Igent mondunk a pénzre! – micsoda triviális kinyilatkoztatás egy olyan világban, ahol gyakran hangzik el az, hogy „igazi érték”, s ilyenkor általában nem a likviditásra gondolunk. „Mindennapi életünkből a pénz nem nélkülözhető, még ha nézeteink szerint vannak fontosabb értékek is” – írjuk májusi lapszámunk Alapozójában.
Feloldhatjuk a konfliktust azzal a közhellyel, hogy szükséges rossz, de azért legyünk őszinték, ha vastag a pénztárcánk, az azért nem olyan rossz. Egyfajta feszengés telepszik ránk, ha a pénzről kell beszélni idegenek előtt, sok esetben, ha meg akarjuk kérni a nekünk járó fizetséget munkánk után, hajlamosak vagyunk, mi nők, hogy aláárazzuk magunkat.
Költekezéseinkről már nyíltabban beszélünk, de csak akkor, ha az nem a létszükséglet minimumára korlátozódik. Persze, nem vagyunk egyformák, nem költünk egyformán, nem spórolunk egyformán. Vannak nők, akik élményekre szívesen, akik a nekik tetszőre bármikor, vannak, akik csakis tudatosan, és vannak olyanok is, akik eltitkolják otthon, hogy mire költöttek – onnan is tudjuk ezt, hogy a májusi Nagyítóban nők vallottak költekezési szokásaikról.
Hogy a világ milliárdos női mit tesznek a pénzükkel, ahhoz csak a nevüket kell a böngészőbe beírnunk – jegyzik, ugyebár, hogy hogyan jutottak vagyonhoz, mit tettek azért, hogy pénzük legyen, és arról is értesülhetünk, hova fektetik be, jó esetben milyen ügyeket támogatnak. Mert általában elvárás, hogy akinek sok pénze van, visszafordítson valamit ebből a társadalom javára. Nem kötelező, de rögtön más megítélést kap az, aki adakozik jó célra – a pénz tehát megkülönböztet, de megkülönböztetnek azok a tárgyak is, melyekért köztudottan mélyebben kell zsebbe nyúlni. Magyarán, a státuszszimbólumok beszélnek rólunk – külön a nőkről, külön a férfiakról.
Pénzes témákról kendőzetlenül – bővebben a májusi Nőilegben.
Kiemelt képünk illiusztráció: Shutterstok
