Bár a szakszerű megnevezése újszerűen csenghet, maga a jelenség fájóan gyakori: a szülői elidegenítés az, amikor válás után az egyik szülő a másik ellen uszítja a gyermeket.

Döntéshelyzetekben vagyunk életünk szinte minden pillanatában, és gyakorlatilag ezeknek csak töredéke tudatosul, mint döntési, választási helyzet. Ezen a hétvégén azonban tudatosan választhatunk: kik képviseljenek bennünket a következő négy évben.

Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.

Néhány évtizede még nagy becsülete volt a kétkezi munkának – hangzik el gyakran az idősebbektől, és valóban, a szakmunkások száma igencsak megcsappant napjainkra, a gyakorlati oktatás pedig mintha “kiment volna a divatból”. Szűkebb térségünkben legalábbis szakiskolába nem csak azok iratkoznak, akik egy bizonyos szakmát ki szeretnének tanulni, hanem többnyire a "gyenge" tanulók. A "menő" gimnáziumok, líceumok és a szakiskolák között egyre nő a szakadék, melynek mélységében olyan társadalmi problémák rejtő

Még engem is meglepett az idei egyetemre felvételiző fiatalok szakpreferenciája, mely szerint alapképzésben a pszichológia szakra volt a legnagyobb a tülekedés Románia nagyobb egyetemi központjaiban: a bukaresti egyetem pszichológia szakára 12 jelentkező, a jászvásári egyetemen 7 jelentkező, a brassói egyetemen pedig 38 jelentkező jutott egy helyre. A kolozsvári Babeș-Bolyain a második legnépszerűbb szak volt a pszichológia.

Egyre elszomorίtóbb statisztikák látnak napvilágot a társkapcsolatok minőségét, milyenségét illetően. Drasztikusan megnőtt a válások száma, ami előre vetíti a csonka családban felnövő gyermekek növekvő számát is. Tudjuk, hogy a gyerekek tanulási folyamataiban mekkora szerepe van az utánzásnak, ezért gyermekeink szempontjából is roppant hangsúlyos, hogy kiegyensúlyozott és boldog szülőkkel nőjenek fel.

Romániában minden negyedik házasság válással ér véget, sok esetben félrelépés miatt. Mindegy, hogy hideg zuhanyként ér minket vagy már régóta gyanakszunk, a kérdés ugyanaz: hogyan tovább? Sokan a válást választják. De az is megesik, hogy úgy dönt a nő – ha őt csalták meg -, hogy megbocsát, mert fontos neki a kapcsolat, mert ott vannak a gyerekek, mert mégiscsak az az X év… Ez az út azonban sokkal rögösebb, mert a bizalmat nehéz helyreállítani.

Egy óvodás kisfiú évekkel ezelőtt egy hatalmas pandát rajzolt a családrajzra. Ő az én anyukám – magyarázta nekem meggyőződéssel. Látod? Ő egy panda! Látom, igen. És miért pont panda? – kérdeztem. Hát, mert ő tényleg egy panda. És elmesélte, hogy az anyukája az ő születése után nem sokkal egy távoli országba ment dolgozni. Azóta nem is járt haza. Néha felhívja őket Messengeren, és a képe helyén egy panda képe van. Hát ezért nem tud hazajönni. Mert pandává változott. Néha mondja ugyan, hogy haza fog jönni,

Mostohaszülőnek lenni nem könnyű feladat. Már csak azért sem, mivel a szó önmagában negatív érzéseket kelt: a mesékben szereplő gonosz mostohával asszociáljuk. Így azok a nők, férfiak, akik „mostoha” szerepbe kerülnek, rögtön hátrányból indulnak, le kell dolgozniuk a sztereotípiák miatt felépített gátakat a gyerekben, de a tágabb családi, illetve baráti körben is. Vannak példák azonban arra is, hogy lehet ezt jól csinálni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)

Sajátos időszak az egyetemi évek, receptre kellene felírni a legtöbb fiatalnak – nem feltétlenül csak a diplomaszerzés céljából, hanem mert fontos állomás az önállósulás felé. HarmincX-évesen nosztalgiázom, de gyanítom: a motiváció manapság más is lehet.

Közhelyszámba megy, hogy ősszel sokkal többen válnak. A nyaralás egyben összezártságot is jelent, ami nem minden esetben tesz jót a kapcsolatnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

„Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezzük a kisgyereket, majd megmosolyogjuk az abszurdnak vélt válaszokat. A fiatal felnőttekkel azonban kevésbé vagyunk elnézőek: megfogható, jól meg- és elmagyarázható szakmát kell választani. Hát legyünk már komolyak!

Mielőtt véleményt fogalmazunk meg egy generációról, érdemes az életüket meghatározó folyamatok mögé nézni. Általánosításokba bocsátkozni tévút lehet, de mégis vannak tendenciák, amelyek meghatározóak a mai fiatalok jövőjét illetően. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)

„Iron what?” (vas mi?) – ironizál stílusosan Basilidesz László pólóján a felirat. Bazi, a „megszelídült vasember”, közel harminc éven át jégkorongozott profi szinten, tagja volt a román válogatottnak, és majdnem tíz évig játszott a Steaua alapjátékosaként. Mostanra azonban új életet kezdett: tetoválóművész és zenész, ugyanakkor nem mellesleg egy kétéves kislány apukája. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)

Vasárnap újra szavaztam. Mint ahogy minden választás alkalmával, éltem eddig is demokratikus állampolgári jogommal, amikor erre lehetőségem nyílt. És tenni szándékozom, amíg csak fel tudom emelni a tollat. Felemelt fejjel, büszkén és boldogan.

Okok, trendek, történetek, tanulságok – rendhagyó módon válaszolta meg kérdéseinket a válóperekben is tapasztalt ügyvéd.

Motorbőgés, kerékcsikorgatás, káromkodva cigiző, tetovált pasik, mindenki ismeri a jelenetet: van akik szerint kerülni kell őket, mint a tüzet, míg mások számára, ha titkon is, álmaik pasijának tökéletes megtestesítői. A megszelídítésre váró ügyeletes rosszfiúk.

Most, hogy már ilyen sokat voltunk együtt a családdal, egy légtérben, biztos van olyan, aki egy kis magánszférára vágyik, olyan helyre a lakásban (is), ahová elvonulhat egyedül. Mert jó együtt, jó, de azért néha külön is jó lenne. Térelválasztó ötleteket gyűjtöttünk össze, amelyeket nemcsak nagy helyiségekben tudunk hasznosítani. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)