A falloszt valóságos nimbusz övezi: a fiúgyermeket már zsenge korától foglalkoztatja, hogy hogyan működik, mekkora, milyen, esetleg kisebb-e, mint a barátoké, haveroké. „A székely mentalitásban a férfiasságot óhatatlanul összekapcsolják a pénisszel. A falloszt nimbusz övezi, ezért tapad hozzá számtalan félelem, kényszer és szorongás” – mondja Asztalos Lehel mentálhigiénés szakember. Amikor probléma van, az átlagos férfi a homokba dugja a fejét: igyekszik nem venni tudomást, és nem beszélni a helyzetről. Amikor – ritkán – baráti körben felmerül a téma, a kérdést rendszerint úgy vetik fel: van egy ismerős, akinek nem megy. „Ilyenkor rendszerint kiderül, hogy az ismerős ő maga” – teszi hozzá a szakember.
Stressz: nemcsak kifogás
Felmérések szerint a szervi megbetegedéseket és külső tényezőket – alkohol- vagy drogfogyasztást, nyugtatók és antidepresszánsok szedését, láncdohányozást – leszámítva, a merevedési zavarok első számú okozója a stressz, amely lehet környezeti forrású, sok esetben viszont pszichés problémákból fakad.
Rékáéknál is felmerült kifogásként a stressz: úgy élt párkapcsolatban, hogy fél év is eltelt szex nélkül. Réka gyakran kezdeményezett, de valamiért a párjának sosem volt „kedve”, a századik visszautasítás pedig nem csak megviselte Rékát, de el is vette a kedvét a további próbálkozásoktól. Ugyanakkor, mint mondja, a nőiességében és önbizalmában is komoly sebek keletkeztek emiatt. Mikor megbeszélésre került a sor, jött a hárítás, stresszes, fáradt vagyok, de a szinte hihetetlen „érv” is, miszerint a szex csupán gyereknemzésre való. Réka ekkor csomagolt és költözött.
Teljesíteni, az élet minden terén
A hétköznapokban minden téren teljesítményorientáltan működünk, olyannyira, hogy a szexualitásba is átszivárgott a teljesítési kényszer: az a jó szerető, a jó bika, a jó hím, aki minél többször, minél hosszabb időn keresztül, lehetőleg mindennap, akár naponta többször is szexel.
Már-már beteges elképzeléseink vannak arról, hogy mikor és mennyit „kell” szeretkezni, magyarázta a szakember.
A túlzott teljesítményorientáltság vezet oda, hogy idővel a normális biológiai működés már kevésnek tűnik. „Mikor négy napig folyamatosan van szex, majd az ötödik napon nem áll fel, a férfi kétségbeesik. Majd a következő együttlétnél is ott lapul a görcs: mi történik, ha ismét előfordul? Ördögi kör alakul ki” – mondja Asztalos Lehel.
Kinga úgy véli, egykori szeretője annyira akart teljesíteni, hogy gyakran felsült akció előtt. Ilyenkor a férfi mindig azt mondta, hogy neki nem megy csak úgy, ukmukfukk, vezényszóra, hogy na, akkor most gyere. „Amikor azért mégis, akkor nagy élmény volt” – teszi hozzá Kinga mosolyogva.
Nem ritka, hogy évek óta működő kapcsolatban, kifogások sorozatával indokolva huzamosabb ideig elmarad a szex. A valóságot azonban nem lehet elkendőzni, ha probléma van, azt a partner is érzi.
Erika férje mintegy másfél évig felhagyott a kezdeményezéssel: elmaradtak a fenéklapogatások, a reggeli összesimulások és a spontán fellángolások. „Nem éreztem, hogy kevésbé szeretne, és sokszor az is feltűnt, hogy kíván. Viszont mikor a tényleges aktusra került sor, rendszerint kihátrált” – meséli a harmincas évei végén járó nő. Erika úgy érezte, párja csak a „békesség kedvéért” néha-néha mégis ágyba bújt vele, aztán újabb több hónapos hiátus következett. Erika tehát összeszorította a fogát és hallgatott, abban reménykedve, hogy magától megoldódik a dolog. „Egy éjjel furcsa zajok szűrődtek ki a mosdóból, s ott találtam a kád szélén, amint maszturbált. Rettentően felháborodtam, hogy a kielégülés igen, viszont én nem kellek neki. Összevesztünk. Aztán kibuggyant belőle: úgy érzi, öregszik, és retteg attól, hogy egyszer majd nem áll fel” – meséli.
Mi teszi a férfit?
A férfiak zöme hadilábon áll férfiúi önbecsülésével. Így kérdések merülnek föl: elég jó vagyok-e, lehetnék-e jobb, baj van-e velem, vagyok-e olyan, mint a komám vagy a haverjaim. A tapasztalat az – mondja a szakember –, hogy ezekről a kérdésekről a párok nem beszélnek.
„Amennyiben nem mondjuk ki, a félelmek és szorongások felerősödnek, a probléma pedig begyűrűzik, akár fel is emésztheti a kapcsolatot.”
Amikor Tünde megismerkedett egy szimpatikus férfival, már az „gyanús”, vagyis szokatlan volt neki, hogy nem egyből az ágyba rohantak, ahogyan azt már megszokta a pasiktól. Teltek a napok, randevúk, aztán elérkezett az első szex ideje is. A negyvenes évei közepén járó férfi ekkor hatalmas kínok, csendek, nyögve-nyelések közepette őszintén elmondta, hogy vannak szexuális problémái, már nem úgy teljesít, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Tünde megértette, próbált a lehető legtürelmesebb lenni, nem sok eredménnyel. Bár nem csak az első, második, ötödik és tizedik szexuális együttlét volt csalódás számára, mindig elmondta, hogy neki ennyi is elég, ez is nagyon jó volt, de a pasi emésztette magát, hogy nem felel meg partnerének. Beszélni alig akart erről, Tünde sem akarta gyakran szóba hozni, nehogy emiatt még inkább rágörcsöljön. A cerka nem működött, ha igen, alig, s a kielégítetlenség érzése Tündében egyre nőtt. Pedig szerette a férfit, és próbált megértő, türelmes és segítőkész lenni. Minden eszközt, ötletet és csáberőt bevetett, a szerszám azonban semmitől sem lett merevebb. Úgy gondolta, ad fél évet a feloldódáshoz, összecsiszolódáshoz, ha ennyi idő sem elég, szakemberhez küldi a párját. A férfi azonban – nem bírván elviselni saját kudarcát – még a fél év lejárta előtt elköszönt.
Van, mit tanulni
A külvilág egyébként, mint sok más téren, a szexualitás szempontjából is torz képet közvetít: az amerikai filmekben, a médiában, a pornó filmekben azt az érzetet keltik, hogy a férfinak szex-gépnek kell lenni.
A szorongás és alsóbbrendűség-érzet már serdülő korban kialakulhat, az aberrált szexuális magatartás igen gyakori a fiatal férfiak körében.
„A szexualitás, tetszik, nem tetszik, Erdélyben még tabutéma. A családok zömében erről nem beszélnek. Egészen biztos, hogy száz erdélyi családból kilencvenkilencben sem a fiú, sem a lánygyermek nem anyukához vagy apukához fordul a szexszel kapcsolatos kérdéseivel. A suliban rendszerint nincsen erre hely, így marad a média, a világháló, és az, hogy egymással osztják meg a fantáziáikat és félelmeiket. De adott életkoron belül egyik sem annyival bölcsebb vagy szakképzettebb, hogy érdemben tudjon válaszolni ezekre a kérdésekre” – magyarázza Asztalos Lehel, aki egyébként középiskolában iskolapszichológus is.
Szexuális kultúra, kulturáltság tekintetében csehül állunk: a székely férfiak jelentős része úgy gondolja, a jó szexuális élethez nem kell más, mint nagy szerszám. „A székely férfiak egy része, ha tudná azt, amit egy távol-keleti vagy egy arab a szexualitásról, akkor sokkal kevesebb görccsel és kevesebb félelemmel, szorongással élne, még akkor is, ha kisebb a szerszáma, mint a komáé, hiszen tudná, hogy ez nem elsődleges szempont” – véli Asztalos Lehel.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
