Ezt a két oldalt férfiaknak (is) írtuk. Ha nem tudják, mire vágyhat szívük választottja, súgunk az Angyalnak. A Nőileg ezen oldalait – színessel jelölve a tetszetős tételeket – kéretik elcímezni, s kirakni az ablakba.

A karácsonyra való ráhangolódás egyik legjobb formai megjelenítése az adventi kalendárium. Megerősíti bennünk az advent üzenetét, a várakozás csodáját, és minden napba belop egy kis örömöt, szeretet. És hát, valljuk be, ki ne szeretne minden nap egy kis meglepetést kapni? A végtelennek tűnő ötletbazárból mutatunk most néhányat. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)

Van olyan ember, aki nem tud adni, és nem tud elfogadni ajándékot természetes szelídséggel. Képtelen rá. Amikor valaki megajándékozza őt, olyan arcot vág, mintha bántást kellene elviseljen, valami megmagyarázhatatlan undor ül ki az arcára. Aztán amikor ő kellene ajándékozzon, azt olyan gesztussal vagy olyan kísérő mondattal teszi, hogy a megajándékozott úgy érzi, mintha meglopta és nyomorba döntötte volna szegényt. Számomra rejtély, mi lappanghat az ilyen ember szíve mélyén.

A hideg december belecsίpett az arcába, s kipirosodott. Fülcimpái zsibbadtak, és megfogadta, másnap sapka nélkül nem lép utcára. Ahogy összehúzódva lépegetett az utcaköveken, elhaladt egy könyvesbolt előtt. A kirakat üvegét jégvirágok keretezték, bent mesék, verses kötetek, klasszikus regények hirdették a karácsony közeledtét.

A Nőileg Angyala hozta el a szerencsét két előfizetőnk életébe is: az ünnepi kampányunk révén a gyulakuti Koncz Judit egy belföldi pihentető hétvégét, míg a csíkszeredai Olteán Éva egy egyiptomi luxusnyaralást nyert, bár korábban mindketten úgy tartották, hogy Fortuna nem szokott kedvezni nekik. Eddig.

A karácsonyfa alatt egy feltűnően kis csomag volt számára. Szülei hónapokkal az ünnep előtt kérdezgették, hogy írt-e már az Angyalnak, de ő mindig nemmel válaszolt. Tizenhét évesen is ugyanúgy vágyott a csodára, mint kisgyerek korában, és bízott abban, hogy szerettei kitalálják, minek örülne. A borítékot kicsit félve bontogatta, remélte, hogy nem pénz lesz benne.

Nekem a karácsony úgy összefonódik az ajándékozással, mint a karós fuszulyka a karóval. Karácsony az évnek az az időszaka, amikor ajándékot adok és várok. Éppen ezért nagyon fáraszt a napjainkban felém áramló sok ámító beszéd a karácsonyvárásról és arról a biztatásról, hogy hagyjuk ki az ajándékozást a karácsonyból. Adjunk egy ölelést, adjunk egy színes papírt, ne adjunk ki pénzt az ajándékra, mert az elrontja a karácsony varázsát.

Lecsengett az ünnep, az Idő ünnepe, az időé, amely segít formát adni az életünknek, számot vetni azzal, ami elmúlt, reménykedni abban, ami ezután jön. Segít abban, hogy vágyakozzunk, higgyünk, hogy ősi hittel és mai, friss kíváncsisággal akarjunk ólmot önteni, fürkészni a jövőt és a csillagok titkait, akarjuk a jót, a beteljesülést – s nem csak magunknak, de másoknak is.