A gerincfájdalom a két lábra emelkedés evolúciós folyamatának a számlájára írható. Négy lábon járó ősökből fejlődtünk ki, így annak megfelelően alakult a gerincoszlopunk is. A gerincgondok egy része tehát egyértelműen annak a következménye, hogy a jelenlegi gerincünk nem a legoptimálisabb a két lábon járásra – magyarázza e fájások eredendő okát Madaras Sándor marosvásárhelyi idegsebész főorvos.
A gyors növekedés a ludas
A gerincgondok azért jelentkeznek gyakran már gyerekkorban, mert akkor gyorsabban nő a csontozat, mint ahogyan az izomzat fejlődik. A gerinc pedig passzív szerv, amely számtalan ízületből, csontból áll. Ha ez az izomzat nincs megfelelően és szimmetrikusan kifejlesztve, bekövetkezhet a ferdülés.
A szakorvos szerint arra kell odafigyelni, hogy amikor a gyerek nőni kezd, ne következzen be a ferdülés.
„Szülői feladatkörhöz tartozik figyelni és ellenőrizni a gyerek testtartását, súlyát, alkatát. A gyors növekedés mellett a gerincgondok okozója lehet a mozgásszegény életmód, és sokat árt az elhízás is” – érvel a szakember.
Edzés helyett mozgalmas játék
Madaras Sándor idegsebész azt javasolja, hogy
már kicsi kortól a mozgás szeretetére, testmozgásra neveljük a gyerekeket. A legkézenfekvőbb, ha mindennap kiengedjük őket az udvarra, az utcára: játszani.
„Rúgja a labdát a pajtásaival, mássza a kerítéseket, gyümölcsfákat. A játéknál jobb sportot el sem tudok képzelni. Ezt órákig lehet csinálni, míg egy edzés egy-két órát tart. Ha pedig van játszótársa, képes egész nap kint maradni és mozogni. Ilyen körülmények között a gyereknek eszébe sem fog jutni, hogy fáj a háta. Plusz a játékkal fejleszti a pszichéjét, szocializációs készségét, az izomzatát, a mozgás- és érzékszerveit” – mondja lelkesen az unokái példájára hivatkozva.
• Fotó: Boda Levente Gergely
Helyesen ülni és cipelni
Brebán M. Noémi, a Hátiskola egészségmegőrző kampány egyik elindítója, a helyes testtartás kapcsán néhány jó tanáccsal látta el a Nőileg olvasóit.
„Az íróasztalt és széket a gyerek méreteire állítsuk be. A legfontosabb, hogy a térd-talp magasság megfeleljen az ülőmagasságnak, illetve, hogy a gyerek tudja megtámasztani a hátát.
Érdemes odafigyelni, hogy üléskor az alkar, a csukló vízszintesen és alátámasztva legyen, a könyök 90 fokban, a fül a vállakkal egy vonalban, a fenék teljesen hátratolva és a derék homorulata megtámasztva (széktámla, hengerpárna), a számítógép képernyőjének felső széle szemmagasságba legyen” – sorolja a szigorúnak tűnő, de hasznos tanácsokat a székelyudvarhelyi gyógytornász.
Örök dilemma, hogy miben cipeljék tanszereiket az iskolába? Madaras Sándor egyértelműen a két vállpántos hátizsákot ajánlja, olyant, amely a gerincet szimmetrikusan terheli. Példaként említette saját példáját, gyerekként a feje tetején vitte az iskolástáskáját, ez a módszer is szimmetrikus terhelést eredményezett – mondta viccesen.
Nyak- és gerincfájás mint civilizációs ártalom
A gyógytornász egyetért abban, hogy a modern kor betegsége ez, hiszen ha végiggondoljuk, életünk nagy részét ülő helyzetben töltjük. Az ülő helyzet pedig a gerinc egyik legnagyobb „ellensége”: amikor leülünk, a medencénk hátrabillen, az ágyéki homorulat kisimul, a háti szakaszon a gerinc domborúbb lesz és a nyaki rész előreível, a fej a váll vonal elé kerül. Vagyis mikor leülünk, görnyed a hátunk, így kényelmesebb, mivel nem kell hozzá izommunka. Hosszú távon viszont ezek a tényezők a csigolyák közti porckorongok degenerációjához vagy akár gerincsérvhez vezetnek – vonja le a következtetést. A szervezet nem bírja a mozdulatlanság terhét.
A szervezet csak annak ad táplálékot, amit használ. Az az izomzat, ami nem kap táplálékot, elsorvad, beáll a fájdalom.
Kialakulhat egy olyan ördögi kör, hogy a fájdalom miatt elmarad a mozgás, így még jobban elsorvad. Ezt a nagy körforgást kell megszakítani, változtatni kell.
„Kell egy kis áramszünet”
A szakemberek szerint az iskolai tanórákat sem véletlenül szakítják meg ötven percenként, ezért azt javasolják, hogy a
hosszas ülő munkavégzés esetén is tartsunk időközönként rövid szünetet, amikor megmozdulhatunk: minden órában érdemes egyszer legalább felállni és átmozgatni a gerincet.
Az alternatív megoldások között említik, hogy a széket időnkét át lehet cserélni fitball labdára, vagy a széken segédeszközöket lehet alkalmazni, amelyek segítenek a hosszan tartó helyes ülésben (hengerpárna, ékpárna, aktív párna). Minden nap végén vagy egy hosszabb ideig tartó ülőmunka után érdemes lefeküdni a földre háttal, ugyanis a gerinc ebben a helyzetben van nyugalmi állapotban, és a csigolyák közti porckorongok nincsenek terhelés alatt.
Az élsportoló gerince is ferdülhet
Madaras Sándor idegsebész eddigi pályája során már legalább két röplabdacsapatot megműtött, tehát nem javasolja azokat a sportágakat, amelyek asszimetrikusan terhelik a gerincet.
Egyes sportágak egyértelműen elferdítik a gerincet: a teniszezők egyik válla és karizomzata sokkal nagyobb, mint a másik. Tehát nagy a különbség a két végtag erőkifejtése között.
Hasonlóan a kosarasok, kézilabdások, a gerelyvetők is, egyik kezüket jobban igénybe veszik, mint a másikat. Ebből kifolyólag a gerincet elhúzzák egyik irányba. Ugyanígy a kontaktsportoktól (karaté, birkózás, dzsúdó) is jó távol tartani a hátfájós embereket, mert- ahogy a szakember figyelmeztet- „a gerinc nem arra való, hogy püföljék”.
Késleltessük a gerinckopást
A gyógytornász azt tanácsolja, hogy gerincproblémák megelőzésére a pilates vagy gerinctorna típusú irányított testmozgáshoz folyamodjunk, vagy választhatjuk az úszást, a táncot, de igazából az életmód az, ami meghatározó. A mindennapi cselekedeteink során számtalan hibát követünk el: ezek a sokszor ismételt rossz mozdulatok, például a helytelen ülés, cipelés, takarítás, a helytelen testtartásban történő fogmosás, cipőfelhúzás hátfájáshoz vezethetnek. Ha ezeket rendbe rakjuk, akkor kitolhatjuk a gerinckopás idejét, mert az nem mondható, hogy a gerinc nem fog elhasználódni az idő előrehaladtával.
Orvostudomány vs. laikus rendszer
Madaras Sándor idegsebész tapasztalata szerint bejáratott szokás, hogy ha beáll a hátfájás, az emberek többsége a barátok, ismerősök, rokonok tapasztalatát veszi figyelembe először. Sajnálatosnak tartja, hogy gyakran az orvosi szakma perifériáján található emberekhez fordul a páciens, akik mindenfélét ajánlanak a fájdalomtól sújtott egyénnek.
A főorvoshoz érkezett olyan hátfájós beteg, akinek a forró só okozott égési sebet, egy másik esetben fokhagymás, csípős paprikás paszta égetett ki bőrfelületet.
Sokan a betegségtudat elfogadása ellen küzdenek, ezért kerülik az orvost, vagy hozzászoknak a hátfájáshoz, és már csak akkor fordulnak szakemberhez, ha kibírhatatlan a fájdalom. E negatív példák után az idegsebész az okosabb és célravezetőbb eljárást javasolja: mielőbb orvos szakemberhez kell fordulni. Az első lépés a fájdalom okának a kiderítése, mert csak ezt követően lehet reális kezelést adni. Az orvos a probléma milyensége alapján küldi tovább a pácienst például gyógytornára, elektroterápiára, hidroterápiára, masszázsra.
