Játék- és életstílus harmóniája a Kiss családban

Amikor a siker képletét próbáljuk megalkotni, talán nem elsőkként gondolunk a szorgalomra és a következetességre, mint fontos alkotóelemekre. S talán még kevésbé arra, mekkora szerepe van egy sportág magas szintű űzésében annak a személynek, aki bevezeti a gyermeket ebbe a sokszor kemény, mégis vonzó világba. A gyergyóalfalvi Kiss családnál mindezen összetevők adottak, és még ennél sokkal több is: egy sakktábla, amelyen nemcsak a játék, hanem az élet szabályait is el lehet sajátítani.

Nyugodt, derűs péntek délután érkezünk a Kiss család gyergyóalfalvi otthonába: a lányok – Hanna és Abigél – a szobájukban pihennek, a négy és fél éves Benjámin a nappaliban játszik a szüleivel, s kíváncsian várja, hogy megkérdezzük a nevét. Az asztalon sakkal kapcsolatos-, gyermekeknek szóló könyv, ezzel indul a beszélgetésünk fonala: sakkról, családról, gyermeknevelésről, a siker mibenlétéről, a tanító-szülő kettősségéről, a versenysport kihívásairól és szépségeiről. 

Zsuzsa és Arnold mindketten pedagógusok, lányaik többszörös országos sakkbajnokok, Abigél pedig kétszeres bronzérmes Európa-bajnok.

„Ezt a könyvet azért vettük neked, hogy még sok-sok sakkos élményben legyen részünk közösen, mert olyan fantasztikus, amikor magyarázol, tanítasz minket” – a dedikált könyvet Arnold kapta ajándékba lányaitól 2014-ben, egy évvel azután, hogy elkezdtek ismerkedni a sakktáblával, a játékszabályokkal.

„Bár szeretem tudatosan megtervezni az életünket, spontán folyamatként indult a lányok sakk-karrierje. Nagyapámmal és édesapámmal is sokat játszottam, gimnazistaként többszörös megyei bajnok sakkozó voltam. A ‘89-es forradalom után a gyergyószentmiklósi Vasas Sportklub megszűnt, így támogatás hiányában nem folytattam ezt a sportot, inkább a tanulásra koncentráltam. Hosszú ideig ült a por a sakktáblán, aztán a 2010-es évek elején hívott egy régi ismerősöm, hogy Korondon sakk-klubot avatnak, és vegyek részt egy sakkversenyen, ott. Miután az élmezőnyben végeztem, a lelkesedés itthonra is kitartott, és a 3 és 4 éves lányaimmal leültem, hogy megismertessem őket a játékkal” – kezd bele történetükbe Arnold. 

Mi csak játszani jöttünk…

Az otthoni játékot hamar követte a versenyek hangulatával való ismerkedés, majd az első versenyek Székelyudvarhelyen, Korondon, aztán Csíkszeredában, ahol a Marosvásárhelyi Iskolás Sportklub tanárai felfigyeltek a lányokra, és Hanna átigazolását kérték rögtön, a következő évben pedig Abigélt is az ISK-hoz hívták.

„Bár megvan a sakk-oktatói képesítésem, apaként nem az a feladatom, hogy a játék szakmaiságát megtanítsam nekik, hanem az, hogy adjak egy felületet a gondolkodásuk fejlesztésére. 

A sakk hasznossága abban rejlik, hogy ők a hétköznapi életben helytálljanak, a játék által megtanulják a jellemhez-, személyiségfejlődéshez kötődő értékek elsajátítását. 

Minden innen indult” – emlékezik a kezdetekre Arnold, aki mindig elkíséri a lányait a versenyekre, velük izgul és örül, közösen elemzik az eredményeket, és írják be a következő mérkőzést a versenynaptárba.

A lányok – bár olyan kicsik voltak a legelején, hogy gyakran még az asztalt sem érték fel rendesen – sikert sikerre halmoztak: felfigyelt rájuk, majd rövidebb ideig oktatta őket Mészáros András, Polgár Judit egykori edzője is. Több száz oklevél, több mint negyven egyéni trófea birtokosai, zsúfolt versenynaptárral, mégis egészséges gyermeklélekkel.

Családi szerepek

„Sohasem szakemberként, mindig anyaként vagyok jelen az életükben: 

az a szerepem, hogy eleget aludjanak és játsszanak, rendesen egyenek, és ne kütyüzzenek túl sokat. 

Rengeteget beszélgetünk, olvasunk közösen, és a versenyek is gyakran családi kirándulással egybekötött élményutak” – meséli a pszichológus édesanya, aki végtelen nyugalommal és harmóniával egyengeti a gyermekek útját.

Amikor a versenysport árnyoldalairól kérdezem, elmondja: mivel fokozatosan alakult versenysporttá az apával közös játék, ez az élményszerűség mindmáig megmaradt, és feledteti a nehézségeket. Pedig azokból is akad, hiszen a legtöbb versenyen a nyelvi akadályokkal kell megküzdeniük a lányoknak, ki kell állniuk a saját igazukért, s az sem egyszerű helyzet, amikor egymás elleni játékra sorsolja ki őket a versenyprogram. 

Akkor teljes az örömük, amikor mindketten sikeresek, 

volt olyan eset is, amikor egymás ellenfelei voltak, de ebből is sokat tanultak: hogyan lehet építeni a lehetőségre, hogy mindketten sikeresek legyenek. 

Az első Európa-bajnokságukon Abigél dobogós helyet szerzett, Hanna nem, természetes volt a féltékenység, de meg kell tanulniuk értékelni egymás sikereit – beszél az évek tapasztalatairól Arnold.

Időközben Bendzsi is kiköveteli magának a figyelmet: Abigélt hívja játszani, majd előkerül a sakktábla, aprócska figurákkal, és a két testvér méltó ellenfélként játszik. 

Játék- és életstílus harmóniája

A lányok nagyon különböző játékstílussal rendelkeznek: Abigél visszafogottabb,  érzelmi játékos, Hanna bátrabb, viszont hajlamos túlgondolni, elbonyolítani bizonyos helyzeteket. Kisebb korukban mindketten szerettek óvatoskodni, előbb felmérték a terepet, majd ha biztonságban érezték magukat, akkor taroltak. 

A játékstílusuk az életstílusuk és fordítva 

– mesél lányairól Arnold, Bendzsiről pedig kiderül, hogy bátran-, magabiztosan-, legtöbbször a saját szabályai szerint játszik. 

Azt gondolnánk, hogy a 12 éves Abigél és a 13 éves Hanna élete csak a sakkról szól, de az utóbbi időben más területeken is megmutatták a sakkban szerzett észjárásuk előnyeit: Hanna nemzetközi kémia versenyre készül, Abigél pedig matematika tantárgyverseny országos döntőjére. Szabadidejükben teniszeznek, családi sakkversenyeken őrzik a játék varázsát, és tanulják szorgalmasan az élet leckéit. 

Fotók: A Kiss család archívuma

korábban írtuk

Kurkó Stefánia: „Sorsfeladatom lelkemmel gondolkozni, tanítani és szeretni”
Kurkó Stefánia: „Sorsfeladatom lelkemmel gondolkozni, tanítani és szeretni”

Legnagyobb tanítómesterei a gyermekei. Éltet, alkot. Csíktaplocai családi házuk mögött kialakított veteményese több tucat magaságyásával ma már kuriózumszámba megy. Ízig-vérig nő, aki jól érzi magát magas sarkú cipőben, de nem zavarja a ganés gumicsizma sem. A női szerepek fontosságáról, egó és lélek harcáról beszélgettünk Kurkó Stefániával.