Múltból táplálkozni, jelenben fogalmazni, jövőről beszélni

Mindketten Sepsiszentgyörgyön élünk, mégis csak telefonon tudtam elérni. Amikor Bocsárdi László rendezőt először kerestem, Gyergyószentmiklóson volt fesztiválon, azután Bukarestben, majd rögtön Budapestre utazott, ahol a Tartuffe-öt rendezi a Katona József Színházban.

(…)

Mi alapján választasz ki egy darabot megrendezésre?

– Nagyon fontos számomra, hogy ne maradjon meg a hétköznapok szintjén a történet, érezzem, hogy kitágul, a mindenkori emberről szól. A klasszikusok színpadra állításánál is azt keresem, hogy vajon van-e még közünk ezekhez a több száz évvel ezelőtt megfogalmazott kérdésekhez. Izgalmas kaland megtalálni a formát, amely lehetővé teszi a mai néző számára, hogy rá tudjon hangolódni egy ilyen régi szövegre. A jó színház szerintem a múltból táplálkozik, a jelenben fogalmaz, és a jövőről beszél. Én is erre törekszem.

Rendező, színházigazgató és tanár vagy. Melyik milyen helyet foglal el az életedben?

– Összefüggnek ezek a munkakörök, kiegészítik egymást. A tanítás segít nyitottnak maradni, általa folyamatosan kapcsolatban vagyok a fiatal rendezőkkel, megismerhetem az ő világlátásukat. A színház legfontosabb ismérve, hogy a jelen idő művészete; amikor egy rendező a régi formák mellett akar kitartani, elveszett. Közben persze én is igyekszem átadni diákjaimnak saját színházi tapasztalataimat. Rendezőként a világhoz való viszonyomat próbálom megfogalmazni úgy, hogy esztétikai értelemben meg tudjam lepni a nézőt.

Hirdetés

 

A színházvezetés azért fontos, mert ahhoz, hogy jó előadások születhessenek, hogy egy sajátos esztétikai nyelv meg tudjon nyilvánulni, a körülmények megteremtése is szükséges. Színházigazgatóként oda tudok figyelni, hogy a hangsúlyok megfelelő helyre kerüljenek, el tudom dönteni, hogy kiket hívok Szentgyörgyre rendezni, hogyan állítom össze a társulatot és a színház működésének stratégiáját. Ezek nélkül lehetetlen eljutni a jó értelemben vett kortárs színházig. (…)

Elégedett vagy az életeddel? Sosem gondoltál arra, hogy feladod a színházat?

– A munkámmal kapcsolatosan is átéltem pár negatív tapasztalatot, többnyire rajtam kívül álló okok miatt. A sors azonban eddig úgy vett el tőlem fontos dolgokat, hogy rögtön meg is ajándékozott… És a színház, mint egy hűséges kutya, minden bánatban és örömben társam maradt. A magam részéről én is megpróbálok mindvégig hű maradni hozzá.

A teljes interjú a decemberi Nőileg magazin Kávézó rovatában olvasható.

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. decemberi lapszámában jelent meg.