(…)
– Rendszeresen koncertezel Erdélyben, Székelyföldön. Milyen itt?
– Rendkívül szeretek Székelyföldön lenni, és úgy tűnik, a székely emberek is szeretnek engem, mert mindig hatalmas szeretettel fogadnak és mindig nagyon sokan kíváncsiak ránk. Imádom, hogy Erdélyben a rádiókban sok dalunkat játszák, nemcsak az éppen aktuális slágert, hanem régebbi számainkat is, és emiatt a koncertjeinken mindenki fújja a szövegeket, és nemcsak a refrént, hanem az egész dalt. Az itteni koncerteknek mindig fantasztikus a hangulatuk, mindig felemelőek. (…)
– A férjed egyetemi tanár, docens. Hogyan tudjátok összeegyeztetni a te művész életedet az ő civil pályájával?
– Mi olyan pár vagyunk, akik hagyják a másikat élni. A kapcsolatunkon belül is megadjuk egymásnak az énidőt, a szabadságot. Egyikünket sem zavar időnként egy kis egyedüllét, így el is tudjuk egymást engedni akár három napra is. Nem fojtjuk meg egymást, és ez jól tudja a kapcsolatunkat működtetni. A férjem a rendezvényszervezésbe is bepillantott, így látta már korábban is, milyen a zenészek élete, így nagyon-nagyon könnyen vette azokat az akadályokat, amik egy másik embernél biztos, hogy problémát okoztak volna. Amit nagyon szeretek és melengeti a lelkem, hogy amikor koncertem van, hajnalok hajnaláig fent van és megvár, hogy biztonságban hazaértem-e. (…)
– Giccses kérdésnek hathat, de szép életed van?
– Nagyon! Én a helyemen vagyok (mosolyog). Szeretem, amit csinálok, nem munkának élem meg, persze sokszor fáradt vagyok, de ennek a fáradtságnak van értelme. És most, ahogy ez a nagy csönd zajlik bennünk és körülöttünk, most értem-érzem csak igazán, mennyire nagyon-nagyon szeretem az életemet! (…)
– Rengeteget vagy a kamerák előtt, fotóznak, filmeznek, színpadon állsz, mit teszel meg azért, hogy a legjobb formád mutasd?
– Iszonyú sokat teszek érte! Boxolok, lovagolok, kardiózok, nagyon szigorú étrendet tartok, nevezzük sportdiétának.
Amikor koncertidőszak van, egyszerűen muszáj, hogy csinos legyek és ez rengeteg lemondást jelent. De ez a szakma ezzel jár.
Ha a háttérben dolgoznék, nem lenne lényeges, hogy szálkás legyen a karom, de nem ott dolgozom, ráadásul maximalista vagyok és fontos számomra, hogy necsak a hangzás, hanem a látvány is legyen a tőlem telhető legjobb. Volt egy időszakom, ez a sikerfeldolgozás korszaka volt, amikor egy picit elengedtem magam, nem sportoltam, össze-vissza ettem és felszaladt rám pár kiló. Akkor azt éreztem, ez nem én vagyok, és villámgyorsan visszaálltam a régi életmódomra. Gyakorlatilag már nyolc éve kőkeményen edzek és diétázom.
– Nincs olyan, hogy besokallsz, és azt mondod, a fenébe már, úgy megennék egy rántott húst sült krumplival?
– Jaj, dehogynem! (felkacag) De ilyenkor mondom azt, hogy nem lehet, mert olyan szakmát választottam, amibe ez nem fér bele. (….)
– Te a Megasztárban tűntél föl annak idején. Sok olyan tehetségkutatós énekest láttunk, akik pillanatnyi csillogás után eltűntek, vagy mégsem lettek nagyon sikeresek. A te pályád viszont folyamatosan fölfelé ível. Mi a titkod?
– Én első perctől hosszú távon gondolkodtam, és a nehezebb utat választottam.
Fotó: Mark A. Rosta
