Együtt ellenőrzik le századszor, hogy be van-e zárva az ajtó, együtt hiszik, hogy a földönkívüliek bepillantottak a pincébe és belekóstoltak a csalamádéba, vagy együtt kell, mindent hátrahagyva, sürgősen elutazniuk egy balkáni kisfaluba, mert ott fognak találkozni a Szűzanyával.
Amikor Áron elolvasta az interneten e sorokat, rádöbbent, hogy a szüleire tökéletesen illik a leírás. Magához intette feleségét, akit Vinának becézett, holott a teljes neve Edvina volt, és miután a nő is végigfutott a szövegen, csak annyit suttogott, hogy „igen, valami ilyesmi”. Azért kellett halkan beszélniük, hogy a másik szobában tébláboló öregek meg ne hallják. Két nappal korábban jöttek le a fiuk családjához, ritkán szánják rá magukat, bár nem laknak messze, de a karácsony ürügyén most nem volt túl nehéz meggyőzni őket. Annál is inkább, hogy a régen volt házasságkötésüknek is valami kerek évfordulója volt így az ünnepek tájékán, no meg, persze, a két kis unoka örömét látni a karácsonyfa mellett a legjobb csali a nagyszülőknek. Tulajdonképpen csak a szentestén történtek miatt merült fel Áronban a gyanú, hogy
de az annyira szíven ütötte, hogy képtelen volt elhessegetni a nyugtalanító gondolatokat. Szóval, az történt, hogy mindenki igyekezett a gyermekek figyelmét kijátszva elrejteni az ajándékot a pompásan feldíszített fa alá, és az öregeknek is sikerült becsempészni egy irdatlan nagy dobozt a többi ajándék mellé. Nagyon elütött a többi csomagtól, hiszen réginek tűnt, a csomagolópapír teljesen megsárgult rajta, és a piros szalag, amivel duplán is átkötötték, annyira megfakult, hogy csak a csokrozás hajlataiban maradtak vöröses foltok rajta. Aztán el is árulták az öregek, hogy félszáz éve, még az első együtt töltött karácsonyukon csomagolták, ami annál inkább kíváncsivá tette a fiatalokat. A csomagbontás legnagyobb attrakciójának tűnt, ezért utoljára hagyták a sorban, még a játékokkal elvarázsolt unokák is szájtátva figyeltek. És aztán döbbenet,
Amikor pedig minden szem kérdőn a nagyiékra szegeződött, akkor a két öreg merni kezdte a semmiből a „semmit”. Belenyúltak, előhúztak valami láthatatlant, és hosszan örvendeztek neki, kettesben, majd beszélni kezdtek róla, mint valami kézzelfogható dologról: áááh, emlékszel?... ez Áronka kiscsoportos szereplése, ez az odaégett libacomb, nicsak, ez az, amikor bőrig áztunk az esztenán, hoppá, itt az első csók a kapu alatt, nézd csak, ez nem az, amikor letörött a cipőd sarka a színházban?... és így meséltek órákon át a semmiről. Áronékat nem fogta a tréfa, hümmögve átvonultak a hálószobába. Aggodalmuk nem volt alaptalan, mert reggel az unokák repetát kértek nagyiéktól, ahogy fogalmaztak, „abból a mindenes dobozból”.
korábban írtuk
NEMes MESÉK: Fakanalas királynő
Királynak lenni egyáltalán nem könnyű dolog. Minden idők legveszélyesebb foglalkozásának minősül, tudniillik az alattvalók folyton ronda összeesküvésekkel kurtítanák a pazar életét. És bőven elég, ha egyszer sikerül, ugye. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin októberi számában jelent meg.)
