Gyermekként ezekből a pillanatokból van több, aztán ahogy felnövünk, s a világunkba minden fronton betörnek az elvárás-hadak, ezek az alkalmak egyre ritkulnak. Több feladatunk lesz, több felelősségünk, több választási lehetőség, s mi megtanulunk mindent is akarni, gyorsan, azonnal, mert azt sugallják nekünk kinti „hajcsárok”, hogy
Megtervezed a napod, a munkád, a kerted, a nyaralásod, sőt, nemcsak a tiédet, hanem a családodét is, aztán eljön egy olyan perc, amikor azt érzed, hogy most nyugodtan hátba veregethetnéd magad, milyen profi élet-rendezvény szervező vagy, ha nem rohanna meg egy jeges ürességérzet, egy iszonyú fáradtság nyaralásod terv szerinti legboldogabb pillanatában. Kétségbe esel: hiszen most kellene lazulni, örülni, de az agyad még mindig kattog, izmaid ránganak, az idegek remegnek. Nos, kedves Olvasó, itt most megkaptad az első figyelmeztető jelet, még a leglájtosabbat.
Én is kaptam ilyen sms-t a lelkemtől. Egy Zsu-Alert volt. Pörgős személyiség vagyok, nem esett nehezemre több dolgot egyszerre végezni,
Le kellett állni, sőt, le kellett feküdni, lemondani vállalásokat, programokat, tevékenységeket. Optimista alkatként akkor is azt gondoltam, ó, hát a felépülés gyorsan fog menni. Hát, tévedtem, komplikálódott, nyúlt a gyógyulási idő. Makrancos gyermekként először sírtam, dühöngtem, pereltem, aztán megadtam magam a helyzetnek, s tudatosan azt vizsgáltam, hogy miért kaptam ezt a jelzést, s mit kellene változtatnom az életemen, hogy a leckét megtanuljam. Egy kemény önismereti út ez, amelyen a belső intuícióm, érzéseim a jelzőtáblák, és az irány kristálytisztán megjelent a ködben: Ott lenni, ahol vagyok. Jelen lenni az életemben. Lassan, tudatosan megélni, élvezni a pillanatokat.
Külön életterületekre lebontottam a változtatásokat: munka, család, barátok, egészség, örömök. Valójában rostáltam: megmértem mindent lelkem mérlegén, és ahol nagyobbrészt negatívba billent, azt szeretném kiiktatni, hogy helye legyen majd azoknak a dolgoknak, amikre vágytam, de eddig nem volt azoknak élettér, idő. Ehhez viszont csend kell és nyugalom, befele élés.
Két gyakorlatot osztok meg veled, ami sokat hozott nekem. Hogy mit, az csak nekem fontos, hogy neked mit hoz, azt rád bízom, tapasztald, éld meg a te lelked nyelvén. Az egyik a fűszál-meditáció. Amúgy a meditatív pihenés rendszeres része lett az életemnek, a fűszál meditációról a neten olvastam és kipróbáltam. Ülj vagy feküdj le a zöld fűbe, nézz ki egy fűszálat és „szemezz” vele öt percig. Csak rá figyelj. A gondolatok most is tolakodni fognak, hogy kiszorítsák a lenge kis fűszálat a tudatodból, de te kedvesen térj vissza hozzá. A másik a csillagos ég meditáció, vagy székelyesen bambulás. Itt az augusztusi csodás hulló csillagos égbolt. Feküdj ki alá egy este, és legalább tíz percig bámuld. Érezd ahogy körülölel a csillagsátor, a kis csillagszemek neked ragyognak, és te mosolyogva üdvözlöd őket.
Ha megérzed a kicsiben és a nagyban, hogy itt vagy, jelen vagy, s hogy ez nem kis csoda, akkor megérzed azt is, hogy szeretve vagy.
korábban írtuk
Villáminterjú Ugron Bélával: A Székely Kálváriára vagyok a legbüszkébb
Első júliusi villáminterjúnk alanya a híres abránfalvi székely primor család leszármazottja, a Solymáron élő, Erdélyben főként karitatív tevékenységéről ismert Ugron Béla.
