Arról a felhőtlen örömről van szó, amikor a nő megvásárolja a huszonhetedik pár cipője után a huszonnyolcadikat, vagy a negyvenkettedik után a negyvenharmadikat is. Gondolom, érted, hogy miről beszélek.
Ez nem kerülhette el a boldogságkutatók figyelmét, főleg azokét nem, akiknek a két pár kopott cipőjét már régen kiszorították a cipőspolcról. Az ilyen tudósok szerintem tökéletesen alkalmasak arra, hogy akár felemás cipővel a lábukon, könyvtárak és levéltárak mélyén keresgéljék a megfejtést e fura női magatartásra. És lám, én máris felkínálok egy magyarázatot, ami visszaröppent bennünket egy olyan világba, amikor még mezítláb rúgták a port az emberek.
Nagyon értették ezt a porba írt ábécét a férfiak, minden talp alakját ismerték a faluból, sőt, még azt is, hogy merre tart, és mikor fog visszajönni.
Aztán odakeveredett a faluba egy angyali teremtés. Ő volt Illangó, egy gyors lábú tündér – a kőkori Marilyn, ha így érthetőbb –, akinek alakja mint egy szép korondi szilvaízes fazék, melle kemény, mint a kókusz, és tomporán annyi zsír, mint egy kék bálnának. A becsavarodott férfiak titokban hosszan csókolgatták a lába nyomát, hiszen ő egy igazi földön járó angyal volt. Szépségénél talán csak a huncutsága volt nagyobb. Hol az egyik, hol a másik férfi kunyhójába osont be mézédes csókokat osztogatni, és a bezsongott férfiak majd megőrültek a féltékenységtől.
és mivel pillanatok alatt megfejtették a porban maradt, cuki kis talpacskájáról, hogy éppen kinél járt, minduntalan csihi-puhi volt a faluban, ütötték egymást a megzavarodott hímek.
Amikor már minden férfi szeme alatt kék-zöld foltok éktelenkedtek, Illangó érezte, hogy eljött az ő ideje (ez volt a matriarchátus), rendet kell teremtenie az elfajzott hapsik között, és meghozta a civilizációtörténet egyik legbizarrabb döntését. Meglátogatott minden egyes szeretőt, megcsókoltatta és szépen lemérette a talpacskáját, és lábbelit kért ajándékba. Arra gondolt, hogy minden egyes férfit más cipőben látogat majd meg, így a gyors cipőcserék miatt vadász legyen a talpán, aki eligazodik.
Sőt, még olyan is volt, amelyiknek kemény fából hosszúra és tűvékonyra faragták a sarkát. Ez lett Illangó kedvence, pedig hetekig úgy lődörgött benne, mint a mézsörtől részeg ürgék az alkonyatban. Az ötlet briliánsan működött. A férfiak egy darabig még fürkészték az út porát, de minduntalan ismeretlen nyomokat fedeztek fel, ami sem ember, sem állat nyomára nem emlékeztette őket, így zavaros meséket habogtak lidércekről, fúriákról és boszorkányokról. A kedélyek lenyugodtak, minden pasi csacsi módon elhitte, hogy Illangó csak hozzá jár hancúrozni, és szent volt a béke. Kedves, hinni vágyó olvasó, ez hát a ködös múltbeli üzenet: ahány női cipő, annyi elcsavart fej, annyi beváltható szerelmi történet. Ugye, nagyon kell már a következő?
korábban írtuk
Pálfi Kinga: Hogyan válassz cipőt, hogy feldobd a szetted?
Van az a pillanat, amikor felöltözöl reggel, végignézel magadon a tükörben, és... valami nem stimmel. Sokszor észre sem vesszük, de a cipő az, ami vagy felemel, vagy lehúz – nemcsak képletesen, hanem szó szerint is.
