újra menő
Romániában egyre jelentősebb a magánszektorhoz képest az állami szektor tekintélyének növekedése: míg 10–20 évvel ezelőtt minden fiatal inkább magánvállalkozásnál szeretett volna elhelyezkedni, addig ma a közhivatalnoki állások nagyobb stabilitást, magasabb bért és kiszámíthatóbb munkatempót ígérnek.
Szakmák, bérek, no de a készségek?
Nagyrészt a technológia által diktált iramnak köszönhetően hatalmas változások történtek, és ezek nagyban átrajzolták az ideális alkalmazott prototípusát.
Amit értékelni fognak a munkaadók:
- fejlett szociális intelligencia,
- innovatív és kreatív gondolkodás,
- interkulturális készség (a nyelvtudás mellett alkalmazkodási képesség a változó helyzetekhez globális összefüggésekben),
- a lényegre koncentrálás készsége (eligazodni hatalmas mennyiségű információban),
- interdiszciplináris rugalmasság (jártasság más területeken, összefüggések megtalálása),
- kognitív teherbírás,
- fejlett digitális írástudás (a Z és Alfa generációtól alapelvárás, hogy folyékonyan beszélje a digitális világnyelvet),
- home office rutin (produktív munkavégzés virtuális módon, virtuális csapatban).
Na ezek mellett mondjuk azt, hogy milyen könnyű a mai fiataloknak.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Igent mondunk az új generációra! – Nem ők a hibásak, ha nem értjük őket
„Az emberiség soha nem látott forradalmak előtt áll, régi történeteink roskadoznak, és eddig nem támadt helyükre új. Hogyan készíthetjük fel magunkat és gyermekeinket a példátlan átalakulások és radikális bizonytalanságok e világára? – teszi fel a kérdést Yuval Noah Harari történész, író a 21 lecke a 21. századra című könyvében.
