Jelen lenni az életemben – A fűszáltól a csillagos égig

Biztosan láttál már, kedves Olvasó, kisgyereket elmélyülten rajzolni. Sokszor még a nyelve is kilóg a szájából olyan önfeledtséggel merül el a belső és külső képek varázslatos birodalmában. Megszűnik ilyenkor a külvilág, mintha egy búra venné körül, és ha egy kérdéseddel megpróbálod megszólítani, akkor szinte hallod, ahogy csörömpölve szétesik ez a burok, és ő réveteg tekintettel rád néz s láthatóan erőfeszítésébe kerül a válaszolás. Ezek szent pillanatok: örök jelen.

Gyerekként ezekből a pillanatokból van több, aztán ahogy felnőttesedünk, s a világunkba minden fronton betörnek az elvárás-hadak, ezek az alkalmak egyre ritkulnak. Több feladatunk lesz, több felelősségünk, több választási lehetőség, s

mi megtanulunk mindent is akarni, gyorsan, azonnal, mert azt sugallják nekünk kinti „hajcsárok”, hogy akkor leszel sikeres, hatékony, gazdag, menő, ha gyors vagy, polip kezeiddel egyszerre hatvanhat dolgot elvégzel, százlábaiddal sok helyen ott lehetsz, hogy le ne maradj valamiről.

Megtervezed a napod, a munkád, a kerted, a nyaralásod, sőt, nemcsak a tiédet, hanem a családodét is, aztán eljön egy olyan perc, amikor azt érzed, hogy most nyugodtan hátba veregethetnéd magad, milyen profi élet-rendezvény szervező vagy, ha nem rohanna meg egy jeges ürességérzet, egy iszonyú fáradtság nyaralásod terv szerinti legboldogabb pillanatában. Kétségbe esel: hiszen most kellene lazulni, örülni, de az agyad még mindig kattog, izmaid ránganak, az idegek remegnek. Nos, kedves Olvasó, itt most megkaptad az első figyelmeztető jelet, még a leglájtosabbat.

Én is kaptam ilyen sms-t a lelkemtől. Egy Zsu-Alert volt. Pörgős személyiség vagyok, nem esett nehezemre több dolgot egyszerre végezni,

bevallom, büszke is voltam magamra, milyen gyors vagyok. De a féket a térdem húzta be. Műteni kellett.

Le kellett állni, sőt, le kellett feküdni, lemondani vállalásokat, programokat, tevékenységeket. Optimista alkatként akkor is azt gondoltam, ó, hát a felépülés gyorsan fog menni. Hát, tévedtem, komplikálódott, nyúlt a gyógyulási idő. Makrancos gyerekként először sírtam, dühöngtem, pereltem, aztán megadtam magam a helyzetnek, s tudatosan azt vizsgáltam, hogy miért kaptam ezt a jelzést, s mit kellene változtassak az életemen, hogy a leckét megtanuljam. Egy kemény önismereti út ez, amelyen a belső intuícióm, érzéseim a jelző táblák és az irány kristálytisztán megjelent a ködben: ott lenni, ahol vagyok. Jelen lenni az életemben. Lassan, tudatosan megélni, élvezni a pillanatokat.

Katt a képre a megrendeléshez – Augusztusi lapszámunkban igent mondunk a mára!

Külön életterületekre lebontottam a változtatásokat: munka, család, barátok, egészség, örömök. Valójában rostáltam: megmértem mindent lelkem mérlegén, és ahol nagyobbrészt negatívba billent, azt szeretném kiiktatni, hogy helye legyen majd azoknak a dolgoknak, amikre vágytam, de eddig nem volt azoknak élettér, idő. Ehhez viszont csend kell és nyugalom, befele élés.

Még úton vagyok, de sok érdekes élményem van már, amelyek nagyon izgalmasak. 

Két gyakorlatot osztok meg veled, ami sokat hozott nekem. Hogy mit, az csak nekem fontos, hogy neked mit hoz, azt rád bízom, tapasztald, éld meg a te lelked nyelvén. Az egyik a fűszál-meditáció. Amúgy a meditatív pihenés rendszeres része lett az életemnek, a fűszál meditációról a neten olvastam és kipróbáltam. Ülj vagy feküdj le a zöld fűbe, nézz ki egy fűszálat és „szemezz” vele 5 percig. Csak rá figyelj. A gondolatok most is tolakodni fognak, hogy kiszorítsák a lenge kis fűszálat a tudatodból, de te kedvesen térj vissza hozzá. A  másik a csillagos ég-meditáció, vagy székelyesen bambulás. Itt az augusztusi csodás hulló csillagos égbolt. Feküdj ki alá egy este és legalább 10 percig bámuld. Érezd ahogy körülölel a csillagsátor és a kis csillagszemek neked ragyognak, s te mosolyogva üdvözlöd őket.

Hirdetés

Ha megérzed a kicsiben és a nagyban, hogy itt vagy, jelen vagy s hogy ez nem kis csoda, akkor megérzed azt is, hogy szeretve vagy.

Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Fodor Emese: Start után csak versenyző vagyok