ARCHÍV Segít szembenézni a nehéz élethelyzetekkel – Gyerekeink láthatatlan barátai

Ő mindent tud. Órákig el lehet játszani vele. Megvéd a sötétben. Akkor jön, amikor akarom – mesélik gyermekek képzeletbeli barátjukról. Mert van egy bizonyos korszak, amikor „megszületnek” ezek a képzelt társak, megfogják gyermekünk kezét, és átsegítik egy nehéz, megfelelésekkel, félelmekkel és szorongásokkal teli időszakon. Kell-e tartani ettől? Okozhat-e problémát vagy egyáltalán, hogyan kell kezelni a helyzetet? – jönnek a szülői kérdések, amelyekre most megpróbálunk választ adni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi számában jelent meg.)
Hirdetés

Koppány a képzeletbeli barátját Dukdánknak nevezte el, aki kezdetben a „főnöke” volt, majd a barátjává vált. Ő volt az, aki mindent tudott, és mindenhol járt már. Ha Koppánynak kavicsbányát mutattak, azt felelte: „ááá, Dukdánk ott dolgozik, abban a kavicsbányában”, ha pedig hegycsuszamlást, akkor azt, hogy „ő bontotta le a hegyet”, illetve bárhol jártak, Koppány hozzátette: „én itt már jártam Dukdánkkal”. Vele beszélgetett elalvás előtt, vele énekelt, játszott. Arra a kérdésre, hogy hol van Dukdánk, a falra mutatott, máskor meg a levegőbe, ha pedig arról faggatták, hogy hol lakik, azt mondta, hogy az utcán túl. Egy másik kisfiúnak hat képzeletbeli barátja volt, mindegyik ugyanúgy nézett ki, mint ő, a fejében laktak, és tudta, hogy nem léteznek, mert azt mondta: „én találtam ki magamnak őket”.

Szinte minden gyereknek van

Sok szülőt megrémít, ha gyermekük egy képzeletbeli baráttal beszélget. Pedig az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy hétéves korig a gyermekek 65 százalékának, öt-tizenkét éves kor között pedig a gyermekek közel felének van jelen képzeletbeli szereplő az életében. Dr. Kádár Annamária pszichológus szerint a képzeletbeli barátnak sok szülő azért nem örül, mert attól tartanak, gyermekük elszigetelődik, nem alakít ki kortárs-kapcsolatokat, és beszéde is szegényes lesz. „Szeretném megnyugtatni őket, ezen félelmek közül hosszú távon egyik sem igazolódik be. Éppen ellenkezőleg:

felmérések igazolják, hogy akiknek van képzeletbeli barátjuk, jobban ki tudják fejezni magukat, szebben beszélnek, nagyobb szókinccsel rendelkeznek.

A képzeletbeli barát segítségével biztonságos környezetben tudják gyakorolni az ismeretlen helyzeteket és a társas kapcsolatok működését. A gyermek bármilyen érzését elmondhatja, kifejezheti barátjának, így csökken a szorongása, és könnyebben legyőzheti félelmeit, fájdalmait.”

Egy barát a szorongás leküzdésére

Ki vagy mi lehet képzeletbeli barát? – teszem fel a kérdést Kádár Annamáriának, és a válasz meglep, hiszen nagyon sokféle lehet.

A képzeletbeli barát a fantáziálás és a fantáziajáték egyik megnyilvánulási formája.

Minden olyan lényt annak nevezhetünk, amely legalább egy napig jelen volt a gyermek életében, és vele beszélgetett, tanácskozott, játszott. Ez lehet ember, ismert személy, állat, tárgy, rajzfilmfigura vagy nem létező fantázialény, akit a gyermek megszemélyesít. Ma már a pszichológia nemcsak a láthatatlan barátokat sorolja ide, képzeletbeli barát lehet egy plüssállat is, ha azt a gyermek stabil személyiségvonásokkal ruházza fel.

Sok gyermek akkor talál ki magának láthatatlan barátot, amikor unatkozik. A képzelt társ praktikus, hiszen akkor jelenik meg, amikor neki eszébe jut, s ha már nincs szüksége rá, eltűnik.

Tökéletesen alkalmazkodik a gyermek igényeihez: azt mond és játszik, amit ő akar.

De megjelenhet a gyermek valamely félelmének megtestesüléseként is. Ha például van egy tigris barátja, akkor azt olyannak alkotja meg, hogy számára elviselhető és szerethető legyen, s közben megszelídíti, megzabolázza, elfogadhatóvá teszi az állattal együtt a félelmeit is.

Nem kell aggódni

A képzelt barát többnyire hároméves korban jelenik meg, és az iskoláskor első egy-két évéig van jelen, ezt követően eltűnik – általában elutazik, vagy a gyermek egészen egyszerűen nem emlékszik már rá.

De nem kell aggódni, ha még hétéves kor körül is jelen vannak a képzeletbeli barátok – nyugtat meg a szakember,

viszont érdemes megfigyelni, mikor, milyen helyzetekben és miért van jelen, mivel ez egy egyértelmű jelzés arra, hogy a gyermek bizonyos szituációkban nehézségekkel küszködik.

Kádár Annamária pszichológus

A képzeletbeli barát lehet beszélgetőtárs, az érzelmi feszültségek levezetője, segítő, támogató, tanácsadó és irányító, illetve általa a gyermek kompenzálhatja mindazt, amit hiányosságként él meg. Alteregó funkciót is betölthet, vagyis olyan dolgokat tehet meg, amelyek a gyermek számára tiltva vannak, enyhítve a bűntudat érzését. Mivel segít szembenézni a nehéz élethelyzetekkel, így a gyermek egy betegség ideje alatt, bántalmazás vagy veszteség miatt is megteremthet magának egy képzeletbeli társat – ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni – javasolja Kádár Annamária. Akkor is
szükség van segítségre, ha a szülő azt tapasztalja, hogy a gyermeke teljesen elfordul a valóságtól, nem képes emberi kapcsolatokban részt venni,

kizárólag a képzeletbeli társ köti le a figyelmét, és minden felelősséget őrá hárít.

A család részévé válik

Míg a harmincas években a pszichológusok a képzeletbeli barátokra problémaként tekintettek, ma már tudjuk, hogy társaságuk megtapasztalása része a gyermekkori fejlődésnek, és nagy fontossággal bír a lelki egészség szempontjából. Szakemberek szerint nagy baj, ha a szülő nem érti meg ezt a jelenséget, s a gyermek úgy érzi, hogy el kell titkolnia társát. Éppen ezért, véletlenül se mondjuk neki azt, hogy „Ne hülyéskedj már, nincs is itt senki!”. Jó, ha felnőttként csatlakozunk ehhez a játékhoz, megéljük ezt a közös élményt is a gyermekünkkel, és tisztelettel bánunk a képzeletbeli baráttal, nem parodizáljuk, nem beszélünk róla cinikusan. Köszönünk neki, helyet biztosítunk számára a családi asztalnál, érdeklődünk a hogyléte felől, a csemeténkkel együtt etetjük és itatjuk őt is, és elnézést kérünk tőle, ha véletlenül ráültünk.

Ugyanakkor az is fontos, hogy szülőként ne alakítsunk ki külön kapcsolatot a képzeletbeli társsal, ne vonjuk be a közös programba, csak akkor, ha a gyermekünknek igénye van rá, és ő már meghívta a barátját. A képzeletbeli barát tisztelete a gyermekvilág tiszteletének része. Nem kell félni, ezzel nem távolítjuk el gyermekünket a valóságtól, csak hidat képezünk a realitás és a fantáziavilág között.

Ha azonban nem fogadjuk el képzeletbeli barátját, akkor jó eséllyel már kérdésekben sem fog bizalommal fordulni hozzánk.

A képzeletbeli barát ugyanakkor sohasem használható a gyermek manipulációjára – ne mondjunk neki olyanokat, hogy „Látod, ő már felöltözött, te meg még mindig itt szöszmötölsz!” Dr. Kádár Annamária azt tanácsolja, ne felejtsünk el gyermekül gondolkodni, és próbáljuk meg értékelni a nem látható és nem kézzelfogható dolgokat. Fogadjuk el gyermekünk képzeletbeli barátját is!

Lányoknál gyakoribb

Több vizsgálat megerősítette, hogy a képzeletbeli barát lányoknál gyakoribb, mint fiúknál, és egykékre jellemzőbb, mint olyan gyermekekre, akiknek van testvérük. Illetve gyakoribb a magas intelligenciájú gyermekeknél, de ez nem azt jelenti, hogy minden magas intelligenciájú gyermek rendelkezik ilyennel. Érdekesség még, hogy

a megkérdezett gyermekek 27%-a olyan képzeletbeli barátot írt le, amelyről a szülőnek nem volt tudomása.

Valószínű, hogy kisiskoláskorban a gyermekek gyakran eltitkolják, szégyellik a képzeletbeli barát jelenlétét.

Könyvek képzeletbeli barátokról:
Dr. Kádár Annamária:
- Lilla és Tündérbogyó
- Lilla és Tündérbogyó kincset keres
Joanne Harris:
- Csokoládé
Lázár Ervin:
- A kisfiú és az oroszlán

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Drog kisgyerekkorban: digitális kütyük

Hirdetés