Csak álltam volna oda anyu mellé főzéskor néhányszor, hogy legalább az alapokat ellessem. De engem ez sosem érdekelt. Egyébként is, ha csak nyalakodni mentem is a konyhába, kitessékelt. Hát ha még lábatlankodtam volna is? Végül is nem lehet olyan ördöngős.
Legalábbis nekem úgy rémlik, hogy nálunk a főzés mindig így kezdődött. Vegyünk egy közepes méretű lábost, hevítsük fel a zsiradékot. Zsírt, nem olajat, mert újabban megint a zsír éli aranykorát, az olaj pedig ördögtől való. Ki érti ezt? Aztán pároljunk üvegesre rajta két közepes méretű hagymát. Paprikázzuk, fehéredésig rárakjuk a megpuhulandót, aztán felöntjük vízzel. Ha elkészült, ízesítjük.
Porcelánnal terítek, gyertyával, borospoharakkal. Még arra is jut idő, hogy kissé rendbe hozzam magam. Kötény le, szexi ruci, smink fel, parfüm, parfüm, kész. Halk zene bekapcs, szempilla rebeg, ajtó nyílik.
Jó illat van – kiáltja a két cipő lerúgása között. Találgatja, mit főztem. Nem, nem pörkölt, nem hagymás szelet és nem is fasírt. Megsajnálom. A kedvenced – súgom a fülébe huncutul.
Hogy nagyot produkáltam itt pikk-pakk, az hótziher. De hogy épp ekkorát szóljon, arra nem számítottam. A reakciója minden elképzelésem felülmúlja.
Most miért hatódtál meg épp ennyire? Hát a szeretet az ilyen.
Szempilla még mindig rebeg, egyenes, büszke testtartás. Vár. Megfogja mindkét kezem. Szemembe néz, azt mondja,
Annyiszor könyörögtem. Jöttek a kifogások. Most ezért nem, ma azért nem. Na, mindegy, ha ő ezzel akar megajándékozni, hát legyen. Semmi, de semmi nem ronthatja el a napunkat. Amúgy meg tényleg régóta kívánkozom étterembe.
Van a kedvence is az étlapon, vacillál, de persze, nem azt kér. Végül libamájat eszik, én csirkemell salátát. Desszert gyanánt koktélozunk. Jó hangulatban telik az esténk. Nem beszélünk nagy, komoly dolgokról, most nem is tervezünk. Csak élvezzük egymás társaságát.
Összességében ilyen évfordulót kívánok mindenkinek, s magunknak persze, még sok-sok évig.
Otthon az érintetlen ünnepi asztal, sebaj. Sőt, tök jó, hogy holnap nem kell főzni. Ott a teljes adag szilvásgombóc, juhé!
Igaz, picit elbizonytalanodtam azóta: vajon, ezt is hagymával és paprikával kellett kezdeni?
korábban írtuk
Magyari Tekla: Mindig eljön a tavasz! – Novemberi lapajánló
Volt egyszer egy nő. Tanult (vagy nem), családot alapított, férjhez ment (vagy nem), pirkadatkor, a nappal kelt, reggelit készített és tízórait pakolt, kitalálta az aznapi ebédet, vacsorát, leszervezte, hogy melyik gyereket mikor, ki és hova vigye...
