A kutatások majdnem egybehangzóan írják: az iskoláskorú gyermekek legalább 15 százaléka érintett a kortárszaklatásban. A magyar tanulmányok ezt a szót próbálják használni a bullying helyett, azzal a megjegyzéssel, hogy a magyar szó nem fedi teljesen a jelenséget, amelyre a mindennapi szóhasználatban számtalan más megnevezést is használunk, kezdve az agressziótól, a terrorizálástól a csúfolódásig. A lényeg, hogy a bullying az, amikor egy gyermeket ismétlődően, hosszú időn keresztül negatív behatásoknak teszi ki egy másik gyermek vagy gyermekek.
A jelenséget skandináv kutatók kezdték behatóan tanulmányozni, néhány tragédiába fulladt esemény után, és ma már tudjuk, hogy a kegyetlenkedésnek jól leírható koreográfiája és megjósolható lefutása van.
de nem igazán vesznek részt a kegyetlenkedésekben, illetve a társuk védelmében. A kutatások megemlítik a zaklató áldozatot (aki talán a leginkább ki van téve pszichés és egyéb károsodásnak), és határozottan állást foglalnak amellett, hogy a megelőzésre, ha pedig felüti a fejét a bullying, a kezelésre nagy energiákat kell fordítani, sőt, van olyan kutatás, amely már egyenesen kimondja: a kortárszaklatás népegészségügyi probléma.
A cyberbullying kora
A mi iskoláinkban is jelen van a zaklatás minden ismert formája – jelenti ki Dimény-Varga Tünde. A pszichológus, integratív gyermekterapeuta sorolja: találkozunk fizikai zaklatással (verés, lökdösés, személyes tárgyak tönkretétele), kapcsolati típusú zaklatással (kiközösítés, pletykálkodás, valótlan információk terjesztése, mások manipulálása annak érdekében, hogy ne barátkozzanak az illetővel). Gyakori a verbális zaklatás: csúfolódás, beszólás, fenyegetés, megalázás. A zaklatás azonban nem ér véget az iskolakapuban – hívja fel a figyelmet az általános iskolában dolgozó szakember, hiszen ma már mindez az online térben is folytatódik, és a mai diákok számára ez a legijesztőbb.
Privát képek, videók, üzenetek kerülhetnek ki publikus felületekre, mémek készülnek róluk, lealacsonyító, nevetségessé tevő kommentek hada vár egy-egy kipécézett diákra. A szexuális zaklatás is lehet verbális, fizikai és online is. Tünde felhívja még egy fontos dologra a figyelmet: bár a bullyingot leginkább kortárszaklatásként szokás értelmezni, az iskolákban előfordul tanár–diák közti interakcióként is!
Mire figyeljünk?
A nagy kérdés: miről veheti észre a szülő, hogy gyermeke bajban van? Dimény-Varga Tünde szerint egyszerűen abból, hogy a gyermek viselkedése megváltozik: nem akar iskolába menni, szándékosan kimarad a közös programokból, rosszkedvű, szorongó, vagy éppen agresszív lesz. Előfordulhatnak evés- és alvászavarok, különféle testi panaszok (hasfájás, fejfájás, hányinger, hányás), megmagyarázhatatlan fizikai sérülések. Gyakran megtörténik, hogy a gyermek személyes tárgyai eltűnnek, esetleg tönkretéve kerülnek elő. Ha a szülő ezt szóvá szeretné tenni az iskolában, a gyermek rémülten tiltakozik.
Önértékelési problémák lépnek fel, szélsőséges esetben önbántás (falcolás) és öngyilkossági gondolatok. Mindezek a tünetek nem csak a zaklatáshoz köthetők, de ha más okok nem magyarázzák a viselkedésváltozást, zaklatásra is lehet gyanakodni. A szakember hangsúlyozza:
Hosszabb ideig tartó zaklatás esetén, amikor a gyermek egyedül marad a problémájával, és senkitől sem kap megértést és segítséget, kialakulhat depresszió, poszttraumás stresszbetegség, nagyon súlyos esetben az öngyilkosság is reális veszély. A zaklatás MRI-vel kimutatható változásokat okoz az agyban, verbális bántalmazás hatására ugyanazok a fájdalomközpontok aktiválódnak, mint ütés vagy égés esetén. Mivel kamaszkorban az agy nagyfokú átalakuláson megy át, különösen sérülékeny. A folyamatosan fennálló stressz hatására a kortizoltermelődés fokozódik, ez befolyásolja a figyelemkoncentrációért, tanulásért, döntéshozatalért felelős agyterületeket. A fokozott kortizoltermelődés és a depresszió kialakulása között is összefüggés van – figyelmeztet a pszichológus.
Segíthet, ha egész kicsi kortól tanítjuk és gyakoroljuk a gyermekünkkel az önérvényesítést. Hagyd abba! Ne érj hozzám! Szólíts a nevemen! Most én jövök! – ezek hasznos mondatok. Biztassuk, hogy kérjen segítséget a társaitól, a pedagógustól. Kerülje az olyan helyzeteket, ahol egyedül kellene lennie. Ezek némileg segíthetnek, de olyan módszer, amely teljesen védetté tesz a zaklatással szemben, nem létezik.
Mit lehet tenni?
A szülők leggyakoribb kérdése, hogy ki és hogyan lépjen közbe, egyáltalán hogyan közelítsék meg a problémát. Dimény-Varga Tünde szerint nagyon fontos, hogy álljunk a gyermekünk mellé. Beszélgessünk, próbáljuk megérteni őt. Kérjük az engedélyét, hogy beszéljünk az osztályfőnökével. Legyünk nyitottak egy többszemélyes beszélgetésre, ahol gyermekek, szülők, pedagógusok is részt vehetnek.
A resztoratív szemlélet elterjedése mind a megelőzésben, mind a probléma kezelésében segít – ajánl Tünde egy mifelénk még eléggé újdonságnak számító, a közösség helyreállítására és a konfliktusok hatékony, méltányos kezelésére fókuszáló módszert. Külföldi példákból tanulva az iskoláknak el kell érniük (akár szülői nyomásra), hogy eljárásrendjük (policy) legyen zaklatás esetére, és az iskola deklarálja, hogy a bullying semmilyen formája nem elfogadható.
A bullying társadalmi jelenség, pusztán pszichológiai eszközökkel megfékezhetetlen, ezért fontos, hogy az iskola pedagógusközössége képzett legyen abban, hogy felismerje és jól kezelje a zaklatást. A probléma szőnyeg alá söprése, bagatellizálása, tabusítása (nehogy az iskola jó híre csorbuljon) tragédiákhoz vezethet!
Ha az iskola részéről a szülő nem tapasztal segítőkészséget, jó szándékot és kompetenciát, a gyermek pedig láthatóan szenved a kialakult helyzettől, akkor a további sérülések, traumák elkerülése érdekében osztályt/iskolát kell váltani. A szülő járjon el körültekintően, beszéljen a kialakult helyzetről az új iskolában a pedagógusokkal, és győződjön meg arról, hogy készek segíteni.
És mi van a zaklatóval, a szemlélőkkel?
Valószínűleg annak a szülőnek sem könnyű, akinek gyermekéről kiderül: bántalmazza társait. Dimény-Varga Tünde azt mondja, nagyon fontos, hogy ne csak az „áldozatra” fókuszáljunk, hiszen a jelenség általában többemberes. A „zaklatónak” is megvan a saját története, tulajdonképpen ő is áldozat.
Fontos ennek a tudatosítása a gyermekekben. Ha őszinte és nem manipulatív vagy megfélemlítő a hangulat a közösségben, kiderül, hogy tulajdonképpen senki sem érzi jól magát egy ellenséges közegben. Ha néha szórakoztató is a zaklatás, félelmetes is, hogy ez velük is megtörténhet. Rengeteg negatív érzés (félelem, harag, bűntudat) halmozódik fel a gyermekekben, és ezzel hosszú távon együtt élni senkinek nem jó – hangsúlyozza a pszichológus.
korábban írtuk
Fagyos éjszakák – még inkább figyeljünk az állatokra is!
Mielőtt bárki állatot vállal, gondolja át: egy életre szóló kapcsolatba kezd. Az állattartás életmódbeli, időbeli és pénzügyi elköteleződés, felelősség! – emlékeztet Kodolányi Enikő kutyakozmetikus, terápiás kutyamasszőr és állategészségügyi technikus.
