Nahát, micsoda ötlet! Tudja, hogy hogyan kell eltávolítani a rágógumit, ha beleül, és a ruhájába ragad? Ez a szájban sokaknak kedvenc, de szövetben förtelmes anyag, ha megfagy, akkor szilárddá válik, tehát csupán az lesz a dolga, hogy a foltossá vált ruhát egy zacskóba zárja, majd a fagyasztóba teszi egy kis időre. Itt a gumi hamar megszilárdul, és így könnyen lekaparható. Érdekesnek tartom ezeket a szokatlan felhasználás típusú megoldásokat, mert ezek az emberi leleményesség valós bizonyítékai.
{hirdetes}
Nem véletlen, hogy a kreativitás mérésére használatos pszichológiai tesztek legismertebbjei sok esetben rákérdeznek arra, hogy mire lehet használni egy bizonyos dolgot, aztán a legritkább válaszokat eredetiként kezelik. Szóval, itt van például ez a rágógumi. Mire jó a rágógumi?
Hát ugyan mire? – mondaná az emberek többsége –, hát például arra, hogy erősítsük vele a rágóizmainkat, fogkefe híján megtisztítsuk vele a fogainkat, kellemessé varázsoljuk a leheletet. Lennének olyanok, nyilván kevesebben, akiknek eszébe jutna, hogy jobb megoldás hiányában arra is jó, hogy egy papírt a falra ragasszunk , vagy egy kilyukadt tartályt hirtelen tömítsünk vele, no, de van olyan magyar származású vállalkozó, aki a kiköpött rágógumiból képes előállítani a műanyag tárgyak alapanyagául szolgáló összetevők egyharmadát. Nem rossz ötlet, de nem olyan merész, mint az Arató Terkáé.
Arra gondolt ez a Terka, hogy ő rágógumi segítségével fogja kiszelektálni azt a férfit, akivel végérvényesen összeragasztaná az életét, vagy másképpen szólva, együtt rágódna olyan problémákon, amelyek hajadon korban még nem aktuálisak. Tudta jól, hogy a házasélet legnagyobb ellenszere az, hogy más nők is léteznek a világon rajta kívül, vagyis a leendő férj hűtlenségével járó problémákat eleve ki szerette volna iktatni.
A próba nagyon egyszerűnek és könnyen kivitelezhetőnek bizonyult. Felhúzta a feszes farmernadrágját, lesétált szépen a parkba, kivette a szájából a rágógumiját, letette egy padra, és egyszerűen beleült. A szép, kerek popsiját még alaposan oda is dörgölte a padhoz, majd várakozott, amíg az ott tébláboló hímek valamelyike melléje kérezkedik. Ha nem tetszett neki a pasi, akkor szóba sem elegyedett vele, csak várt tovább, amíg az lelécel, de ha jóképűnek találta némelyiket, akkor már a bemelegítő szavak után felpattant, és úgy tett, mintha sürgősen távoznia kellene. A pasik viselkedéséről pontos statisztikát vezetett.
Szóval, volt az a tíz százalék, aki szó nélkül le akarta kaparni a fenekéről a rágógumit, hozzányúltak, mintha csak a saját feneküket vakarták volna. Ezeket legszívesebben fel is képelte volna, de inkább vicsorítva lelépett. Aztán, volt a nyolcvan százalék, akik nem nyúltak ugyan hozzá, de azonnal szóvá tették a balesetet. Ugye, mondanunk sem kell, hogy az ilyenek minden nő fenekét megbámulják, tehát kiesnek a szórásból, mert potenciális hűtlenek, gondolta Terka. És voltak olyanok, akik egyszerűen nem szóltak. Ezekhez mindig visszament. Némelyikük idegesen feszengett, vagy fölpattant, és a saját nadrágját ellenőrizte finoman, esetleg végigsimogatta maga alatt a padot, hogy nem járt-e ő is szerencsétlenül. Ezt a kilenc százalékot megint faképnél hagyta, mert ezek gyáva és sunyi alakok. Maradt az egy százalék, az az egy, aki nem szólt semmit, mert nem látott semmit, és csak bámult maga elé.
Arató Terka immár férjnél van, és az ideje kilencvenkilenc százalékában csak bámul maga elé.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg Magazin 2016. júniusi lapszámában jelent meg.
