Nem kell messzire visszautaznunk az időben, elég, ha csak a 20. század második felére gondolunk, amikor a falun élők többsége az állattartásból és a növénytermesztésből előállította családja számára az élelmiszer nagy részét. Továbbá a városi lakosság jelentős része is járt falura, besegíteni az „otthoniaknak” a gazdálkodásba, vagy egyszerűen a megörökölt kertben előteremteni egy kis „házit”. Ezeket az embereket régen a nyár beköszöntével a kert és gazdaság egyre több munkára hívta, így távolról sem a lelassulás, a megpihenés ígéretét hordozta ez az időszak.
Az ötvenedik nap ünnepe
E hónap ünnepei közül kiemelkedik, ezért elsőként érdemes szót ejteni a pünkösdről, ami ugyan mozgó ünnep, az esetek többségében mégis júniusra esik. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének, valamint az egyház születésének ünnepe, húsvét után hét héttel. Latin neve is ezt a számítást tükrözi, hiszen a Pentecostes azt jelenti: ötvenedik nap ünnepe. Az ötven a Bibliában a teljesség száma, ami ez esetben arra utal, hogy ekkor érik be húsvét gyümölcse, és az azóta eltelt időben egyre erőteljesebben bontakozik ki az az élet, amivel Jézus feltámadásában találkozunk.
Jézus korábban már megígérte a tanítványoknak, hogy nem hagyja őket magukra. Hányszor lenne szükségünk nekünk is egy ilyen ígéretre?! Egy biztatásra, ami mögött felsejlik a remény, hogy bár eleshetünk, megbetegedhetünk, elárvulhatunk, atyai kezét Isten soha nem veszi le rólunk. Pünkösd ünnepe emlékeztethet bennünket arra, hogy a művet, amit nekünk nem sikerül földi életünkben befejeznünk, azt Isten tovább alkotja, Ő teszi majd rá a pecsétet. Ilyen értelemben egy fiatalon meghalt emberé is lehet befejezett élet.
Az úton levés gyógyít
Erdélyszerte, sőt, talán az egész Kárpát-medencében különös jelentőséggel bír pünkösd ünnepe, hiszen hozzá kapcsolódik a csíksomlyói búcsú. A pünkösd szombatján tartott esemény számunkra, erdélyi magyarok számára plusz színezetet kölcsönöz az egyébként lassan elfeledett ünnepnek. A többszázezres tömegből, akik Csíksomlyóra zarándokolnak, nem mindenkit vezet vallási meggyőződés.
Hiszen, aki zarándokol, az Istenhez és legbelsőbb önmagához akar közelebb kerülni. Aki zarándokol, az arra törekszik, hogy jártában-keltében ne zavarjon másokat. Aki zarándokol, annak nem a megtett táv, a megtett idő a fontos, tán még csak nem is a cél, hanem sokkal inkább maga az úton levés, az a folyamat, ami átalakít, gyógyít, épít attól a perctől, hogy elindultunk.
Abban bízom, hogy akik teljesen más indíttatásból mennek a kegyhelyre, azok is megérezhetnek valamit a hely szelleméből, amit/akit jelen esetben hadd nevezzünk a Szentléleknek. Elvégre – a Szentírás szerint – a Lélek ott fúj, ahol akar. Ezért pünkösdi szimbólumként szoktuk emlegetni a szelet. A természetbe kiállva, bőrünkön érezve a szél simogatását, elképzelhetjük, ahogy kifúj belőlünk minden idejétmúlt dolgot. Ugyanakkor arra is gondolhatunk, hogy Isten a leheletével tart életben minket, hisz már a teremtéskor is az ember orrába lehelte az életet. Viszonyulhatunk ezekkel a gondolatokkal is a szélhez.
Ám ezúton is bátorítani szeretnék mindenkit, hogy ne féljen hozzá fordulni: tanácstalanságban, döntéshelyzetben, ha bátorságra, inspirációra van szüksége, vagy akár ha azt érzi, hogy önerőből nem lenne képes megbocsátani valakinek. A Szentlélek lehet a láthatatlan ötletforrásunk, személyi asszisztensünk vagy éppen coachunk.
Szent Iván és a fény
Június 11-e Barnabás apostol napja, amely a régi kalendáriumok szerint az első szénakaszáló nap volt. Tíz nappal később van a nyári napforduló, vagyis június 21-én a leghosszabb a nappal, és legrövidebb az éjszaka.
Éppen ezért ez a nap a fény és sötétség összecsapásának, a fény sötétség felett aratott diadalának ünnepe. Ez a nap emlékeztethet bennünket életünk nagy fordulópontjaira, hiszen mindannyian érkeztünk olyan mérföldkövekhez, amikor azt éreztük, hogy életvitelünk nem vezet jó irányba, hogy utunkról egy újra kell térnünk. Ezek a határhelyzetek gyakran vezetnek krízishez, ami végül fejlődésünkhöz járul hozzá, így azzal a reménnyel vértez fel, hogy életünk minden fordulópont után és ellenére sikeres lesz.
Szinte minden vallásban jelen van a nap tisztelete, amely fényével és melegével fenntartja, elősegíti az életet. A napfordulót is számos vallásban rituális cselekményekkel ünnepelték.
Ez az éjszaka Szent Iván éjszakájaként vált ismertté. Számtalan népszokás őrzi e nap jelentőségét, például az, hogy éjjel hatalmas örömtüzeket gyújtottak, amelyeket körbetáncoltak, égő faágakkal megkerülték a szántóföldeket a jövendő bő termés reményében. Az e napon gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a jégeső, a dögvész ellen, valamint elősegíti a termékenységet és a jó termést. A lányok gyakran jósoltak ezen az éjszakán almahéjból, virágokból, hogy megtudják, ki lesz a jövendőbelijük.
Azt kívánom, hogy ennek a hónapnak az ünnepei a nyaralás tervezése, a repülőjáratok és szállások vizsgálata mellett irányítsák rá figyelmünket a belső fény forrására is!
korábban írtuk
Hűsítő kánikula-desszertek: gyümölcsös pohárkrémek
Ízelítőt kaptunk a kánikulából már június elején. Eljött a gyorsan összedobható ételek ideje, hiszen ki akarna a konyha forró katlanjában sülni, főni, aszalódni. Édességekre is vágyunk, főleg a könnyed, gyümölcsös fajtákra, mint például a pohárkrémek.
