Esther Perel világszerte elismert terapeuta, aki több évtizede foglalkozik párkapcsolatokkal, azt mondja, a megcsalás mindenkinek mást jelent. Van, akinek egy kávézás sem fér bele a kapcsolatba, van, akiknél egy szex sem jelent akkora gondot. Nektek mi fér bele? A ti házasságotok mit bír el? Egy kis flörtöt, találkozgatást vagy esemesezgetést? Vagy talán annyira erős benned a féltékenység, hogy nem is nézhet más nő után a férjed? Esetleg egy kis félrelépés akár bele is férhet?
Minden csajos beszélgetés témája lesz egyszer (vagy többször is) a hűtlenség.
Hogy kinél mi fér bele? Változó. Akarunk tudni a férjünk egyéjszakás kalandjáról? Vagy ha nem tudom, nem fáj alapon inkább homokba dugnánk a fejünket? De ha viszonyt folytat valakivel – azt szeretnénk már tudni. Ne én legyek a hülye, hogy az egész város erről beszél, csak egyedül én nem tudom. Sok gondolat kavarog egy feleség fejében, amikor még nem érintett a kérdésben. Mert hallunk ezt-azt. Megtörtént a volt osztálytárs házasságában, elváltak emiatt a barátaink, vagy éppen a kollégák szűrték össze a levet. De mi történik a megcsalás után? Hogyan lehet ezt túlélni? Túl lehet élni egyáltalán és újrakezdeni?
Amíg nem vagy érintett, lehet véleményed, de nem tudhatod, hogy abban a helyzetben hogyan reagálsz majd.
Akik lebuktak
„Lebukott – meséli Réka a történetét. Egy nyitva felejtett és ki nem törölt e-mailt pillantottam meg a gépén. Születésnapján, ami a házassági évfordulónk is, találkoztak. Le is feküdtek egymással. Amikor elolvastam az e-mailt, megfordult velem a világ, hogy ez nem lehet, ez nem történhetett meg… Én annyira bíztam benne, hogy azt leírni nem lehet. Persze mikor megkérdeztem, hogy van-e valakije, hazudott. Én még ezek után is meg akartam menteni a házasságunkat, de a friss szerelem annyira szédítő volt, nem volt rá esélyem, hogy maradjon.
Elváltunk. De azóta már ők sincsenek együtt.”
„Egy SMS ugrott fel a telefonján, amit épp akkor nem zárt le. Ezzel volt szerencsém, mert még titkolta volna sokáig. Még így is tagadta az egészet. Nem mondom, hogy nem volt gyanús előtte, hogy van valami, mert hiába próbálkoztam, már egy ideje nem keltettem fel a vágyát sem szexi alsóneműben, sem meztelenül. De a sok munkára, a fáradtságra fogta. Erre jött aztán az SMS, amiből minden kiderült. Szóba sem jött, hogy megbocsátok. Elváltunk. Ő meg azóta is azzal a lánnyal van, aki egyébként a kolléganője, s hétvégi apukaként neveli a közös gyerekünket” – így Mónika.
Tímea is azt meséli, már rég volt egy olyan érzése, hogy megcsalja a párja.
„De olyan naiv vagyok, hogy amíg nem látom, vagy nem vallja be szemtől szemben, addig hiszek neki. Hülye hiszékenyek tudunk lenni… S akkor jött a kopp. Egy gyerekkori barátnőm szólt, hogy mással látta a férjemet. Egy buliban csókolózott. S nem ez volt az első alkalom. Amikor rákérdeztem, tagadta, de addig kérdezősködtem, amíg be nem vallotta. Azt mondta, hogy csak egy kis félrelépés volt. Nem hittem neki. Nem írom le, hogy telt el a következő pár hónap. Próbáltam megbocsátani neki, hisz ott a két gyerek. De szégyelltem magam, nem akartam közösségbe menni, mert biztos mindenki tudja, csak én voltam ennyire vak, hogy nem láttam. Szerencsére a szembesítéstől mintha ő is észbe kapott volna. Megszakított minden szálat a csajjal, többet figyelt rám és a gyerekünkre is. Sok idő telt el, amíg újra egymáshoz tudtunk bújni úgy, hogy nem a másik jutott eszembe. Szerintem
túl lehet lenni egy ilyen megpróbáltatáson, de a lelken akkora sebet hagy, hogy amíg élsz, nem gyógyul be.”
De ki a felelős?
„Nem az a kérdés, tudok-e, hanem hogy akarok-e, és kinek…” megbocsátani – “jön szembe” egy idézet Pap Éva Megbocsátás című könyvéből, amelyet nemrég olvastam. Kinek kell ilyen helyzetben megbocsátani? Ki a felelős, a hibás, hogy oda jut egy kapcsolat, hogy az egyik fél megcsalja a másikat?
Pszichológusok szerint mindkét fél ugyanannyira sáros a történetben – na, nem a megcsalásban, hanem abban, hogy odáig jut a kapcsolatuk, hogy ez bekövetkezik.
„Megcsalás esetén a felelősség 50-50 százalék – mondja dr. Kádár Annamária pszichológus is. A terápiában, a rendszerszemléletben nincs olyan, hogy az egyikkel csak úgy megtörténik. Mindenkinek a része benne van, és a környezet hajlamos rátenni a pecsétet úgymond a „csalóra", hogy ő a hibás, és akkor meg kell büntetni, ki kell rekeszteni. Ez igazságtalan, mert ez egy közös történet. Ennek a folyamatnak a végigjárása, hogy miként kerül be a hajszálrepedésekbe az a harmadik, az nehéz ügy. S nehéz utána annak feldolgozása és a megbocsátás is.”
Melinda története is ezt bizonyítja, ahol már nem hárman, négyen is voltak a kapcsolatban.
„Nem egy „hagyományos" megcsalás a mi történetünk, vagyis a férjem nem feküdt le a másik nővel. Párszor találkoztak, táncoltak, csókolóztak, de nekem ezt feldolgozni, s megbocsátani - mind neki, mind pedig magamnak - 3-4 évembe került. A nyomozósdi, az elbizonytalanodás, a csalódás – azt éreztem, hogy megzavarodok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy négyszög volt, mert egy régi ismerős kezdett közeledni hozzám. Én ezt jeleztem a férjemnek, s engedte vagy rám bízta a dolgot. Egyszóval
nem vigyázott rám, én meg ki voltam éhezve a figyelemre, szeretetre, beleragadva az anyaságba,
és nemrég visszatérve a dolgozók körébe. 3-4 hónapon belül derült ki az ő viszonya is. Valahogy úgy voltam, hogy velünk ilyesmi nem fordulhat elő, ilyen csak a könyvekben és filmekben van. Amikor elmondta, nem jött, hogy elhiggyem. Párterápiába kezdtünk. Nem az volt az első reakció, hogy elválni. Sokat tanultam az elmúlt időszakban. Hát nem volt könnyű, és most sem az.”
Egy megcsalásnál előjöhet az a dilemma, hogy csak akkor megcsalás, ha szexuális kapcsolat történik, ám a nők többsége sokkal súlyosabban éli meg az érzelmi részét – magyarázza Kádár Annamária.
A feleségek számára a legnehezebb talán az, hogy bármilyen jó legyen a házasság, nem fog tudni versenyezni egy szeretői kapcsolattal.
Mert a szeretői kapcsolatban nem kell számlákat fizetni, nem kell a gyerekeket dugóban óvodába-, iskolába vinni, nem kell azon gondolkodni, hogy mi lesz a vacsora. Az egy párhuzamos világ, ahol (szinte) minden felhőtlen, és csak pozitív élményeket rejt. Míg a másik félben egy világ omlik össze, amikor mindez kiderül. „Ez a legnagyobb árulás, elárult engem és a kapcsolatunkat ezzel, becsapott, most már soha nem tudok bízni benne, teljes bizalomvesztés, az önbecsülésem a béka feneke alá került, nem érzem magam kívánatos nőnek többé, nem hiszem el, hogy ez velem-, velünk előfordulhatott, kicsúszott a talaj a lábam alól, egy senki vagyok, egy rongy, akit eldobtak” – ezek a gondolatok forognak a megcsalt nők fejében.
Van-e folytatás egy hűtlenség után?
Persze. Lehetséges, de csak akkor, ha mindkét fél akarja. Ehhez pedig át kell beszélni azt, hogy miként jutott el a kapcsolat odáig, hogy ez megtörtént. Ám nem szabad ez kihallgatás-szerű legyen – teszi hozzá Kádár Anna. Óriási csapda az, hogy ilyenkor a megcsalt fél minden apró részletet tudni akar. Ez tévút, mert a részletek kiderítése nem sokat segít a már amúgy is érzékeny és bizalomvesztett helyzeten, hisz jönnek a felismerések, hogy de akkor is vele voltál?… És az pont akkor történt, amikor…
Attól, hogy kiderülnek a részletek, még nem lesz jobb, a bizalom nem áll vissza, sőt, rosszabb lesz.
De ki az, aki meg tudja állni egy ilyen helyzetben, hogy ne kérdezősködjön? A megbocsátás felé vezető útnak mindenképpen az az első lépése, hogy húzunk egy határt. Ez volt előtte. Most új lapot kezdünk. Ha a pár rájön, hogy hol volt az a rés, ahol elcsúszott az egész, ahol beszivároghatott a harmadik, és elkezdenek dolgozni rajta, akkor
még az is előfordulhat - mert gyakran ez történik -, hogy egy sokkal jobb kapcsolat lesz köztük, mint amilyen előtte volt.
Múltban ragadók, túlélők és felfedezők
Esther Perel szerint három típusa különböztethető meg azoknak a pároknak, akik együtt maradnak egy hűtlenség után is. Vannak azok, akik a múltban ragadnak, a hűtlenség még évekkel később is a kapcsolat középpontjában áll. Újra és újra szóba kerül, milyen kegyes a megcsalt fél, amiért elviselte a hűtlenséget. A hűtlen fél pedig bármivel is próbálkozik, viszonya megbocsáthatatlan, jóvátehetetlen. Erre Perel azt mondja: „A valódi bizalom azon a képességen alapszik, hogy elviseljük, amit nem tudunk a másikról.
Ameddig igyekszünk minden részletre fényt deríteni, nem tudunk bízni.”
Túlélőknek nevezi azokat a párokat, akik azért maradnak együtt, mert tisztelik az életfogytig tartó elköteleződés, a stabilitás, a család iránti hűség értékeit. Nem akarják elveszíteni mindazt, amit közösen felépítettek: a folytonosság és biztonság győzelmet arat a kockázatos szerelmi viszony hullámvasútja felett. Azt tenni, ami helyes – ez segít megbékélni azzal az áldozattal, amit meghoznak.
Mély, tartós szeretet és hűség jellemezheti ezeket a párokat, ám a szenvedély nem jut kiemelkedő szerephez.
A harmadik „típus” pedig a felfedezők, akik igazán egymásra találnak a hűtlenséget követően, akik – ahogyan Kádár Anna is fogalmaz –, akár később meg is köszönik a szeretőnek – nagy idézőjelben –, hogy volt, mert utána sokkal jobb lett a házasságuk.
Elképzelhető, hogy a hűtlenség csupán egy fejezet lesz a párkapcsolatban, és nem válás lesz a vége, hanem folytatás vagy egy új kezdet. Ez azonban nem valósulhat meg hosszadalmas közös munka nélkül.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Bartha Krisztina: Egyre több házasság végződik válással, aminek egyik oka a párkapcsolati kiégés
A kiégésről korábban úgy hittük, hogy az egészségügyi dolgozókat érinti, az orvosokat és az ápolókat, később kiderült, hogy érintettek mindazok a szakmák, ahol emberekkel foglalkozunk, sőt voltaképpen bármilyen munkakör esetében megjelenhet.
