Talán te is ebben élsz most, kedves olvasó, és a jégkaparós, reszketeg reggeleken talán azt hiszed, a felnőtt élet már sosem lesz könnyebb.
De lesz! Mint ahogyan e havi címlaposunk, Dimény-Varga Tünde is meséli, roppant megterhelő időszak volt számára kisgyermekek mellett Budapesten tanulni, „kirepülésük” óta azonban az élete leginkább egy érett gyümölcshöz hasonlítható. (A gyümölcsök beéréséig azonban megúszhatatlan sokat dolgozni.) Bár sokan nehezen élik meg az életközép beköszöntét, a székelyudvarhelyi pszichológus-gasztroblogger magában még rengeteg potenciált érez.
Csodásak a hosszúra nyúlt árnyékok, az őszi fények. Vedd észre. A kisgyermeked most élvezi a gesztenyeszedést, most legyél igazán vele. A Küküllőn úszkáló tőkés récék nem szomorkodnak, amiért a tél jön: ösztönösen tudják, lesz tavasz, még ha errefelé soká is tart a folyóvíz hűse.
A gyermeknek is vannak, lehetnek negatív érzései – mit kezdjünk vele? Bagatellizálni, elfojtani őket nagy hiba. Inspiráló páros Mócsy Ildikó és Ágnes: anya és lánya a fizikusi pályán, a magánéletben és életszemléletben. A népdal gyógyír is lehet. A hagyományainkat tudatosan kell éltetni, különben nem lesz már útmutatóként gyermekeink életének része. Csak néhány gondolat a novemberi lapszámunk tartalmából, vigyétek magatokkal, miközben az iskola, óvoda felé rohantok (nyűgösen) a kicsikkel.
A sarki boltban a kiszolgáló egyedül neveli az ikreket. A benzinkutasnak demens az édesanyja, hónapok óta mardossa lelkét a teher. A kolléganő egész héten nem aludt, mert fogzik, beteg, sír a gyermeke…
Megterhelő életszakaszok mindenkinek jutnak, de minden borúra jön derű, még ha azt most elképzelni sem tudjuk a csípős, ködös reggeleken. Közhelyes, de jó emlékeztetni magunk: az enyészet, de a virágzás is a természetes körforgás elmaradhatatlan része. Csak egy picikét próbáljuk beleképzelni magunkat a másik ember helyzetébe. Általunk, velünk, aktív együttműködésünkkel lesz jobb hely a világ, amely, igen, olykor sötétnek is tűnhet.
