Találmánya működési elvét, valamint a hosszú fejlesztési folyamat buktatóit meséli Ravasz András: a betűket Braille írássá alakító szerkezet, a Braille Comfort Pack tavaly kiérdemelte a 30. Ifjúsági Innovációs tehetségkutató verseny második díját, és onnan kezdve figyelt fel a kovásznai fiú tehetségére a nagyvilág. „A látássérülteknek sokféle eszközt készítettek eddig is, de valahogy a hagyományos, úgymond Braille olvasás egyre inkább háttérbe szorult, pedig számukra is izgalmas lehetne a könyvtározás, a kutatás, sokkal érdekesebb módon szintetizálnák a különböző tudásokat, akár történelemről, akár irodalomról vagy filozófiáról is legyen szó. Egyszerűen
egy olyan elektromechanikai Braille olvasó eszközt akartam készíteni nekik, amivel bármilyen könyvet el tudnak olvasni, pont úgy, ahogyan az emberek többsége, így ők is hozzáférhetnének az emberiség tudástárához.
A papír alapú, nyomtatott Braille könyv már meghaladott, drága és ezért csak nagyon korlátozott számban nyomtatnak belőle, és nem mindent. A piacon jelenleg létező Braille olvasókészülék piezó kristállyal készült, ami miatt a piaci ára hatezer euró körül mozog, tehát nem hozzáférhető minden látássérült számára. Az enyém teljesen más technológiával épült, ráadásul műanyagból van, és 3D nyomtatással készül, tehát alkalmas lesz tömeggyártásra is” – avat be találmánya újdonságaiba Ravasz András.
Ugyanakkor szeretné folyamatosan bővíteni, fejleszteni és a Braille billentyűzet-technológia levédését már meg is kezdte a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában. „Ebben a Kárpát-medencei Tehetség Alap segített, akik a támogatottaiknak igyekeznek mentorokat szerezni. Mellém egy szabadalmi ügyvivő jogászmentort rendeltek, aki végigkísért, amíg két hónap alatt összeállítottam a levédéshez szükséges műszaki rajzokat és igénypontokat. Nagyon izgalmas volt ez a tanulási folyamat, mert
rájöttem, hogy a mérnöki tervező munkát is meg lehet tanulni az internetről”
– meséli, a tudásszomjas emberek leplezetlen kíváncsiságával. És kíváncsivá teszi hallgatóságát is: hogyan lesz valakiből feltaláló – már tizenéves korában?
„Már pici koromban megígértem anyumnak, hogy építek neki majd egy minden házimunkát elvégző robotot, csak ne mosogasson és takarítson annyit, hanem inkább figyeljen rám... Aztán ahogy felfedeztem az üzletekben a játék robotokat, mindeniket megvetettem és szétszedtem, hogy megismerjem a működésüket. Utána jött egy másik szenvedélyem: a számítógép és az informatika. Édesanyám – látva a műszaki érdeklődésem – elküldött „inasnak” egy elektromérnökhöz, ahol aztán lehetett ámulni és bámulni. A lakásában minden automatizálva volt, és rájöttem, hogy én is ilyent akarok. Kérdezősködtem tőle, ő mindent megmutatott, megmagyarázott, adott nekem különböző mikrokontrollereket és elektronikai alkatrészeket, hogy programozzak neki. Annyira akartam, hogy az internetről megtanultam, hogyan kell. Rengeteg érdekes dolgot csináltunk együtt, így tanultam meg biztonsági rendszert építeni, információgyűjtő adatbázisokat készíteni, rendszereket automatizálni stb.” – avat be a részletekbe András. Merthogy nem titkolja azt sem, hogy
autodidakta módon, YouTube csatornákról szedte össze a gyakorlati tudása zömét, és épp ezért a fiatalokat ismeretterjesztő vloggerek követésére biztatja.
„Az innovációs versennyel kezdődött az egész, édesanyám látta meg a versenyfelhívást a tévében. Miután ott elnyertem a legjobb határon túli versenyzőnek járó elismerést, úgy éreztem, hogy nem elég bizonyítani, hogy tényleg működik egy elképzelt rendszer, hanem a tervemet hasznossá kell tennem a valóságban is. Hazajöttem a versenyről, és megújult erővel belefogtunk itteni mentorommal, Szabó Leventével az optimalizálásba. Levente szakmailag segített, de hiányoztak az anyagiak. Anyum kimerült már a támogatásban, így rájöttem, hogy új anyagi forrást kell szerezni...
Ha az ember elkezd egy jó dolgot csinálni, valahogy minden oldalról jön a támogatás.
Azonnali segítséget kaptam a Háromszéki Közösségi Alapítványtól, Tamás Sándortól, a Kovászna megyei önkormányzat elnökétől és a Nemzeti Tehetség Programtól. A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány (KMTA) a kutatásaim támogatása mellett pedig a mentorálásban segített, hogy levédhessem a találmányomat.
Nagyon jó érzés tudni, hogy ennyi segítőkész ember áll mögöttem, és ennyiféle támogatási rendszer működik.
KMTA tagnak egyébként azért is jó lenni, mert különböző képzéseket, táborokat szerveznek, ahol olyan fiatalokkal találkozhatok, akikkel hasonló az érdeklődésünk, így sokat tanulunk egymástól is és jókat ötletbörzézünk” – magyarázza András. Nagyrészt elektronika, közepes szintű programozás, és rengeteg munka – teszi hozzá a siker „receptjét” a kovásznai fiatal. Mint meséli, csak a versenyig több mint kétezer órát (!) dolgozott a találmányával. András egyébként azóta sikeresen érettségizett Kovásznán, és felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára, ősztől ott folytatja tanulmányait.
„A számítógéptől sok szülő fél, de tulajdonképpen ennek segítségével a legeldugottabb faluban is bármit meg lehet tanulni, ha tudsz angolul.
A szülő mutassa meg a gyermeknek: ha sírva jön haza az iskolából, mert nem érti a tananyagot, hogy ha betippeli a lecke címét angolul, a világ minden tájáról, a legjobb tanároktól meghallgathatja, megértheti és megtanulhatja az adott leckét. Hihetetlen tudástár van az interneten. Szerintem inkább azt kellene megmutatni a gyermekeknek, hogy mit hol találnak meg, és azt hogyan használhatják” – tanácsolja a fiatal feltaláló. És hogy mi az az erő, ami Ravasz Andrást több ezer órányi töprengésre, kísérletezésre sarkallja már tini kora óta? A mindent elsöprő kíváncsiság és a „csakazértis” – összegez tömören a fiatal feltaláló.
Fotó: LaFemme
korábban írtuk
Tanulni tanítsd – Hosszú távú befektetés is lehet az otthoni tanulás
Amikor ez a cikk készült, még senki sem tudta, hogyan is indul az új tanév. Akármilyen is lesz a start és a folytatás, azért sejthető, hogy a szülő otthoni jelenlétére, a tanuláshoz nyújtott támogatására fokozottan szükség lesz. Vajon lehet ezt úgy csinálni, hogy ne legyen csatatér a tanulósarok? (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
