Mielőtt szülni mentem, én biza megnéztem az interneten egy császármetszést. Jó, tudom, nem szabad (Tényleg nem szabad!), de én megnéztem, mert kíváncsi voltam. Amit nem ismerek, attól jobban félek. Ezért inkább elébe mentem, és amikor 9 óra vajúdás után végül császármetszésre került a sor, tudtam, mire számítsak. Csak az járt a fejemben, hogy ha császármetszés, akkor legyen már vége az összehúzódásoknak, ne fájjon már többet. Rengeteg dologtól parázunk, ha szülésről van szó. Most ezekből szedtünk össze párat.
Aki már többször is szült (természetes úton): Gyöngyi,
és bár tapasztalata van bőven, félelmei mégsem csitulnak.
- A rutin azért engem is megváltoztatott. Miután már férfi, nő, ismerős és ismeretlen orvos, asszisztens és diákok sora vizsgált meg, az enyhén prűd énem teljesen eltűnt.
Ma már az sem zavar, ha tizenhét rezidens orvos néz a kecskén, miközben éppen szülni készülök. Ne parázz ezen, hidd el, abban a pillanatban téged sem fog érdekeln, hogy éppen hányan és kik néznek.
- Csak oxytocint ne! Ennél jobban talán semmit nem utáltam még eddig életemben, mint azt a szert, ami átvette az uralmat a testem felett. Én, aki huszonévig ura voltam az életemnek, akkor több mint tíz órán keresztül más lettem. Nem voltam valami csodaszép látvány, az biztos!
- Rövid vajúdás? Gyorsvonatszerű szülés? Szerintem csak filmekben létezik. Hiába bíztattak azzal, hogy majd a másodikkal könnyebb lesz, vagy a harmadikat már a kórházliftben kipottyantom (ha-ha), erre nem került sor… Nem baj, majd a negyedik!
- Gátmetszés? Bár nem érzed a beavatkozáskor, utána megkeserítheti az életed. Nem is önmagában a gátmetszéstől parázom, hanem a felépüléstől, a gyógyulási szakasztól.
- Bár az első vajúdás alatt azt hittem, kipottyan a gyermekem a földre, meggyőződtem, hogy ez nem így működik, és nem a gyermek fejét érzem a lábam között, hanem „csak” a magzatburkot…
Szőcs Kinga Zsófia szülésfelkészítő, pszichológus, dúla,
aki vajúdáskor érzelmi támaszt nyújt a kismamáknak, a testi komfortérzetükön segít. Számos félelemmel találkozik, amelyek nagyon gyakran tévhitek is. Jótanácsokkal lát el minket.
- Elfolyt a magzatvíz? Rohanunk a kórházba. – Pedig nem kellene úgy rohanni. A hollywoodi filmek nagyon erős és fals képet mutatnak nekünk a szülésről. Semmi sem olyan, mint ott. Mégis a felkészítőimen a jelentkezők 70 százaléka teljesen meg van győződve, hogy az a realitás. A valóságban a szülések csak kb. 20 százaléka kezdődik azzal, hogy megreped a burok, és ebből 24 órán belül 80 százaléknak valamikor beindul a vajúdása, amiből konkrét kitolás csak hosszú órák múlva lehet. A többi kismamánál meg sem reped a burok, a méhösszehúzódások jelzik, hogy nemsokára érkezik a baba.
Szóval van idő még zuhanyozni, csendben rákészülni, akár pár órát még otthon maradni. Abban az esetben kell rögtön bemenni a kórházba, ha a magzatburok megrepedt és a magzatvíz bűzös, zöldes-barnás színű (a mekónoiumtól, a baba első kakijától). Ekkor sincs nagy veszély, de jobb, ha megfigyelés alatt van a baba szívhangja.
- Nem lehet bent az apa a szülés alatt, mert elájul. – Megnyugtatok mindenkit: még nem láttam olyan apát, akit fel kellett mosni. Ezek városi legendák. Lehet, hogy az izgatottságtól, nem evéstől megszédül az apuka is, de ha úgy döntött, hogy szeretne részese lenni gyermeke megszületésének, akkor teljes lélekjelenlétével ott lesz.
- Ekkora gyermeket, ilyen csípővel képtelenség megszülni. – Meglepő lehet, de széles csípőjű kismamáknál is előfordul császármetszés, illetve nagyon kis, vékony anyuka is meg tudja szülni a 4 kiló feletti gyerekét.
Sok mindentől függ ez, a legritkábban az anya és a baba méretétől. Nem lenne szabad ilyet mondani az anyáknak, mert ez a kép beég a tudatalattijába, és tényleg elhiszi, hogy az ő teste képtelen megszülni a gyereket úgy, hogy még meg sem próbálta. A baba súlyát amúgy is nehéz pontosan meghatározni, akár 500/700 grammot is tévedhetnek.
- A szülés kibírhatatlanul fájdalmas – mondják. – De mihez képest? Ez a kijelentés nagyon szubjektív. Szüléskor – ha az anya biztonságban érzi magát – pontosan olyan hormonok termelődnek, mint szeretkezéskor: az oxytocin és endorfinok megteremtik azt az erőt, amire egy nőnek szüksége van a vajúdáshoz. Izmai ellazulnak, képes lesz átadni magát a folyamatnak, és csak egy izma feszül meg, a méhe. Ám ha fél, nem bízik a környezetében, kérdőre vonják kompetenciáit, a környezete sem bízik benne, sajnálja őt, adrenalin termelődik, ezáltal a fájdalmat nehezebben éli meg, mert az izmai befeszülnek. Nem tudja elengedni magát, légzése szapora lesz, azt üzeni a teste, hogy harcolni kell vagy menekülni, így a fájdalmat is erőteljesebben fogja megélni. Rengeteg természetes fájdalomcsillapító módszer van arra, hogy hogyan haladjunk ezen az úton. Fontos, hogy az anya döntse el mit szeretne, és legyen alternatívája.
- Valami olyat teszek, amit szégyellni fogok. – Én meg azt mondom, hogy az a jó, ha kikapcsol az agyunk, és nem viselkedünk. Akkor tud igazán jól működni a szülés. Ne kontrolláld magad, ereszd ki, ami benned van. Az sokat segíthet a babának is. Ha attól tartasz, hogy kitoláskor széklet is távozik, ez a szülőszobán senkit sem fog zavarni. Nekik teljesen természetes. Ha viszont ez téged gátol az elengedésben, akkor kérhetsz előtte beöntést vagy egy glicerines kúpot.
- Vajon még jó lesz a szex? – Hát persze! A hüvely nagyon rugalmas és nagyon hamar képes regenerálódni. Ha gátmetszésünk volt vagy/és az aranyerünk is kijött mindenképp érdemes intimtornát, záróizomgyakorlatokat végezni (pl: Aviva regeneráló torna). A szexuális étvágyunkra a hormonok és a kialvatlanság is hatással lehet. Fontos, hogy ne csak szülő szerepben legyünk jelen egymás életében, hanem a párkapcsolatit is kapcsoljuk be újra. A szülés a nőiesség csúcsélménye lehet. Ha a nő így éli meg, a szexualitás terén jobban kinyílhat, mint előtte.
És akkor nézzünk szülést vagy ne?
– Az biztos, hogy császármetszést nem feltétlen kéne lássanak az anyukák, hiszen ez egy műtét. Ha nem is emberit, állatszületéseket érdemes megnézni, mert ezek által közel kerülhetnek ahhoz, milyen az ösztönös működés ilyenkor – javasolja a dúla.
Kicsoda Paramami? – az az anyuka, jellemzően első gyermekes, tájékozott, aki az orvosok, védőnők és a média felől özönlő ijesztő történetek, tiltó, fenyegető magatartás hatására kellőképpen megijed, szorong, és mindent meg akar tenni, hogy a nagykönyv szerint hordja ki gyermekét, gondozza újszülöttjét. Őssejtet vetet köldökvérből, beszerzi a légzésfigyelőt, különböző fertőtlenítőszereket, legnagyobb tápértékű tejporokat stb.
A kérdések nem csappannak: Vetessünk őssejtet a köldökvérből, vagy ne? Legyen ott szülésnél anyukám, vagy ne? Kérjünk epidurális érzéstelenítőt, vagy sem? Otthon szüljünk, vagy kórházban?
Azt viszont tudnod kell, hogy rengeteg tévhit él a szüléssel kapcsolatban, amelyeket sosem bizonyítottak. Sokak személyes tapasztalata egybecsenghet ugyan ezekkel a városi legendákkal, attól ezek még nem teljesen igazak, tévhitek maradnak. Szóval ne higgy el mindent úgy és abban a formában, ahogy hallod, olvasod. De akkor honnan informálódj? Háát… Ne olvasd ki az internetet, az tuti jó tanács, mert ott minden van, inkább járj el szülésfelkészítő-tanfolyamokra, ahol biztos, hogy hasznos és hiteles információkat kapsz. Válassz magadnak egy olyan nőgyógyászt, akiben bízol, és hallgass rá! Keress segítőt a szülésedhez, ha úgy érzed, szükséged lesz rá. Illetve válassz olyan kórházat, amely megfelel az elvárásaidnak. Ha biztonságban, jó kezekben érzed magad szülés előtt, akkor félelmeid is csitulni fognak, és át tudod adni magad a várva várt találkozásnak.
Várandósan a koronavírus miatt kell-e aggódnom?
Nemrég létrejött egy tájékoztató platform a járvánnyal kapcsolatos gyakori kérdésekkel és tudnivalókkal, legfrisebb hazai információkkal. Innen tájékozódtunk, mikor ezt írjuk:„a várandós nők nem fogékonyabbak a koronavírus fertőzésre, mint a lakosság többi része. Ez a várandós nőknél enyhe megfázás/influenza tüneteket produkál. Nyilvánvalóan magasabb a kockázat, ha a kismama asztmás vagy cukorbeteg, esetleg más krónikus betegségben szenved. Eddig egyetlen várandós nőről sincs adat, aki meghalt a koronavírus miatt.” Továbbá:„Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a vírus átterjedhet a magzatra is. Nem valószínű, hogy a vírus veleszületett rendellenességeket okoz. Nincsenek adatok a vetélés megnövekedett kockázatára sem.”
Te mitől paráztál, miért aggódsz?
Folytassuk közösen a sort, de mindenekelőtt: vigyázzatok magatokra, családtagjaitokra!
Kiemelt kép: Shutterstock