Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott, ahol az erőt még a karban és szívben mérték, és nem a térben, volt egyszer egy hatalmas király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya, aki annyira szép volt, hogy az Adobe Photoshopnak szégyenszemre ki kellett vonulnia az egyébként ígéretesnek tűnő virtuális piacról, mert semmit nem tudott eladni a királyi családnak. Pedig hány ronda lányból királynőt lehet faragni vele, nem?
Ez a kisasszony egyszerűen annyira bájos volt, hogy kár lett volna bármilyen róla készült képet valósághűvé tenni, mert ő maga volt a megtestesült szépség, és mivel én még nem is láttam ilyet, nem is tudhatom úgy lefesteni, amilyen a valóságban volt. Hallottam viszont más férfiaktól, hogy olyan szép volt, mint Gera Zoli gólja az Eb-n a portugálok ellen, márpedig attól minden igazi úriembert kiráz a hideg. Kapásból a legszebb, pedig ezekből is egy Boglárka nevű kislány tényleg olyan szép, hogy hapsik milliói úsznak a boldogságban, amíg ő a medencében teszi ugyanazt.
Élt is boldogan a királyi család, mert nem volt szüksége hamisítványokra, mígnem egy napon a királynak eszébe jutott, hogy ő hatalmas, és elhatározta, hogy az üveghegyre szereltet egy jelerősítő antennát, hogy az ő országában is legyen térerő, és így, több fül egyet lát alapon, mindenki értesülni fog arról, hogy neki van egy cseperedő lánya, aki nemsokára eladósorba kerül. Arra gondolt, hogy ha több kérő sorakozik fel a palotában, akkor csak sikerül olyat választani, amelyik a feleségének is tetszik. Mert ugye az anyósok abban a boldog országban is kimutatták a foguk fehérjét, és nem csak a családi fotókon.
Így adódott, hogy a király országát is elárasztották az okostelefonok, a buta kütyük és az alattomos szerződések, így azok is, akik korábban szenvedélymentesek és kártyafüggetlenek voltak, kártyákat kezdtek vásárolni, és ahelyett, hogy házasságokat és barátságokat kötöttek volna, szerződéseket kötöttek. Hirtelen mindenki elfoglalt lett... saját magával. Szegény királylány egész nap lesütött szemmel járt le és fel a palotában, rá sem nézett senkire, amire azonban a király összerezzent, mert nem értette, mi történt a szeme fényével. Beszélhetett hozzá akárki, fel nem pillantott rá. Mivel korábban ilyet nem tett, ezért kihirdette, hogy aki a lányát egyenesbe hozza (na, jó na, nem úgy értette, mint mi a kocsmában), ahhoz adja feleségül, és még a fele királyságát is melléje. Sokan próbálkoztak, volt, aki csúszott-mászott, volt, aki ígért, volt, aki fogadkozott, volt, aki könyörgött, volt, aki üvöltött, de csak egy fiú volt, aki tudta igazából, hogy hová kell nyúlni. Mikor szemtől szembe került volna a lánnyal, lenyúlt a kezeiért, egy férfias mozdulattal kicsavarta a finom kézből a telefont, és a szelektíven gyűjtött műanyag hulladék közé tette. A lány dühösen felnézett, majd lágyan mosolyogni kezdett, aztán végül tényleg nagy lakodalmat csaptak.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. júniusi lapszámában jelent meg.
