A kutatások majdnem egybehangzóan írják: az iskoláskorú gyerekek legalább 15 százaléka érintett a kortárszaklatásban. A magyar tanulmányok ezt a szót próbálják használni a bullying helyett, azzal a megjegyzéssel, hogy a magyar szó nem fedi teljesen a jelenséget, amelyre a mindennapi szóhasználatban számtalan más megnevezést is használunk, kezdve az agressziótól, a terrorizálástól a csúfolódásig. A lényeg, hogy
a bullying az, amikor egy gyereket ismétlődően, hosszú időn keresztül negatív behatásoknak teszi ki egy másik gyerek vagy gyerekek.
A jelenséget skandináv kutatók kezdték behatóan tanulmányozni, néhány tragédiába fulladt esemény után, és ma már tudjuk, hogy a kegyetlenkedésnek jól leírható koreográfiája és megjósolható lefutása van. Nemcsak a zaklató és a bántalmazott áll egymással szemben, mert
körülöttük ott vannak a többé-kevésbé passzív szemlélődők, akik „berendeződnek” a zaklató, illetve az áldozat mögé, de nem igazán vesznek részt a kegyetlenkedésekben, illetve a társuk védelmében.
A kutatások megemlítik a zaklató áldozatot (aki talán a leginkább ki van téve pszichés és egyéb károsodásnak), és határozottan állást foglalnak amellett, hogy a megelőzésre, ha pedig felüti a fejét a bullying, a kezelésre nagy energiákat kell fordítani, sőt van olyan kutatás, amely már egyenesen kimondja: a kortárszaklatás népegészségügyi probléma.
A cyberbullying kora
A mi iskoláinkban is jelen van a zaklatás minden ismert formája – jelenti ki Dimén-Varga Tünde. A pszichológus, integratív gyermekterapeuta sorolja: találkozunk fizikai zaklatással (verés, lökdösés, személyes tárgyak tönkretétele), kapcsolati típusú zaklatással (kiközösítés, pletykálkodás, valótlan információk terjesztése, mások manipulálása annak érdekében, hogy ne barátkozzanak az illetővel). Gyakori a verbális zaklatás: csúfolódás, beszólás, fenyegetés, megalázás. A zaklatás azonban nem ér véget az iskolakapuban – hívja fel a figyelmet az általános iskolában dolgozó szakember, hiszen ma már mindez az online térben is folytatódik, és a mai diákok számára ez a legijesztőbb.
Míg régen „csak” az iskolában volt kitéve egy diák zaklatásnak, manapság ez a jelenség a nap 24 órájában, mindenhová elkíséri őt.
Privát képek, videók, üzenetek kerülhetnek ki publikus felületekre, mémek készülnek róluk, lealacsonyító, nevetségessé tevő kommentek hada vár egy-egy kipécézett diákra. A szexuális zaklatás is lehet verbális, fizikai és online is. Tünde felhívja még egy fontos dologra a figyelmet: bár a bullyingot leginkább kortárs zaklatásként szokás értelmezni, az iskolákban előfordul tanár-diák közti interakcióként is!
Mire figyeljünk?
A nagy kérdés: miről veheti észre a szülő, hogy a gyereke bajban van? Dimén-Varga Tünde szerint egyszerűen abból, hogy a gyerek viselkedése megváltozik: nem akar iskolába menni, szándékosan kimarad a közös programokból, rosszkedvű, szorongó, vagy éppen agresszív lesz. Előfordulhatnak evés- és alvászavarok, különféle testi panaszok (hasfájás, fejfájás, hányinger, hányás), megmagyarázhatatlan fizikai sérülések. Gyakran megtörténik, hogy a gyermek személyes tárgyai eltűnnek, esetleg tönkretéve kerülnek elő. Ha a szülő ezt szóvá szeretné tenni az iskolában, a gyermek rémülten tiltakozik.
Dimén-Varga Tünde
Önértékelési problémák lépnek fel, szélsőséges esetben önbántás (falcolás) és öngyilkossági gondolatok. Mindezek a tünetek nem csak a zaklatáshoz köthetők, de ha más okok nem magyarázzák a viselkedésváltozást, zaklatásra is lehet gyanakodni.
A szakember hangsúlyozza:
a zaklatást nagyon komolyan kell venni, ugyanis akár egész életre kiható következményei lehetnek.
Hosszabb ideig tartó zaklatás esetén, amikor a gyerek egyedül marad a problémájával, és senkitől sem kap megértést és segítséget, kialakulhat depresszió, poszttraumás stresszbetegség, nagyon súlyos esetben az öngyilkosság is reális veszély. A zaklatás MRI-vel kimutatható változásokat okoz az agyban, verbális bántalmazás hatására ugyanazok a fájdalomközpontok aktiválódnak, mint ütés vagy égés esetén. Mivel kamaszkorban az agy nagyfokú átalakuláson megy át, különösen sérülékeny. A folyamatosan fennálló stressz hatására a kortizoltermelődés fokozódik, ez befolyásolja a figyelemkoncentrációért, tanulásért, döntéshozatalért felelős agyterületeket. A fokozott kortizoltermelődés és a depresszió kialakulása között is összefüggés van – figyelmeztet a pszichológus.
„Védetté” lehet tenni a gyermeket? Segíthet, ha egész kicsi kortól tanítjuk és gyakoroljuk a gyermekünkkel az önérvényesítést. Hagyd abba! Ne érj hozzám! Szólíts a nevemen! Most én jövök! – ezek hasznos mondatok. Biztassuk, hogy kérjen segítséget a társaitól, a pedagógustól. Kerülje az olyan helyzeteket, ahol egyedül kellene lennie. Ezek némileg segíthetnek, de olyan módszer, amely teljesen védetté tesz a zaklatással szemben, nem létezik.
Mit lehet tenni?
A szülők leggyakoribb kérdése, hogy ki és hogyan lépjen közbe, egyáltalán hogyan közelítsék meg a problémát. Dimén-Varga Tünde szerint nagyon fontos, hogy a gyermekünk mellé álljunk. Beszélgessünk, próbáljuk megérteni őt. Kérjük az engedélyét, hogy beszéljünk az osztályfőnökével. Legyünk nyitottak egy többszemélyes beszélgetésre, ahol gyerekek, szülők, pedagógusok is részt vehetnek.
Lehetőleg ne hibáztassunk senkit, de abban legyünk eltökéltek, hogy a helyzetnek változnia kell.
A resztoratív szemlélet elterjedése mind a megelőzésben, mind a probléma kezelésében segít – ajánl Tünde egy mifelénk még eléggé újdonságnak számító, a közösség helyreállítására és a konfliktusok hatékony, méltányos kezelésére fókuszáló módszert.
Tünde megjegyzi, hogy nálunk, Romániában még viszonylag ismeretlen a bullying fogalma, de külföldi példákból tanulva az iskoláknak el kell érniük (akár szülői nyomásra), hogy eljárásrendjük (policy) legyen zaklatás esetére, és az iskola deklarálja, hogy a bullying semmilyen formája nem elfogadható.
A bullying társadalmi jelenség, pusztán pszichológiai eszközökkel megfékezhetetlen, ezért fontos, hogy az iskola pedagógusközössége képzett legyen abban, hogy felismerje és jól kezelje a zaklatást. A probléma szőnyeg alá söprése, bagatellizálása, tabusítása (nehogy az iskola jó híre csorbuljon) tragédiákhoz vezethet!
Jó megoldás-e, ha kiveszi az adott közösségből a gyereket? Ha az iskola részéről a szülő nem tapasztal segítőkészséget, jó szándékot és kompetenciát, a gyermek pedig láthatóan szenved a kialakult helyzettől, akkor a további sérülések, traumák elkerülése érdekében osztályt/iskolát kell váltani. A szülő járjon el körültekintően, beszéljen a kialakult helyzetről az új iskolában a pedagógusokkal, és győződjön meg arról, hogy készek segíteni.
És mi van a zaklatóval, a szemlélőkkel?
Valószínűleg annak a szülőnek sem könnyű, akinek gyerekéről kiderül: bántalmazza társait. Dimén-Varga Tünde azt mondja, nagyon fontos, hogy ne csak az „áldozatra” fókuszáljunk, hiszen a jelenség általában többemberes. A „zaklatónak” is megvan a saját története, tulajdonképpen ő is áldozat.
Egy közösségben azért is valósulhat meg ismételten a zaklatás, mert a többség, a szemlélők (bystanderek) hallgatásukkal vagy éppen helyeslő biztatásukkal lehetővé teszik ezt.
Fontos ennek a tudatosítása a gyerekekben. Ha őszinte és nem manipulatív vagy megfélemlítő a hangulat a közösségben, kiderül, hogy tulajdonképpen senki sem érzi jól magát egy ellenséges közegben. Ha néha szórakoztató is a zaklatás, félelmetes is, hogy ez velük is megtörténhet. Rengeteg negatív érzés (félelem, harag, bűntudat) halmozódik fel a gyerekekben, és ezzel hosszú távon együtt élni senkinek nem jó – hangsúlyozza a pszichológus.
Pedagógusoknak: Az osztályban segít, ha figyelünk a diákok szükségleteire, ha fejlesztjük az empátiájukat, érzelmi és társas készségeiket, a különbözőségek elfogadását, a toleranciát. Ha a gyermekek kevesebbet vannak csak kortársakkal, és a felnőtt, akire felnéznek, helyes értékeket képvisel, a zaklatások előfordulása is kevesebb. Fontos lenne az „árulkodás” kultúráját is árnyaltabbá tenni. Az árulkodás egyoldalú tiltása káros, helyette azt kell megtanítani a gyermekeknek, hogy van jó titok és rossz titok. A rossz titkokat el kell mondani.
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Bullying gyermekhangra
Tibi vagyok az V. B-ből. Sokat fáj a hasam. Már annyira, hogy alig tudok iskolába menni. Anyával a doktor néninél is voltunk, de azt mondta, semmi baja a hasamnak. Pedig nekem nagyon fáj, közben azt hiszik, szimulálok, de nem. Szerintem valami olyan súlyos bajom van, hogy még az orvosok sem tudják, hogy mi. Azt mondta a doktor néni, talán az iskola miatt. Ebben lehet igaza, mert nem akarok iskolába menni, olyan rossz, mindig félek.
