Nehezen képzeljük el, hogy a skandináv származású író olyan súlyos családi traumákat szenvedhetett, hogy alkoholistává és drogfüggővé vált. A skandináv országokról kicsit más kép él, bennem legalábbis. De a történet a 70-es években kezdődik, a szerző zsenge ifjú korában, amikor elmenekül Norvégiából, az édesanyjától, a Dániában élő apához. Azokban az időkben ott is jelen volt a hippikorszak a mindenféle vágyak szabad megélésével együtt.
Szereti a gyerekeit, szereti Grönlandot, nem is tud máshol hosszabb ideig élni, szeret olvasni, főzni és gyógyítani. Ápolóként nagyon sok helyen megfordul, hiszen a szakmájában könnyen talál munkát, és mivel állandóan menekül valami elől, mindig kénytelen lakhelyet és munkahelyet váltani. Ez a vándorlás egyben lelki is, először csak menekül az átélt traumák elől, aztán megpróbálja feldolgozni azokat, nem sok sikerrel. A menekülést az alkohol, majd a különféle gyógyszerek jelentik, az állandó vágyakozás Grönland után, az után a kopár, jeges vidék után, amely mintha kicsit az ő életét, lelkét szimbolizálná.
egyfajta megnyugvást jelent a számára, egy biztos pontot, amivel elterelheti a figyelmét a gondolatairól. Igazából fel is kelti az olvasó kíváncsiságát, megkívántatja a különféle halakat, a fókából készült fogásokat, a skandináv étkeket.
Az olvasásba menekül apja szóáradata elől, és a későbbi időszakokban is gyakran elvonul ilyen módon: „A világ banalitása és igazságtalan követelései eltűnnek, ha könyvet veszek a kezembe. Az olvasás egy párhuzamos világba invitál, ahol több lehetőséget is kapunk, és ahol megengedhetjük magunknak, hogy először hibázzunk.”
korábban írtuk
Bíró Boróka: Éreztük, hogy ez egy jó film lesz
Első komolyabb nagyjátékfilmes alkotásának tekinti az Anul nou care n-a fost című román filmet a csíkszeredai születésű Bíró Boróka. Kiemelkedő operatőri teljesítményéért Boróka érdemelte ki a Velencei Filmfesztivál Valentina Pedicini-különdíját.