– Mit jelent ma egy filharmónia számára a közönségnevelés? Elég megszerettetni a klasszikus zenét, vagy azt is meg kell tanítani, hogyan hallgassuk?
– Nem hiszem, hogy létezne recept – persze vannak teljesen földi, egyszerű betartandók: hogy a tételek között nem tapsolunk, hogy a telefont le kell halkítani – de ezek csupán fizikai tényezők, kívánalmak. Maga a bérletrendszerünk is azt célozza meg, hogy kicsitől nagyig mindenkinek nyújtani tudjunk valamit – azaz minőségi, szerethető zenei élményt – ez önmagában is közönségnevelés.
Mivel a zene elsősorban a lélekhez szól – bármilyen közhelyes is legyen ez a kifejezés – a hallgatónak annyi lenne a dolga, hogy eljöjjön, elengedje a mindennapok gondjait és befogadja azt.
– Kik jelentik ma a Székelyföldi Filharmónia közönségét? Mennyire sikerül megszólítani a fiatalabb generációkat, és mely korosztályt a legnehezebb becsalogatni a koncertterembe?
– Közönségünkben minden korosztály képviselteti magát. Természetesen túlnyomó többségben vannak azok a nyugdíjas tanárok, orvosok stb. akik anno úgy szocializálódtak, hogy erőteljes igényük van minden típusú kulturális/művészeti tevékenységre. A közhiedelemmel ellentétben nem azért mennek el mindenhová, mert unatkoznak, hanem mert nekik reális igényük ez. Ez a korosztály még akkor járt iskolába, egyetemre, amikor minden tanítóképzős diák megtanult legalább egy hangszeren játszani, amikor Marosvásárhelyen az orvosoknak komoly szimfonikus zenekara működött – számukra a komolyzene egy természetes közeg, mely része a mindennapjaiknak.
A mi korosztályunk – a 40-50 évesek generációja – rohan. Persze így is sokan vannak, akik mindig elérnek koncertekre, de jóval kevesebben, mint amennyinek mi örülnénk.
Ami a gyerekeket, fiatalokat illeti: az elemi tagozatosok számára diákbérletünk van, ún. nevelő- azaz gyerekkoncertekkel, rendhagyó zeneórákkal. Erre nagy igény mutatkozik. A középiskolások közül sokan már tudatosan érzik, hogy igényük van erre...valamint az önkéntességi programunk által is sokakat meg tudunk szólítani, be tudunk vonzani a hangversenyekre, ez a korosztály jelen van minden típusú koncertünkön. A gyerekek közül talán az 5-8 osztályosokat legnehezebb bevonzani, egyelőre valahogy nincs megfelelő felületünk őket is megszólítani.
– Hogyan lehet egy gyerek vagy fiatal első találkozását úgy alakítani a klasszikus zenével, hogy ne kötelező kulturális programként, hanem élményként maradjon meg benne?
– A már említett gyerekbérlet például kiváló eszköze ennek: úgy állítjuk össze a programot, hogy nem csak klasszikus zenei, hanem régizenei, népzenei, minőségi könnyűzenei elemeket is tartalmaz, interaktív jellegű, élvezetes, észrevétlenül tanít –
– Sokan azért idegenkednek a klasszikus zenétől, mert úgy érzik, nem értenek hozzá. Valóban szükség van zenei műveltségre ahhoz, hogy élvezni tudjunk egy hangversenyt?
– Természetesen mindig van a közönségnek egy olyan rétege, aki ismeri, szereti, értő módon, otthon is hallgatja a komolyzenét. De rengeteg olyan példám is van – és ez szolgálhat bátorító mintaként azok számára, akik emiatt tétováznak koncertekre járni – hogy teljesen laikus emberek jöttek be a koncertterembe ilyen vagy olyan oknál fogva, és aztán „ottragadtak”, olyannyira, hogy tizenéve bérleteseink és követnek minket, minden nehézségben, költözködésben, lehetetlen helyzetben is.
– Hogyan érdemes felkészülni egy koncertre? Segít, ha előtte megismerjük a zeneszerzőt, a mű történetét, esetleg meghallgatjuk a darabot, vagy éppen az első találkozás spontaneitása az érték?
– Természetesen, sokat segíthet, ha valaki dokumentálódik. Régen csak a szakmabelieknek volt erre módja, a rendelkezésükre álló szakkönyvek révén. Ma már bárki informálódhat a világháló nyújtotta kismillió lehetőség révén – természetesen tudni kell szelektálni. De hangsúlyozom, nem kizáró jellegű és fontosságú a felkészülés. Lehet egyszerűen csak jönni és engedni, hogy a zene belénk áradjon. Igazi flow-élmény lehet mindenki számára.
– Van-e helye a klasszikus zenének a 21. század gyors, vizuális, néhány másodperces figyelemre építő világában? Miben tud olyat adni, amit a mai populáris kultúra kevésbé?
– Én értelemszerűen nem tudok objektíven megnyilvánulni ebben a témában. De túl a nyilvánvaló szubjektivitásomon, hiszem is, hogy van helye. Mert az áradó információözön, a sok agresszíven érkező kért vagy nem kért tartalom mellett, a fogyasztói társadalom kényszerűségei közepette egy hangverseny a megnyugvás szigete lehet azok számára, akik eldöntik, hogy megállnak a rohanásban vagy felállnak a TV elől és eljönnek.
– Kell-e változnia a klasszikus zene közvetítésének ahhoz, hogy a következő generációk számára is releváns maradjon? Hol húzódik a határ a korszerűsítés és a hagyományok megőrzése között?
– Természetesen megfigyelhető egy fokozatos változás, egyfajta alkalmazkodás a közönség igényeihez, a legnagyobb filharmóniák esetében is.
Ez természetesen nem mehet a klasszikus komolyzenei repertoár rovására, de az utóbbi évtizedben – és ezt a mi műsorpolitikánkban is megfigyelhetik – a minőségi filmzene, rockzene, a jazz, a kortárs alkotások megtalálták helyüket a filharmóniák repertoárjában.
– Milyen szerepe van ebben egy vidéki, székelyföldi filharmóniának? Lehet-e feladata az is, hogy olyan emberekhez vigye közel a komolyzenét, akik családi vagy kulturális hátterükből adódóan korábban alig találkoztak vele?
– Természetesen igen. Ezért van az, többek között, hogy vidékre is kijárunk koncertezni. Zetelakára például egészen nagy volumenű produkciókat tudtunk elvinni a hely adottságai (a római-katolikus plébániatemplom) és a reális érdeklődés, a nagyszámú közönség miatt is. Homoródalmáson, Keresztúron, Gyergyóalfaluban, Szovátán és más helyszíneken is játszottunk az elmúlt 19 évben. Helyszíntől függően változó volt az érdeklődés és a közönség reakciói, de mérhetően sokan voltak, akik ezen élmények hatására megvásárolták a bérletet és rendszeresen bejárnak a koncertjeinkre Udvarhelyre.
– Ha valaki azt mondaná neked: „Szeretném megszeretni a klasszikus zenét, de fogalmam sincs, hol kezdjem”, milyen utat javasolnál neki? Mely művekkel, zeneszerzőkkel vagy koncertélményekkel érdemes elindulni?
– Mivel a YouTube és a többi online tartalommegosztó platformok egy-egy műnek számtalan változatát elérhetővé teszik, ma már nem kérdés, hogy hogyan lehet hozzáférni a komolyzenéhez. Konkrét zeneszerzőket sem föltétlenül mondanék, mert mindenki lelkét más és más érinti meg inkább.
Szimfonikus koncertjeink repertoárját úgy állítjuk össze, hogy az évad során a zeneirodalom legnagyobb, mondhatni ikonikus alkotásai szólalhassanak meg, kiemelkedő szólisták és karmesterek tolmácsolásában. Ezek mellé pedig periodikusan illesztünk kortárs, vagy kevésbé ismert alkotásokat, mert feladatunk az is, hogy ezeket megismertessük a közönséggel, „becsempésszük” a köztudatba.
Az pedig egészen biztos, hogy aki bejön, azt megérinti a komolyzene szellemisége és pozitív élményben lesz része.
korábban írtuk
Mentett udvarház, zölddel
Működött a falai között adóhivatal, laktanya, használták a pincéjét fogdaként, túl van számos tulajdonoscserén, átalakításon. D. Balázs Ildikó és férje, András István tágas kert ölelte csíksomlyói háza ma már melegséget és nyugalmat árasztó otthon.
