Az iskola még mindig jelentős szerepet játszik a pártalálásban, viszont részben a kitolódott házasságkötési átlagéletkornak betudhatóan, egyre kevésbé meghatározó. Másrészt ma már a felsőoktatási intézményekben jóval több lány tanul, főleg a humán szakokon, és ez az egyenlőtlen nemi megoszlás háttérbe szorítja az ismerkedést. (Már a 2000-es években, kolozsvári egyetemista koromban hacsak az Obsiba nem mentünk nyomtatni, vagy nem a 14-es koedukált bentlakásban lakott valaki, fiúkkal ritkán találkoztunk össze.)
A munkahely pedig ma már egyrészt nem évtizedekre szól, másrészt home office-ból is végezhető, tehát a szobanövényünk mellett kávézva kevésbé sikerülhet társra találni. Így egy társkereső oldal vagy egy online applikáció használatával sokkal több esély nyílik erre, mint a korábbi, hagyományos közegekben.
De miért választják a fiatalok az ismerkedés ezen módját? Miért nem mennek el egy-egy buliba, egy rendezvényre, egy koncertre, egy táborba, és keresnek valakit ott maguknak? 2020-ban ez nyilván nem jó kérdés. Viszont a Z és Alfa generációnak – covidmentes időszakban is – ez nem választás kérdése volt, hanem magától értetődő, egyértelmű. Világszinten a Skype-olás mellett az egyik legnépszerűbb cyber tevékenység az online párkeresés lett, a kilencvenes évek közepétől a digitális élet szerves részévé vált. Egy világszintű kérdőíves felmérés szerint 2018-ban tíz egyedülálló személyből négy a kérdezést megelőző egy hónapban tett kísérletet online párkeresésre.
Az online párkeresés sokkal népszerűbb a férfiak körében: a társkereső oldalak és applikációk használóinak kétharmada férfi, háromnegyede pedig legfeljebb 30 éves.
Bár még kevesen vállalják fel nálunk, hogy így találtak volna rá férjükre, feleségükre,
az internetes ismerkedéshez való össztársadalmi viszonyulás folyamatosan alakul, és egyre elfogadóbbnak mutatkozik iránta.
Például míg 15 éve az Amerikai Egyesült Államokban a válaszadók 44 százaléka mondta azt, hogy az interneten való ismerkedés egy jó lehetőség, addig 7 éve már 60 százalékra nőtt ez az arány. És míg minden harmadik személy vélekedett úgy, hogy „csak a legelkeseredettebbek folyamodnak ehhez a megoldáshoz”, addig ma csak minden ötödik személy gondolja így.