Márk Előd, az alpinista – Szép legyen, és nehéz

Napbarnított, magabiztos. Világot járt, de lokálpatrióta. Jókedvű, és jelen van, amikor veled beszél. Mögötte pedig folyton ott a fejedelmi dekor: a szikla, a hegy, az erdő. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin novemberi számában olvasható.)

– Már gyerekkorodban azt lehetett hallani rólad, hogy ha látsz egy dombot, arra felfutsz. És mostanra ki van pipálva az Alpok mind a 82 darab 4000 méter feletti csúcsa. Mit jelent számodra a hegymászás? Szívügy, szenvedély, teljesítmény?

– Már lassan 20 éve járom valamilyen formában a mondjuk úgy magashegyeket, és 1415 éve járok ki külföldre is a hegyek miatt. Igazából nem emlékszem, hogy milyen volt, amikor nem így volt. 34 éves vagyok, abból több, mint 20 évet így éltem.

Egyszerűen ez az életformám. Az embernek a mindennapjaiba beleivódik, és úgymond egy alapszükségletté válik,

hogy ott, abban a közegben, a hegyek között kimozogd magad. Egyértelműen nekem valamilyen szinten szól a teljesítményről is. Egyéni teljesítményről, arról, hogy saját magadnak különböző kihívásokat keresel. Én ezt látom benne. 

– Melyik az a teljesítményed, amire büszke vagy?

– Az, aminek szakmai körökben is visszhangja volt, az az Eiger északi falának a megmászása. 

– Oké, de el tudnád mesélni nekem is, a laikusnak, hogy a sok-sok megmászott hegycsúcs között ez miért volt különleges?

– Ha dióhéjban megnézzük a hegymászás történetét, akkor ott kezdődött, hogy a jelentősebb hegyek csúcsaira találni útvonalakat. Viszont, főleg Európán belül, ez úgy az 1800-as évek közepére lezárult. Minden jelentősebb hegyre egy rend útvonalon valaki felmászott. S akkor következett az, hogy mindig valami újabbat, érdekesebbet kell csinálni. Valami nehezebbet. Utána a nagy kihívás az lett, hogy feljutni minél nehezebb útvonalon. Az északi oldala a hegyeknek sokkal ridegebb, sokkal vadabb, sokkal inkább kihívás. Van három ilyen nagy, híres északi fal az Alpokban: az egyik a Matterhorn, a másik az Eiger, s a harmadik a Grandess Jorasses északi fala.

Ez egy afféle trilógia, amiről büszkén mesélhet az ember szakmai körökben is. Egyébként meg minden mászásnak van egy esztétikája, és az Eiger esetében is így volt. Ha Messnert olvasol, aki egy világklasszis alpinista, ő is azt mondja, hogy  egy-egy útvonal, amit megmászott, az egy képzeletbeli vonal. Amit csak ő lát. És pont az a szép benne, hogy csak ő látja. És azért akarsz éppen ott felmenni, mert van ott valami természetes vonal, egy bevágás, egy gerinc, amiben látsz valami szépet, és mellesleg nehéz is.

Tehát egy esztétikája, egy vonzereje van annak a vonalnak, amit te kiválasztasz. Erről szól az egész. Hogy szép legyen, és nehéz. 
Hirdetés

– Hűű, a nőkről is így gondolkozol? Milyen számodra az ideális nő?

– A jó nő: sportos, bevállalós, intelligens. Dióhéjban. Legyen benne valami izgalmas, valami különleges. (…)

– Egy éve volt, hogy egyik napról a másikra úgy döntöttél, hogy hazaköltözöl, Sepsiszentgyörgyre. Hogy született meg ez a döntés?

– Németországban nem igazán találtam a helyem. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy a nyelvet sem beszéltem. Biztos voltam benne, hogy itthon valamit fogok találni. Kis kitérővel visszakerültem a régi munkahelyemre, egy kastélyszálló menedzsmentjébe.

– Az nem foglalkoztat, hogy a hegymászást tedd a szakmáddá?

– A szakma ott kezdődik, ha pénzt keresel belőle. Kimondottan a hegymászásból két alap-módon lehet megélni: az egyik az, hogy ha nagyon-nagyon jó vagy valamelyik válfajában, és akkor hivatásos hegymászó leszel, ami azt jelenti, hogy bizonyos márkákat képviselsz, és akkor ők nem csak a költségeidet fizetik ki, hanem gyakorlatilag fizetést kapsz, hogy mássz. De akkor valami olyant kell csinálj, ami világszinten Wow-faktorral rendelkezik. A másik pedig a hegyivezetés. Én hivatásos hegymászó nem vagyok, nekem nem fizet senki azért, hogy másszak. Hegyivezető, az vagyok. Románián belül, és egy magyarországi cégnek külföldre is vezettem túrákat, az Elbruszra vagy a Kilimandzsáróra például. (…)

Fotó: Kátai Jocó, Kristó G. Hunor, Márk Előd archívuma

Friss lapszámunkat alább kérheted: