E heti inspiráló, elgondolkodtató írásainkból válogattunk:
Egy gyermek sem születik rossznak. Nincs olyan, hogy megérdemli a verést. Nincs olyan, hogy ő akarja a szexuális aktust, nincs olyan, hogy ordítani kell vele, különben nem lesz belőle ember. A bántalmazásnak nagyon sok arca van, ám mindannyiunk felelőssége, hogy felismerjük és tegyünk azért, hogy ne történhessen meg. Mert a gyermekbántalmazás nem magánügy!
[caption id="attachment_58995" align="aligncenter" width="689"]
Sipos Betti írása[/caption]
Már gyermekkorában szerette az autókat, és mindig tudta, hogy vezetni fog. Ám az, hogy oktatni is fogja a sofőrnek készülőket, nem volt tervben. Egyszer azonban szembe jött a lehetőség, ő pedig élt vele. Az elmúlt 13 évben közel 900 diák vizsgázott vele sikeresen.
[caption id="attachment_58521" align="aligncenter" width="612"] Előítéletekről és szakmai kihívásokról beszélgetett Lakatos Ildikó oktatóval a Mesterségem címere legújabb részében Csatlos Tünde.[/caption]
Érzelmi krízis, ami abból a félelemből indul ki, hogy az élet derekára érve valami kimaradt az egyén életéből, az ezzel való szembesülés sokszor csalódottsághoz, a múlt megbánásához vezet.
[caption id="attachment_59042" align="aligncenter" width="690"]
Bartha Krisztina pszichoterapeuta írása[/caption]
Kolozsváron érettségizett 1936-ban a piaristáknál, majd német nyelvű középfokú mezőgazdasági iskolát végzett Medgyesen – ez lett volna az ő gazdálkodói kiképzése. Igazából azonban csak a második világháborúból való hazakerülését követően nyílt lehetősége a gazdálkodásra, de azok már nagyon zavaros idők voltak.
[caption id="attachment_58938" align="aligncenter" width="659"] A Gróf biciklin sorozat új része Csinta Samutól[/caption]
Pénzügyekről nem szívesen beszélünk, sokszor még családban vagy barátok közt sem. És míg gyakran mindennapi gondjaink, konfliktusaink forrása a pénz, anyagi helyzetünket mégis inkább tabusítjuk. Hogyan változnak a fontos tételek, mi számít normalitásnak, és hogyan gondolkodik egy nő, ha ő a családfő – nézőpontok Zillmann Zsuzsától. >>>
Júniusi lapszámunkból
Mi igent mondunk rá. Mármint a nemre. Mert azt látjuk, hogy ez egyfajta határkijelölés, hogy eddig, és ne tovább. Nem dacolni, mindenáron harcolni szeretnénk, hanem megélni önazonosságunkat, a nekünk (is) járó időt, magát az életet – saját tempónkban.
[caption id="attachment_59010" align="aligncenter" width="800"]
Részlet a júniusi lapszámunk mellékletéből[/caption]
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
