Nem csak kenyérrel él az ember – vagy mégis?

Nemhiába kérjük a Miatyánkban is, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” – mi tagadás, kenyérfogyasztó társadalom vagyunk. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) által minap nyilvánosságra hozott, a 2018-as évre vonatkozó adatsorok szerint a romániai lakosság havi átlagban fejenként nagyjából nyolc kilogramm kenyeret fogyaszt, ami egy évre megközelíti a száz kilogrammot. Bár regionális lebontást nem találtunk, nagyjából biztosra vesszük, hogy nem alakul ez másként Erdélyben sem.

Bizonyára a kedves olvasónak is van olyan ismerőse, aki a levesekhez is kenyeret eszik. Tény viszont az is, hogy a „hagyományos” kenyérfogyasztók mellett egyre többen törekednek arra, hogy csökkentsék a kenyérfogyasztást, vagy egészségesebb(nek mondott) pékárut próbálnak fogyasztani. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) 2018-as évre vonatkozó adatai mindenesetre azt mutatják, hogy a romániai lakosság átlagosan fejenként megeszik havonta nagyjából nyolc kilogramm kenyeret, ami egy évre 96,5 kilogrammot jelent. Érdekességképpen, az európai uniós átlag egy főre 60 kilogramm/év az EU statisztikai hivatala, az Eurostat szerint.

Hogyan alakultak a trendek?

A mostani csaknem száz kilogrammos évi fogyasztás is jelentős csökkenést jelent ahhoz képest, ahonnan a rendszerváltáskor indultunk, 1989-ben ugyanis még úgy számoltak, hogy egy romániai lakos 130 kilogramm kenyeret evett meg. (Tény ugyanakkor, hogy akkoriban nem is volt valami széles a boltok kínálata, örült, akinek volt, amit rákenni, vagy volt, amit mellé enni. Ráadásul még a kenyeret is csak jegyre adták.)

Diószegi László, a nevét viselő székelyföldi pékség tulajdonosa is úgy számol, hogy a 90-es évek óta nagyjából 30 százalékkal esett vissza a kenyérfogyasztás, ugyanakkor változnak a trendek is: míg akkoriban szinte mindenki fehér kenyeret evett, addig ma már a fogyasztás nagyjából húsz százalékát a rozs- és a barna kenyér teszi ki. Náluk ugyanakkor ma is a fehér pityókás kenyér viszi a prímet, de az úgynevezett rusztikus rozskenyér is egyre inkább kezd teret nyerni. Természetesen csak rozsból nem lehet jó kenyeret sütni, így 112-es félbarna lisztet is kevernek hozzá.

Kérdésünkre, hogy mennyire alakítja a kereslet a kínálatot, Diószegi László leszögezte: mindenből annyit gyártanak, amennyit kér a vásárló. Tapasztalataik ugyanakkor azt mutatják, hogy erre a rozskenyérre van igény például a cukorbetegek részéről is, ami szintén növeli a keresletet.

Esszük vagy nem esszük? Mit eszünk?

Nem elhanyagolható azoknak az aránya sem, akik a különböző divatos étrendeket követve inkább lemondanak a kenyérről – főként nőkről tud, akik fogyás céljából kihagyják a kenyeret a napi menüből. Ám a barna lisztből vagy tönkölyből, különféle magvakkal, cukormentesen készülő péktermékeiket a diétázók is fogyasztják, olyanok is, akik kenyeret nem.

Csak mértékkel! – a barna pékáru is hízlal

Már eladásuk 15 százalékát teszik ki a termékek, amelyek fogyasztása karcsúbb vonalakat biztosít, mint a fehér kenyéré, de természetesen, aki sokat eszik ezekből, az ne számítson nagy eredményre diétája során. Ráadásul – jegyezte meg – nem csak a kenyértől és a pékárutól lehet hízni.

És valóban nem csak kenyérrel él az ember, ha már pékárukról esik szó, a pékség eladásainak körülbelül harmadát a fehér retró kifli teszi ki, ezért sem érzik különben a kenyérpiacon tapasztalt harmincszázalékos visszaesést, összességében nagyjából tízszázalékos kieséssel számolnak a 90-es évekhez mérten.

Nap mint nap látjuk ugyanakkor a szuper- és hipermarketekben, hogy nagyon sokan vannak azok, akik meg se nézik, mi van a kenyérben, a legszebb csomagolásút dobják a kosarukba. Amikor erről faggattuk, Diószegi László úgy vélekedett, hogy Erdélyben az emberek meg tudják becsülni a kenyeret, aki teheti, nem nézi azt, hogy az igazi kenyér drágább, mint az adalékanyagokkal teletömött, puffasztott termék. Ám annak ő is tudatában van, hogy alig húsz százalékra tehető azoknak az aránya, akik egészséges kenyeret esznek. Romániai lebontásban számításai szerint nagyjából nyolcvan százalékra rúg ugyanis azok aránya, akiknek vagy nincs más opciójuk, vagy nem engedhetik meg maguknak, hogy ne a legolcsóbbat válasszák. „Olyan a kenyérpiac is, mint a Coca-Coláé, vannak másolatok, de aki megengedheti magának, az az eredetit választja.”

Mit mond a táplálkozási tanácsadó?

Kenyérfogyasztó társadalom vagyunk – erősítette meg a statisztika igazságtartalmát Staharóczky Noémi nagyváradi táplálkozási tanácsadó is. Rögtön felhívta ugyanakkor a figyelmünket arra is, hogy a havi nyolc kilogrammos átlagban benne van a kenyeret nem fogyasztó csecsemőtől a legidősebbekig mindenki.

Hirdetés

Így tehát akadnak olyanok is, akik havi 12–15 vagy napi akár fél kilogramm kenyeret is elfogyasztanak.

A többség pedig (t)eszi ezt a legártalmasabb, adalékanyagok tömkelegét tartalmazó fehér kenyérből, s (t)eszi ezt reggel, tízóraira, ebédre, leveshez, krumplihoz, no meg persze vacsorára is.

Mint Noémi is felidézte, a kenyér ősidők óta szerepel a különböző kultúrák étrendjében, megtaláljuk a Bibliában is, ám amikor például kenyértörésről esik szó, akkor az egyszerű lepénykenyérre kell gondolni, amely teljes kiőrlésű liszt, só és víz felhasználásával készült. Ehhez adódott hozzá a kovász, és alakult ki a mi őseink kenyere. Tény viszont, hogy manapság ritka a kovászos kenyér, a legtöbb esetben élesztőt használnak a pékségek, ami nem feltétlenül egészséges, hiszen az még a kenyérben is tovább él. Ráadásul a fehér liszthez annyi mindent kivonnak a gabonából, hogy mire a családi asztalra kerül, már nem más, mint üres kalória.

Nem kell leszokni a kenyérről

A táplálkozási tanácsadó viszont nem azt mondja, hogy szokjunk le a kenyérről, hiszen amellett, hogy étkezési kultúránk szerves részét képezi, a szervezetünknek is szüksége van rá. Azt tanácsolja, lehetőség szerint válasszuk a teljes kiőrlésű lisztből készültet, és abból is azt, amiben a liszten, són, kovászon vagy élesztőn, illetve vízen kívül semmi sincs, esetleg magok vagy burgonya.

A legjobb, ha magunknak sütjük meg, a modern konyhai eszközökkel gyors is, és mindig tudni fogjuk, mit eszünk. Noémiék családjában a férje az, aki a mindennapi kenyeret megsüti.

Az sem mindegy ugyanakkor, hogy mikor eszünk kenyeret. Reggel például kell a napi rutinhoz, sportoláshoz az energia, bedurranthatjuk a szervezet motorját cukorral vagy mézzel is, de a legjobb a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér, az ugyanis lassan felszívódó szénhidrát, aminek köszönhetően tovább tart az energia. Ezzel szemben a fehér kenyér kirobbanó energiát ad, ezért nem is csoda Noémi szerint, ha a nutellás kenyérrel ébredő gyerekek hiperaktívak.

Felejtsük el a margarint!

Tízóraira is jöhet egy szendvics a szakember szerint – de lehetőleg örökre felejtsük el azt, hogy margarint vagy májkrémet kenünk rá, jobb helyette például egy kis pesto, humusz vagy karfiolos körözött, az édesszájúaknak jöhet a természetes mogyorókrém. Az ebédhez viszont már a legtöbb esetben nincs is szükség kenyérre, a vacsorát pedig tanácsos úgy alakítani, hogy saláta vagy hús zöldségkörettel legyen a menü.

Ha pedig este megkívánnánk egy kis padlizsánkrémet, humuszt vagy más kencét, remek lehetőségek vannak a kenyér kiváltására, például a paprika vagy egy szelet nyers tök, egy szelet sült édesburgonya pedig szerinte isteni például avokádókrémmel.

A táplálkozási szakértő szerint az egészséges táplálkozás érdekében nagyon sok családban kellene a feje tetejére fordítani a napot, nem kávéval indítani, majd este jól bevacsorázni, és párhuzamosan jó lenne napi négy-ötre emelni az étkezések számát és ezzel együtt moderálni, vagyis másfél tenyérnyire csökkenteni az egyes étkezések méretét – rögtön kevesebb lenne az elhízott és ezzel együtt beteg ember.

Kiemelt kép, fotó: Shutterstock