Mesterségem címere Henter Zsuzsánna békéltető: Minden konfliktus mögött sérelmek vannak

A kriminalisztika is érdekelte, de hamar rájött, hogy a semlegességet, az igazságot meg a békét sokkal jobban szereti, így mediátor lett a marosvásárhelyi Henter Zsuzsánna. És alig harminc évesen már a Maros Megyei Mediátorok Szakmai Szervezetének elnöke is. Bár évek óta próbálják népszerűsíteni a mediációt országszerte, még mindig nagyon sokan nem tudják, hogy mi is ez a mesterség.

– Mediátor, békítő, békéltető, közvetítő? – teszem fel én is az első tisztázandó kérdést...

– Valóban sokan nem tudják, mit takar a mediátor megnevezés. Mi olyan szakemberek vagyunk, akik alternatívát nyújtanak, hogy per nélkül oldjanak meg az emberek bizonyos konfliktusokat. Ezzel a megoldással például el lehet kerülni egy hosszú pereskedést, vagy ha már a bíróságra kerül az ügy, akkor a bíró könnyebben dönthet arról, esetleg sokkal gyorsabban lezárhatja az ügyet, ha már a felek között történt egy konkrét közös megegyezés az ügy valamely részletével kapcsolatban.

Azért lehet békítésnek is nevezni, mert nagyon sok helyzetben megállítja egy per kialakulását, vagy megváltoztatja annak kimenetelét.

A mediátor ugyanakkor közvetítő is lehet, aki például a polgári jogoknál megpróbálja közvetíteni, átadni azt az információt, hogy mennyire lehet alkudozni, meddig lehet elmenni azzal az elképzeléssel. Tanácsot viszont nem adhatunk, és nem lehetünk részrehajlók. A mediátor meghallgatja a feleket, és megpróbálja megoldani a köztük lévő konfliktust úgy, hogy az mindkét félnek a lehető legjobb legyen. Kérdései révén ébreszti rá az embert arra, hogy végül is mit szeretne.

– Tehát akkor a pereskedés elkerülése az egyik ok, amiért érdemes mediátorhoz fordulni. És még mi?

– A törvényszéken a bíró a törvényt alkalmazza, viszont tagadhatatlan, hogy minden konfliktus mögött érzések is vannak, különböző sérelmek. Tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy szinte minden peres ügy valamilyen szociális problémából indul.

Nekünk figyelnünk kell arra, hogy mindenkinek megvan a saját fájdalma, a maga igaza, és mindenki másképp látja a helyzetet.

Ez a legnehezebb és egyben legfontosabb, hogy mindkét fél sérelmeit figyelembe vegyük, s úgy találjuk meg a számukra legkedvezőbb megoldást. Ha elmegyünk pereskedni, egy harmadik személy dönt felettünk. De például egy gyermekelhelyezési ügyben biztos, hogy nem tudja jobban, hogy mire van szüksége annak a gyereknek. Egy mediátor mellett viszont a két szülő döntheti el, hogyan nőjön fel a közös gyerekük. A mediátorral való együttműködés azért is jobb, mert nem terheli le úgy a pénztárcánkat, nem évekig tart az ügy lezárása, így kevesebb a stressz, és ugyanakkor bizalmas, hogy mi történik ezeken a találkozókon. A törvényszéken az egyik fél mindig veszít, a másik nyer – egy mediátornál viszont mindkét fél nyer. Legalábbis ez a cél, hogy mindkettő a lehető legjobban jöjjön ki belőle.

– Hogyan és ki lehet mediátor?

– Egyelőre bármilyen egyetemet végzett személy elmehet mediátor képzésre. Erről folynak most beszélgetések, mert jobb lenne a jogi egyetem elvégzéséhez kötni, mivel nagyon jól kell ismerni a törvényeket. A mediátor képzést követően egy békéltetőnél kell bojtárkodnia. Ha neki is sikerül több megegyezést megoldania, akkor jóváhagyják, hogy egymaga is végezhessen békéltetéseket. De fontos azt tudni, hogy egy mediátor mellett sok-sok tanácsadó áll. Közreműködünk különböző területeken dolgozó szakemberekkel, attól függően, hogy éppen milyen területet érint az az ügy, amellyel hozzánk fordulnak.

– Milyen területeket érinthet egy mediáció?

– Ez nagyon sokrétű, szerteágazó. Ide lehet sorolni a büntetőügyi eljárásokat, válásokat, családi vagy munkahelyi konfliktusokat, gazdasági, biztosítási, iskolai, polgárjogi mediációról is beszélünk, de például még az egyészségügyben történő visszaélések, malpraxis esetén is szoktak hozzánk fordulni.

– Ön hogyan lett mediátor?

– Ez édesanyám vágya volt. Én akkor jogászként dolgoztam. Egy nap, amikor elsétált éppen ennél az irodánál, látott egy hirdetést egy mediátori képzésről. És jelentkeztem. Nagyon jól tettem, mert

a képzés nemcsak a szakmai utamnak tett jót, hanem a magánéletemre is nagyon jó hatással volt. Mire befejeztük a képzést, teljesen másképp láttam a világot.

És nagyon megszerettem ezt a szakmát. Nagyon-nagyon nehéz, azt nem tagadom, de nagyon érdekes is, rengeteg kihívással jár, és minden nap tanulok valamit. Hasznosnak tartom, hisz végül is ez a szakma azért jött létre, hogy a törvényszékeket felszabadítsuk azon peres ügyek alól, amelyeket más úton is meg lehet oldani. Ezt a lehetőséget már a legtöbb szervnek közölnie is kell az érintettekkel.

– Hogyan zajlik egy ilyen békéltetés? 

– Az egyik lehetőség az, hogy a két érintett fél keres fel engem. Ilyenkor egy beszélgetést követően írunk egy szerződést, amelyet mindkét fél aláír. Ez az egyszerűbb eset, mert ilyenkor tiszta, hogy ők a megoldást keresik. Ha csak az egyik fél keres meg, akkor egy előszerződés készül, amelyben a mediátor levélben meghívja a másik felet a találkozókra. Ezt kétszer is kiküldjük, ha szükséges. S bár a mediáció egy jó alternatívája a pereskedésnek, nem mindenki él vele. Engem gyakran keresnek meg büntetőjogi ügyekben is. Ezekben az esetekben a vádlottakkal a börtönben tartjuk a kapcsolatot, a két fél nem találkozik egymással.

– De ha már a vádlott – nevezzük most így – börtönben van, akkor miben tudnak megegyezni az áldozattal?

– Például egy verekedés vagy lopás esetében, amely még nem került a bíróságra, a vádlott csak előzetes letartóztatásban van. Addig, amíg a bíróhoz kerül az ügy, lehet egyezkedni a két félnek, például a kártérítésről. Ez sokat tud segíteni egy per esetén a vádlottnak, mert a bíró majd látni fogja, hogy legalább azt megpróbálta megoldani.

– Például büntetőjogi ügyekben nem nehéz mind a két felet egy asztalhoz ültetni?

– De. Nagyon nehéz. Minden helyzetben nehéz. És nemcsak az, hogy a két fél egy asztalhoz üljön, hanem az is, hogy a mediátor mindkettőhöz egyenlően forduljon. Nem tudsz jó békéltető lenni, ha nem tudsz megérteni egy embert, sőt mindkettőt, hiszen minden helyzetben mindkét félnek van valamiben igaza. Mi nem is nevezzük őket vádlottnak és sértett félnek.

Azokat, akik tőlünk kérnek segítséget, egyenlő félként kezeljük. És a legnehezebb meglátni, megtalálni azt a megoldást az ügyükben, amely mindkét félnek a legkedvezőbb.

A mediátor abban is segít, hogy az egyik fél megértse a másikat, hogy pontosan értse azt, amit egymásnak mondani akarnak a felek.

– Van olyan ügy, amire nagyon büszke, hogy sikerült megoldania?

– Nagyon sok ilyen van. Néha találkozom régi ügyfelekkel, és elmondják, mennyire jó, hogy akkor értesültek arról, hogy van egy ilyen lehetőség. Volt ilyen eset épp családi bántalmazás kapcsán vagy bűnügyi jogban is. Egy, amire nagyon erősen emlékszem, amikor egy idős bácsit megloptak, az összes nyugdíját elkobozták, és visszakapta, és annyira örült, még sírt is. Gyakran eszembe jut az is, hogy egy pereskedés során hányszor eszébe jut az embernek ugyanaz a történet, az a fájdalom, amit átélt, például ha egy bántalmazásról van szó. Egy mediáció során viszont ez sokkal hamarabb lezárul. Azt hiszem, ezért is érdemes minket választani, és nem a bíróságot.

Volt egy olyan esetem is, amikor három év pereskedés után kötött ki nálam egy válófélben lévő házaspár, akik vagyonuk felett nem tudtak kiegyezni. Az én segítségemmel sikerült ezt a konfliktust megoldani.

– Békéltetésről beszélünk… De megbékélnek mindig az emberek?

– Nem. Ez nem minden esetben jelenti azt, hogy a két fél ki fog békülni egymással. Ez tulajdonképpen egy megegyezés, amihez egy harmadik személy asszisztál, és próbálja úgy megoldani a konfliktust, hogy a két fél közösen döntse el, számukra mi a legjobb abban a helyzetben.

– Jobb lehet-e egy női mediátor, mint egy férfi?

Szerintem az, hogy jó vagy rossz mediátor vagy, nem a nemtől függ. Lehet, hogy szívesebben mennek az emberek egy nőhöz, mert úgy érzik, ők megértőbbek, de ez nem feltétlenül van így. Egy nőnek lehet, hogy picit nehezebb ez a szakma, mert több tevékenysége van napi szinten. Munka után még otthon gyereket nevel, főz, takarít, stb., és másnap újra nagyon tiszta kell legyen az elméje ahhoz, hogy ezt a munkát jól el tudja végezni. De ha valaki szereti a munkáját, akkor mindegy milyen nemű, úgy alakítja az életét, és úgy dolgozik, hogy abból a legjobbat hozza ki.

– Minden beszélgetőtársamtól megkérdezem: ha bármit választhatna, mi más szeretne lenni? 

– Én az egyetem elvégzése után egy ügyvéd mellett dolgoztam, és kriminalisztikával is szerettem volna foglalkozni, de nagyon hamar rájöttem, az én személyiségem nem passzol ahhoz. Nem tudok ügyvéd lenni, és olyan embert is védeni, aki tegyük fel bántalmazza a feleségét. Én inkább a semlegességre törekedtem mindig, mint egy bíró. Szóval, ha még valami lehetnék, akkor bíró lennék, és ez nem csak egy álom. Valóban azon dolgozom most, hogy bíró lehessek. És amit még nagyon szeretnék, hogy anyává váljak. Szakmailag már a helyemen vagyok, úgy érzem, és amit teszek, azt szívből teszem.

korábban írtuk

Piheni Panni: Nagyon klassz női borásznak lenni
Piheni Panni: Nagyon klassz női borásznak lenni

Építészmérnök és borász. Egyelőre mindkettő, de szeretne a jövőben csak a borászatból élni. Női borász nagyon kevés van Erdélyben, az Érmelléken borászkodó Piheni Pannit épp ezért mindenhol megjegyzik, amerre jár.