A meleg elől a sejtelmes, labirintusszerű sikátorok hűsίtő falai közé menekülve, a gótikus negyed szívében egy 700 éves katedrális kertjében, a pálmafák alatti medencében pillantottam meg a hófehér ludakat. A legenda szerint a város a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott, akkoriban a keresztény vallásgyakorlást elítélték és tiltották.
Élt ott egy 13 éves keresztény lány, Szent Eulália, aki kiállt a keresztények üldözése ellen, ami miatt 303-ban mártírhalált halt. Megkínozták, hordóba tették és legurították a ma Szent Eulália lejtőjének (Baixada de Santa Eulália) nevezett úton. Földi maradványait a mai katedrális helyére temették. A katedrális kerengőjében élő 13 lúd a mártírhalált halt lány korát szimbolizálja, fehér színük az ő tiszta szívét idézi.
Nézem amint megmártóznak a hűs medence vizében. Az egyik meglebbenti szárnyait, s elképzelem, hogy majd ölemben a kisunokámmal hogyan mesélek nyáreleji délutánokon a szent állatként tartott római ludakról.
Elmesélem a helyeket, amelyeket láttam, meséket, amelyeket s ahogyan hallottam.
Majd megmutatom neki Rómát is, a Capitoliumot, amelyet i.e. 391-ben a gallok megtámadtak, s ahonnan az oda visszaszorult lakosokat kiéheztetéssel próbálták sikertelenül kicsalogatni, majd egy félreeső ösvényen közelítve lopakodva be akarták venni a fellegvárat. A rómaiak által még az éhezésben is tiszteletből megkímélt ludak azonban felriadtak és hangos gágogással figyelmeztették a város lakóit a közeledő ellenségre. A hála Iunót illette, ezért a Moneta, azaz figyelmeztető jelzőt kapta. Később a templom melletti pénzverő műhely is átvette ezt a jelzőt, majd magukat az érméket is így kezdték nevezni. A Moneta szóból ered az angol „money”, azaz a pénz szavunk.
S mesélni fogok júniusról – iuniores-ről, a fiatalok hónapjáról vagy Junó-nak, a Holdistennőnek a hónapjáról, aki a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya. Vagy az imént emlίtett ősi itáliai istennőről Iuno (Juno)-ról, akiről a június hónap kapta a nevét (akit a görög mitológiabeli Hérával azonosítottak, azonos szerepkörük miatt). Őt tartották a szülés és a házasság istennőjének, a férfi genius női párjának. Ebben a korban a numenkultuszok terjedtek Rómában. A numenek isteni hatalommal rendelkező fogalmak, de megszemélyesítés nélküli természetfelettiek, funkcionális istenek. Iuno feladatköre az erkölcsi tisztaság és a női termékenység biztosítása volt.
Állok a katedrális hűvösében, a zajos város ezen elcsendesülő pontján. A termékenység istennőre gondolok. Születendő gyerekekre s unokákra. Látom magam előtt, amint a nyárelőn tipegő apróságok után szaladok. A nap felmelegίti a régmúltat idéző ódon falakat. Odahaza, Erdély csodálatos dombjain már kaszálják a füvet, szárad a széna. Itt és ott hallott, tapasztalt valós és kitalált legendákat, történeteket gyűjtögetek, hogy legyen mit átadni majd az unokáknak…
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júnusi lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
