Az utóbbi hónapok válsága sokakat állított választás elé: újrakezdenek vagy munka nélkül maradnak. Ilyenkor bizonyos fokú rugalmasság kell ahhoz, hogy túléljünk. Baj van? – Újratervezés!
Azt hinnénk, a nők elsődlegesen érintettek munkaerőpiaci válság esetén. A szakember szerint viszont árnyaltabb a dolog.
– Nagyon sokszor a gazdasági válságok jobban érintik a férfiakat. A jelenség neve mancession – magyarázza Geambașu Réka szociológus. Ez így volt Közép-Kelet Európában a szocializmus összeomlásakor, az ipar szétesése ugyanis a férfiakat sújtotta inkább. Most sem biztos, hogy a nők lesznek a válság vesztesei, mert sokan olyan ágazatokban dolgoznak, amelyekre szükség van: tanügyben, egészségügyben, közigazgatásban.
Vesztesei lehetnek ugyanakkor a válságnak a magánszektor bizonyos ágazataiban dolgozó nők, és főleg azok, akiknek a kisebb gyerekek miatt otthon kellett maradniuk. Ők, ha még nem is veszítették el a munkahelyüket, mindenképp nehéz időket élnek.
Munka nélkül maradtunk. Mit tegyünk?
– Ha valaki elveszíti az állását, vagy tudja, hogy nagy veszélyben van, a legracionálisabb az, ha aktívan tevékenykedik a helyzet megoldásáért – mondja Marschalkó Eszter Enikő munka- és szervezet szakpszichológus, HR-tanácsadó. Frissítsen önéletrajzot, töltse azt fel a fontos online portálokra, legyen jelen mindenütt. Minden nap nézze át a lehetőségeket, küldjön egyenesen a cégekhez is CV-t, ha vonzónak tartja az ajánlatukat.
Az ismerősök hálózata is nagyon értékes. Számos cégnél jutalmazzák az alkalmazottakat, ha kollégákat visznek be, és ilyenkor érdemes az ismerősökön keresztül bejuttatni az önéletrajzot a HR-osztályra. Minél több helyre kerül be az önéletrajz, annál nagyobb az esély, hogy interjúra hívjanak. Ez persze nem azt jelenti, hogy fejetlenül mindenre jelentkezni kell.
Marschalkó Eszter Enikő
Fontos az önéletrajz cégre szabott, okos, tömör formája is. Ezzel pedig munka van. Adjunk magunknak időt arra, hogy elérjük a célunkat. Két–hat hónapra is szükség lehet a megfelelő munkahely megtalálására.
– Honnan tudhatja valaki, hogy munka terén mire képes?
– Ezt sok módon felmérhetjük. Munkapszichológia szempontjából a kritikus és a nehéz helyzetek döntik el sokszor, hogy milyen különleges kompetenciákkal rendelkezünk.
Gyengébb nem, gyengébb munkaerő?
– Az apák előnyben vannak az anyákkal szemben munkakeresés tekintetében – mutatják a statisztikák. A foglalkoztatási ráta magasabb az apák, mint az anyák körében – mondja Geambașu Réka szociológus. A gyermekvállalásnak ára van a munkaerőpiacon: először is kérdés, hogy talál-e állást az anya, másodszor, hogy a képzettségének megfelelőt talál-e, és jellemzően bérkülönbség is van.
– Egyáltalán be kell-e számolni a munkaadónak a magánéleti helyzetről?
– Az egyértelmű válasz: nem. Ugyanakkor mindent elárul rólunk például a facebook profilunk, s nem egyszer már az állásinterjú előtt lecsekkolnak bennünket a szociális média felületein.
Ugyanakkor sok stratégiával élnek az álláskereső anyák is: ők maguk is lekáderezik a cégeket, ahová munkáért jelentkeznek, és attól függően, hogy mennyire tűnik empatikusnak, családbartának a munkáltató, többféle önéletrajzuk is van előkészítve – olyan, ahol leírják, hogy férjük van és gyerekük, olyan, ahol csak a férjet vallják be, és olyan is, ahol mindenkit letagadnak a CV-ben – meséli Geambașu Réka.
A nőknek nehezebb, de semmi sem megoldhatatlan
Kétgyermekes anyukaként tudom, mit jelent mindez. Flexibilitás, kitartás, ötletesség kell a dolgok megoldásához. Ez egy olyan világ, ahol állandóan újra „ki lehet találni önmagad”. A fix munkaidő idejétmúlt. Lehet, hogy kivehető a suliból a gyerek 12-kor, de ez azt jelentheti, hogy este nyolckor újból neki kell állni a munkának. A kereteknek kreativitás és problémamegoldás érdekében történő megbontása sok mindenre válasz lehet. Láttam sok olyan esetet is, hogy a munkaadótól elvárták a rugalmasságot, de saját elképzeléseikről nem mondtak le az alkalmazottak. Úgy gondolom, hogy csak vice versa kontextusban működhetnek jól a dolgok.
A kisgyerekes anya „megbízhatatlan munkatárs”?
– Az, hogy családanyaként nehezebb munkát keresni és vállalni, nem azért van, mert a vezérigazgató vagy a HR-es gonosz ember vagy nem eléggé empatikus, hanem azért, mert a kisgyermekes anyák az úgynevezett „megbízhatatlan munkatárs” fogalomkörébe tartoznak (szociológiában használt fogalom – szerk. megj.) – mondja Geambașu Réka szociológus. Ez azt jelenti, hogy nem tudnak megfelelni az ideális dolgozó képének: folyamatosan rendelkezésre állni, szombaton is felvenni a telefont. Ennek a normának egy olyan ember, akiknek gondoskodó feladatai vannak, nem tud megfelelni, mert 4-kor kiteszik a gyereket az iskolából, mert megbetegszik az idős szülő. S ezt a fajta munkát jobbára a nők végzik.
Geambașu Réka
Az anyákkal ellentétben az apák megfelelnek az ideális munkavállalói normának. Egy, a családja eltartására törekvő férfit, akit a gyerek még inkább motivál, sokkal jobban tud dolgoztatni a munkaadó.
Sok szempontból másképpen kezelik sajnos a nőket, mint a férfiakat ezen a piacon – mondja a HR-szakember is. Láttam számos helyzetet... A cégkultúrák nehezen változnak. A leggyakrabban bérkülönbségeket láthatunk férfiak és nők között, vagy a férfiaknak több az előrelépési lehetősége. Ez tény, ugyanakkor tiltakozással vagy felháborodással semmit sem érünk el. Inkább azt kell tenni, hogy mérjük fel a leendő munkahelyet még mielőtt odamennénk, mert a későbbi változtatásra sajnos kevés lehetőség van. A piac nem elég érett ebben a tekintetben, és sajnos ez az egész világon probléma. Szelektáljunk hát okosan, mielőtt elvállalunk egy munkát!
Egyből álommeló? Csak álom…
„Az egyetem után néhány hónapig külföldön dolgoztam babysitterként, túl sok megtakarításom nem származott ebből, de annyit meg tudtam spórolni, hogy két hónapot kibírjak Kolozsváron. Vártam a nagy felkérést, az igazi dream-job-ot. Persze nem érkezett, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a két hónap lejártával, «lennebb» engedem az elvárásaimat, s jelentkezem olyan munkára is, ami nem a szakmám”– meséli tapasztalatait a pályakezdő Bea.
A pályakezdőnek arra kell figyelnie, hogy amit az egyetemen tanult sok szempontból nem használható azonnal, és a piac sokkal intuitívabb és földhözragadtabb módon működik – mondja Marschalkó Eszter Enikő HR-szakember, pszichológus. A kezdőnek jó lesz türelmesnek lennie és tudnia, hogy az idős generációtól igenis van mit tanulni.
Az élettapasztalatot nem lehet megspórolni, mert a „szupermenő szakemberek” is sok-sok kudarcból tanultak. Óvakodjanak az olyan mentoroktól, akik soha nem hibáztak.
A jó önkontroll aranyat ér, ez azonban nem azonos a behódoló viselkedéssel. A pályakezdők is tervezzenek hosszú távon, és dolgozzanak meg a célokért! Ugyanakkor ne hagyják figyelmen kívül az életük többi területét sem. A karrier mellett legyen magánélet is. Túl nagy veszélyt jelenthet mindent feltenni egy lapra: a karrierre. Több életfeladatra való fókuszálással hosszú távon sokkal jutalmazóbb jövő elé nézünk.
Ha valamit csak félig-meddig tudunk – valljuk be őszintén vagy bízzunk a legjobbakban? – Az őszinteség mindig jobb, ugyanakkor szánjunk rá időt, és tanuljunk. Kérjünk segítséget vagy kopogtassunk be oda, ahol úgy gondoljuk, hogy van, akitől tanulni. Mindig és mindenhol értékelik a próbálkozást.
A kudarc is lehetőség
„A kudarc legtöbbször abból adódott, hogy rengeteg reményt, elképzelést fűztem a kívánt munkahelyhez. De az egyik legkellemetlenebb élményem az volt, amikor jelentkeztem valahová (persze akkor is nagy reményekkel), és soha, azóta sem válaszoltak az e-mailemre. Annyit sem, hogy: elnézést, most nem áll módunkban/nem így képzeljük el/próbálkozz máskor stb.” – meséli kudarcélményét Bea, azonban a HR-szakember szerint csak akkor kell kudarcként megélni az elutasítást, ha az önhibánkból történt.
„A kudarc újraértékelése jó lehetőség. Kitől függött a kudarc? Igazából az lehet csak személyes kudarc, ami tőlünk függött. Olyan helyzeteknek a kudarcként való megélése, amelyek nem tőlünk függenek, hibás. Utóbbiak fölöslegesen keserítenek el. Ha egy ilyen nemkívánt helyzetbe kerülünk, használjuk a következő kérdéseket: Tőlem függ vagy nem? Ha igen, akkor mit tanulhatok ebből? Mi a jó ebben? Hol és hogyan fejlődjek? Ki segíthet? Ezek a kérdések kimozdíthatnak az egyhelyben topogásból. Ha pedig nem megy egyedül, kérj segítséget!"
Marschalkó Eszter Enikő javaslatai:
Hogyan viselkedjünk állásinterjún? Az öltözködés fontos! A formális és diszkrét megjelenést mindig értékelik. A túl provokatív veszélyes lehet. Senki sem szeretne olyan helyen dolgozni sokáig, ahol a szoknya hossza döntött. Az őszinte, kiegyensúlyozott beszélgetés célravezető. Ahhoz, hogy jó fényben mutatkozzunk, először is pontosan kell ismernünk saját előnyeinket és hátrányainkat. Utóbbiak ugyanolyan fontosak!
Mitől lesz valaki nyerő és mi az, amitől biztosan elbukik? A hazugság és megbízhatatlanság biztosan buktat. Egy jó szakembernek nem kell reklámoznia magát, a dicsekvés semmiképpen sem ajánlott. Ez nem azt jelenti, hogy az álláskereső nem számolhat be azokról a nehéz feladatokról, amelyeket korábban sikeresen megoldott. De a túlbuzgóság, túlmotiváltság visszatetsző. A tények, a részletek és a megbízhatóság nyerő. Minél logikusabban illik egy álláslehetőség valaki korábbi karrierjébe, annál nagyobb az esély, hogy jó találat legyen. Ezt keresi az alkalmazó, és ezt keresi az alkalmazott is.
Hogyan lehet jobb bért kicsikarni? Elsősorban érdemes ismerni a piacot. A piackutatási házi feladat elvégzését ne hagyják ki állásinterjú előtt. Nézzenek utána: mások mennyiért végzik ugyanazt hasonló tapasztalattal, ugyanabban a városban, körülbelül hasonló méretű cégnél. Ugyanakkor mindez részben szubjektív: mennyi a korrekt fizetés nekem? Mennyi a minimum, amit elfogadok? Erre a kérdésre pedig saját magunknak kell őszintén válaszolni. A jó bér relatív. Kettőn áll a vásár, de ha egy cégnél nincs rá keret, úgyis megmondják. Tarts ki!
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Mobbing: amikor a munkahely pokol
Nőket és férfiakat egyaránt érintheti, szexuális felhang nélkül is, a munkahelyi zaklatás, azaz a mobbing. Ezt Romániában 2015 októberétől tiltja jogszabály, mégis igen nehéz védekezni ellene, ugyanis a köztudatban még ma is alig ismert a fogalom. (Cikkünk a Nőileg magazin 2018. márciusi számában jelent meg.)
