Koronahatás: a lakosság fele már most megélhetési gondokkal küszködik

Romániai családok sokaságát érintette hátrányosan a koronavírus-járvány, a vírus megérkezése nyomán kihirdetett szükségállapottal együttjáró gazdasági leállás és az ezzel karöltve érkező gazdasági válsághelyzet. Sokan kerültek kényszerszabadságra, s nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akiket végleg elbocsátottak munkahelyükről. Bár lassanként kezd újraindulni az élet, az elmúlt bő két hónapnak hosszú távon is megmaradnak a gazdasági és szociális következményei. A kialakult helyzetről, a súlyosbodó anyagi problémákról, az elszegényedés és iskolaelhagyás kockázatáról Gál Katalin szociológussal, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusával beszélgettünk.

„A járvány hatása nagyon nehezen mérhető, de van néhány szempont, ami alapján értékelhetjük a kialakult helyzetet és megpróbálhatjuk előrevetíteni a rövid- és hosszú távú következményeket. Ezek a szempontok a megváltozott vagy átalakult munkaerő-piaci helyzet, a lakókörülmények, az oktatási rendszerben való részvétel, a különféle szolgáltatásokhoz való hozzáférés, családon belüli munkamegosztás – hogy csak a legfontosabbakat említsük” – fogalmazott mindjárt az elején Gál Katalin.

Ideális helyzet…

Szerinte először is meg kell említeni, hogy ha a vírus miatt otthonmaradásra kényszerült családokra gondolunk, létezik egy ideális-tipikus eset: egy kertes házban élő családot látunk magunk előtt, ahol apa és anya a berendezett saját irodasarkukban, home office-ban dolgoznak, a gyerek vagy gyerekek a saját szobájukban, a saját íróasztaluknál, a saját eszközeiken online tanulnak – önállóan. A beiktatott szünetekben valamelyik felnőtt elmegy bevásárolni – természetesen van otthon nyomtató, a nyilatkozatot ki lehet nyomtatni –, közösen főznek, megbeszélik közben a napi történéseket, délután együtt elvégzik a háztartással kapcsolatos tennivalókat, majd mindenki a hobbijának áldoz, közös kertészkedéssel, esetleg tornával, filmnézéssel zárul a nap. Mindenki kiegyensúlyozott, tudatosan figyel a saját fizikai és lelki egészségére, de körültekintő és megértő a család többi tagjával szemben is. „Tovább nem is ecsetelem az életmódváltásunknak ezt a tökéletes fantomképét, hiszen a hétköznapi valóság ennél sokkal árnyaltabb” – vetett véget a hollywoodi álomnak is felérő történetnek a szociológus.

…és a valóság

Ezzel szemben mindenkit a saját addigi lakóhelyén „ért utol” a vesztegzár, és – mint Gál Katalin is emlékeztetett – jól tudjuk, az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adataiból, hogy 

Romániában csaknem minden ötödik ember él nagyon súlyosan elégtelen lakáskörülmények között, az EU-ban első helyen állunk a zsúfoltsági ráta tekintetében. 

„A megfelelő élettér hiánya, hogy nem mehetünk ki a megszokott menetrendben a szabadba, a lecsökkent társas érintkezések – megnehezítik a túlélést. A kisgyerekes családok számára különösen nagy kihívás a gyermekek értelmes otthoni lefoglalása úgy, hogy adott esetben a home office-os munkát is el tudja végezni a szülő. A családon belüli munkamegosztási minták is terítékre kerülhetnek ebben a kontextusban: a láthatatlan háztartási munka egyszeriben minden családtag számára láthatóvá vált” – ecsetelte a szakértő.

Gál Katalin: Kevés az idilli eset

Elmondása szerint az eddigi felmérések azt mutatják, hogy továbbra is a nőkre hárul a háztartási feladatok elvégzésének jelentős része. „De bízzunk benne, hogy ez az összezárt helyzet némi változást, esetleges kiegyenlítődést is hozhat majd ebben a tekintetben. 

Mindenképpen a lakhatáshoz, az összezártsághoz köthető és abszolút nem elhanyagolandó probléma a családon belüli erőszak növekedése, amely már a jelentett esetek kiugró számaiban is megmutatkozik”

 – tette hozzá. 

Nagy a vesztesek tábora

Egy másik rendkívül fontos tényező a megváltozott munkaerő-piaci helyzet, amely nagyon sokrétűen befolyásolja a családok mindennapjait. Mint Gál Katalin is hangsúlyozta, a szerencsésebbek csökkentett vagy változatlan munkaidőben otthonról végezhetik a munkájukat, de azok a munkavállalók sem a vesztesek közé sorolhatók, akiknek változatlanul el kell járniuk otthonról munkavégzés céljából. „A szükségállapot azonban mind a munkaadóknak, mind pedig a munkavállalóknak rendesen feladta a leckét, egyik napról a másikra váltak tömegek munkanélkülivé, a drasztikus döntések meghozatala bizonyára a munkaadóknak sem volt könnyű. Az állami segítség az esetek többségében késve és nehézkesen érkezett, a kényszerszabadság ideig-óráig tolja a problémákat, de a felfüggesztett munkaszerződések ijesztő száma semmi jóval nem kecsegtet” – fogalmazott a szociológus. 

Elszegényedésnek kitéve

Nagy tömegek számára, főleg a súlyosan érintett gazdasági szektorokban dolgozók esetében, az elszegényedés kockázata rendkívüli módon megnőtt, olyan társadalmi kategóriák válhatnak szegényekké, akik korábban nem sorolták magukat kockázati csoportba. 

Példaként az idegenforgalomban dolgozókat, a termelés egyes ágazatainak alkalmazottait, valamint a külföldön munkát vállalókat említette. És – fűzte hozzá – a kialakult helyzet halmozottan hátrányosan érinti az egykeresős vagy egyszülős családokat, vagy ahol az egy/két családfenntartó egyidejűleg vált tartósan munkanélkülivé. 

„Az Erdélystat által végzett felmérés eredményei is azt mutatják, hogy 

a megkérdezettek 28 százaléka kevesebb, mint egy hónapig tudja biztosítani a normális megélhetéshez szükséges költségeket, további 26,2 százalék azoknak az aránya, akik 2–3 hónapig elegendő tartalékkal rendelkeznek. Ezek a tartalékok mára vélhetően elfogytak. 
Hirdetés

Ez gyakorlatilag azt jelentheti, hogy a népesség fele megélhetési gondokkal küszködik már most” – hangsúlyozta Gál Katalin.

Fokozódó iskolaelhagyási kockázat

A szegénység és az iskolaelhagyás már eddig is kéz a kézben jártak, számíthatunk arra, hogy még több kiskorú fog lemorzsolódni a közoktatásból – tárja fel a szomorú képet a szakember. „Ebben a kontextusban szinte másodlagossá is válhatott nagyon sok szülő számára a gyerekek oktatása. Ott, ahol a mindennapi megélhetésért kell küzdeni, valószínű, hogy problémás az eszközökkel való ellátottság, az IT-szolgáltatások finanszírozása, és az oktatáshoz való szülői hozzáállás is merőben eltér az ideál-tipikustól. 

Óriási lehet azon gyerekek aránya, akik március 13-a óta a tanulásnak, az iskolai kultúrának semmilyen formájával nem találkoztak”

– vázolja az egyetemi adjunktus, aki szerint a megoldás nem az online oktatás kötelezővé tételében rejlik, mindenféle módszertani segédlet nélkül. 

Szenvedő szépségipar

A szépségipar egyike volt a gazdaság azon területeinek, amely a járvány miatt teljesen leállt, az ágazatban dolgozók pedig nemcsak a kényszerszünetet szenvedték meg anyagi szempontból, hanem a május 15-ei újrakezdés is extra költségekkel jár. „Sajnos ez a hosszú szünet sokunk számára egyenlő az anyagi csőddel, a különböző kiadásokat, a bérleti díjat többnyire ugyanúgy fizetni kell, hiába egyenlő a nullával a bevételünk” – panaszolta Szőke Tímea Renáta nagyváradi műkörömépítő. És a gondoknak nem vet véget az, hogy május 15-étől újra fogadhatják vendégeiket. Elsősorban az óvintézkedéseknek megfelelően újabb beruházásokat kell eszközölniük, és nem mellékes az sem, hogy visszatérnek-e kuncsaftok,  hiszen közülük is sokakat tett tönkre anyagilag a válsághelyzet.

Összetett társadalmi problémával állunk szembe, eleve napjaink pedagógusképzése Romániában nem föltétlenül fókuszál a digitális oktatásra, olyan készségek kialakítására, amelyek a későbbiekben alkalmassá teszik a pedagógusokat, hogy a különféle életkorú gyerekekkel online módon is hatékonyan tudjanak dolgozni. Ezen készségek elsajátítása teljes mértékben individuális feladat, Romániának nincs rendszerszintű digitális oktatási stratégiája.  Értelemszerűen a gyerekek ilyen felületekkel való találkozása, a digitális oktatásba való szocializálódása sem történhetett meg a pandémiát megelőzően. A szülők számára is óriási kihívást jelentett beletanulni ezekbe a felületekbe, segíteni a gyerekeket, hogy boldoguljanak, sokszor az eszközök logisztikájánál elakadt a szervezés – azaz nincs annyi számítógép, íróasztal és szoba, ahány gyerek, nincs annyi szabadidővel rendelkező felnőtt a háztartásban, aki állandóan készenlétben tudna lenni, amikor a gyerekeknek segítségre van szükségük. 

„Abban biztosak lehetünk már most, hogy a korai iskolaelhagyási statisztikák ebben az évben nem fognak javulni Romániában. Eddig is az EU-s lista élén jeleskedtünk, de ez a helyzet sok gyereket »ki fog segíteni« az iskolarendszerből. Ennek megakadályozására nem látom a kidolgozott stratégiát, a konkrét megoldási javaslatokat az érintett pedagógusoknak, önkormányzatoknak, szülőknek – így ismételten csak lokálisan és individuálisan fognak megoldások születni. Ez pedig óriási erőforrás-veszteség, hiszen ugyanazon a problémán párhuzamosan nagyon sokan fognak dolgozni, vagy éppen nem fognak dolgozni – az irányelvek hiányában” – jelentette ki a szociológus. 

Kell a józan ész és a humorérzék

Összegzésképpen ugyanakkor leszögezte: olyan helyzettel állunk szemben, amelynek sok kimeneti tényezőjét nem ismerjük. „Nagyon sokat lehet erről beszélni, a kormányzati válságkommunikáció sajnos nem segíti a lelkiállapotunkat, hiszen sokszor egymásnak ellentmondó információkat kapunk, legyen szó akár a vírusmegelőzéssel, akár a gazdaság élénkítésével kapcsolatos megnyilvánulásokról. Így aztán a személyes jó tanács talán az lenne, hogy a józan eszünk és a humorérzékünk megőrzése sokat segíthet a továbbiakban, főleg ha közben higgadtak maradunk és szolidárisak is vagyunk egymással” – tanácsolta olvasóinknak Gál Katalin.  

Segítsünk közösen a nehéz helyzetbe került erdélyi családoknak! 

A Nőileg, együttműködésben a Gyulafehérvári Caritasszal támogató programot indított, mellyel célkitűzésünk legalább 50 erdélyi család segítése fél éven keresztül. 

Adakozásra hívjuk a Nőileg olvasóit és nemcsak! Támogatásoddal segíthetsz munkanélkülivé vált családfenntartókat, kiskorú gyerekeiket egyedül nevelő szülőket. 

További részleteket itt olvashatsz, vagy kattints az alábbi gombokra: