„Nemet mondani számomra elsősorban szabadságot jelent, majd rögtön azt követően karakánságot, gerincességet. De nem kifelé, hanem inkább önmagam felé, azaz az önazonosság jegyében. Mert, ha valamire igent mondok, miközben fogaimat szorítva, kínok között végzem el, akkor annak értelmét nem látom. Az igennek a szeretet jegyében kell megszületnie, akárcsak a nemnek: tisztelem magamat annyira, hogy a határaimra vigyázni tudjak, és bízom annyira a másikban, hogy pontosan tudni fogja, ez a nem mindkettőnk javát és épülését hivatott szolgálni.” Ezt mondja Csata Éva, a HIFA Románia ügyvezető igazgatója, aki meghatározó, első „nem-emlékét” is felidézi: „Talán 12–13 éves lehettem, különösen szép és korán érő lány.
Csata Éva
Egy fiú, aki akkoriban nagyon tetszett, kijelentette, hogy ugyan nagyon szép, de brutálisan buta vagyok. Akkor mondtam nemet a butaságra. Azóta sem értem révbe, miközben megnyugtat a tudat, hogy a jó pap is holtig tanul”. Éva a nemet mondás fontosságát családon belüli szerepeinkben látja elsősorban.
„Mi anyák el szoktuk mosni a határainkat. Egy fenékkel ülünk meg székeket, rendszerint egészségünk rovására. Egy áldozat-anyánál rosszabb nincs”.
Végül azt is elárulja, hogy számára a legnehezebb a munkahelyi kapcsolataiban nemet mondani. „Mivel nincsenek tiszta határok, rengeteg az intraperszonális konfliktus. Magamtól, magamig. S ha meg kellene fogalmazni, hogy mit akadályoz, ha képtelenek vagyunk nemet mondani, akkor azt felelném, hogy a szabadságunkat, fejlődésünket, kiteljesedésünket, önazonosságunkat”.
Igenek és nemek között
Csíky Csengelét hallgatva az az érzésünk, hogy ő a nemre mond nemet. „Az én életszemléletem szerint »igenek« vannak. A világegyetem a nemet nem ismeri. Gondoljunk csak Einstein hiány-elméletére. Ha így nézzük, az a bizonyos »nem«, tulajdonképpen egy másik »igent« jelent. Vagyis a valamit, amit eltolok magamtól, felcserélem mással, amire viszont igent mondok. Ezzel együtt jár a megoldásorientáltság is. Azaz,
ha egy eltaszítandó helyzettel találkozom, felteszem magamnak a kérdést: mi lehet e helyett a legjobb megoldás?
Mindez persze nem jelenti a feltétlen szervilitást, csak annyit, hogy mindig van másik út, mindig van másik lehetőség, melyek közül választani lehet. Kivéve persze azt a felső, isteni hatalmat, akaratot, mellyel szemben csak elfogadóak lehetünk. Másként »nem« tehetünk. Hogy miért mondom mindezt? Nemrég egy háztáji baleset ért, mely során, ha nincsenek a tőlem független körülmények (szomszédok jelenléte) és a férjem elsősegélynyújtással nem éleszt újra, most nem kérdezhetnétek. S íme, mennyi »nem«.
Csíky Csengele, fotó: Rab Zoltán
Nos, ilyen helyzettel szemben csak elfogadóak lehetünk, nincs választásunk. Nekem megadatott, hogy ismét igent mondhassak. Az életre, a lehetőségekre, a szeretetre, a csodákra, az elfogadásra, a beérkező feladatokra, hivatásra, családra, az egész hátra levő földi létezésemre. Én így tudom jól élni ezt a divatosan »nemekkel« tűzdelt világot”.
Az evolúció és a Nem
Nem a nemre? Igen a nemre? Töprengünk a nagy kérdésen, aztán dr. Antalka Ágota ezt mondja nekünk: amennyiben nem ismerjük fel, hogy van jogunk és hatalmunk nemet mondani, soha nem fogunk tudni igazán igent mondani bármire is! Függetlenül attól, hogy nő vagy férfi az illető, paradoxonnak tűnő, de tény, hogy a nemet mondás rendszeres gyakorlása boldogabbá tehet bennünket. A Sepsiszentgyörgyön élő pszichológus, akinek a kiégésről, illetve a párkapcsolati konfliktusokról is jelent meg már könyve, azt is elmondja, hogy evolúciós okokra vezethető vissza, hogy mégis miért esik nehezünkre nemet mondani.
„Ösztönös azon törekvésünk, hogy szűkebb-tágabb környezetünk szeressen, elfogadjon minket. Ez elsődleges feltétele annak, hogy tudjunk együttműködni.
Régen, ha nem volt meg ez a képességünk vagy hozzáállásunk, az életben maradásunk is veszélybe kerülhetett. Ezért már genetikailag egyfajta kódként hozzuk magunkkal, hogy logikusabb igent mondani akkor is, ha nem mindig érezzük ίgy, vagy szeretnénk ezt.”
De mi lett a nővel?
„A hagyományos családmodell a nőtől nagyobb kompromisszumkészséget követelt meg, hiszen mίg a férfi előteremtette a betevőt, a nő tartotta össze otthon a családot, kevesebb szabadsággal bίrt, kisebb fizikai területen mozogva. Élete más jellegű kötelezettségekkel járt, ahol nem mondhatott nemet bizonyos feladatkörökre. A mai nő jóval több feladatot bevállal, szerepei közti megfelelésében őrlődve viszont még mindig nem tud bizonyos helyzetekben nemet mondani, mert nem engedi a megfelelési kényszere, a kudarctól való félelme, stb”. Ezek persze lehetnek okok a férfiak esetében is, a különbséget a szakember a régi s a modernkori életvitel különbségeiből adódó nemek közti változásokban látja. Egy másik érdekes jelenség is szóba került beszélgetésünk során. Mégpedig az, hogy akár szülő, akár pedagógus, itt mifelénk arra neveli a gyermeket, hogy jól, példásan viselkedjen, fogadjon szót, ne mondjon ellent.
„Nem tanίtjuk gyerekeinket nemet mondani, vagy ha igen, akkor sem akkora hangsúllyal és mozgástérrel, mint a másik póluson. Felnőttként elágyazódik ez a felfogás bennünk, hogy ha ellent mondunk, nem leszünk szerethetőek”
– hívja fel a figyelmet Ágota.
„Így aztán a már emlίtett tények, az általunk kialakίtott életstίlusunk, életvitelünk, mely lassan űzötté alakίtotta át a populáció nagy részét, illetve azok a családi minták, amiket tudatosan vagy legtöbbször tudattalanul átörökίtünk, oda vezetnek, hogy háttérbe szorίtjuk érzéseinket, érdekeinket, s ezáltal saját jólétünket, boldogságérzetünket is, s gyakrabban mondunk igent környezetünknek, mint ahogyan ezt valójában tennénk”.
A nemet mondani tudás is tanulási folyamat
Eleve frusztráló az elutasίtás, ezért, hogy ezen könnyebίtsünk, mérlegre kell tennünk bizonyos dolgokat, melyek után könnyebb a döntés meghozatala, a nem kimondása – jegyzi meg Ágota. „Le kell tisztáznunk, hogy az adott dolog összhangban áll-e az értékeinkkel, s arra bólintsunk rá, amivel kapcsolatban egyet tudunk érteni, ehhez viszont tisztában kell lennünk saját értékrendszerünkkel, legyen szó érzelmi, szellemi, gondolkodásbeli, családi, anyagi, világi, vallási stb. kérdésekről.
Elengedhetetlen mérlegelni saját érzéseinket, reakciónk előrevetίtését is mindkét döntés következtében, hogy elkerüljük a frusztráltságot, dühöt, haragot, s más negatίv érzéseket.
Itt viszont rendelkeznünk kell azon képességgel, hogy meg tudjuk hallani saját belső hangunkat, érzéseinket s értelmezni tudjuk azokat”.A pszichológus hangsúlyozza, hogy a döntéshelyzetek elmozdίtanak, ezért nem jó elhamarkodottan reagálni számunkra fontos kérdésekben. Segίthet például, ha azt is előre tudjuk vetίteni, hogy mi lehet a legsúlyosabb következménye ránk nézve annak, ha nemet mondunk.
Dr. Antalka Ágota pszichológus
„Azt tapasztaltam, hogy ha valaki sietteti a döntést, megnő annak az esélye, hogy hajlamossá válik számára kedvezőtlen döntések meghozatalára. Az esetek túlnyomó többségében jogunk van időt kérni vagy aludni egyet fontos döntések meghozatala előtt. Warren Buffett-től származik azon mondás, hogy »meg kell tanulnunk lassan igent és gyorsan nemet mondani.« Én úgy gondolom, mindkettőt akkor érdemes tenni, mikor megérett bennünk a határozott gondolat”.
Mi van, ha nem megy a nem?
Steve Jobs szerint abban segít a nemet mondás, hogy azokra a dolgokra koncentráljunk, amelyek valójában fontosak. „Szakmai szempontból azt gondolom, hogy mindannyiunknak van egy olyan eredendő képessége, amely által mesterien elfojtjuk a felismerés erejét. Ezáltal nem kell kilépnünk a destruktív helyzetekből. S
nem elég csupán felismerni önmagunkban, rendelkeznünk kell azzal a bátorsággal is, ami segίt megtenni egy lépést.
Mindez függ a személy önértékelésétől, önbizalmától, érzelmi intelligenciájától, külső és belső kommunikációs képességétől, stb. Ezek feltételei az elsajátίtott viselkedéseinknek, reakcióinkanak. Ha magunknak ellent mondunk, akár tudatos, akár tudattalan, nő a frusztráció, a belső feszültség. Ezek olyan sérülések, melyek fizikálisan nem látványosak, hosszú távon lelki sérüléseket, viselkedésbeli és fizikai tüneteket produkálhatnak” – összegzett Antalka Ágota.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
