Ha három lépést hátralépek, akkor tisztán látszik az, hogy a politika nem a nők területe Romániában. Legalábbis még mindig ilyen mentalitásban élünk, hogy a nők helye otthon van – családot teremteni, főzni, mosni, takarítani, ellátni a gyerekeket, gondoskodni az idős szülőkről.
Szóval az, hogy most már öt éve jelen vagyok a parlamentben, képviselőként dolgozom, az egyértelmű jégtörés, főleg, hogy előtte, az elmúlt harminc évben Maros megyének nem volt női képviselője vagy szenátora. Mi több, Lokodi Edit Emőke volt az egyedüli, aki fontos tisztséget töltött be a megyei önkormányzat vezetőjeként. Persze polgármesterasszonyokban sem bővelkedünk, és ennek oka szintén az lehet, hogy a polgármesterség sem női szakmaként van kezelve. Aki ezt bevállalja, az megbélyegződik.
Vannak, akik melletted állnak, bátorítanak, segítenek, de ott vannak azok is, akik szerint egy nő nem tud helytállni a politikában,
hogy nem is neki való a politika, mert egy mocskos dolog, oda gyomor kell, szóval mindenfélét mondanak. Naivnak neveztek, sokan megbélyegeztek, azt gondolták, hogy csakis akkor lehet valaki nőként politikus, ha valakinek a szeretője, és ki tudja hány fontos emberrel feküdt össze, hogy őbelőle képviselő legyen.
A jégtörés számomra az volt, hogy annak ellenére, hogy nagyon jó barátok nem bátorítottak, én elég merész voltam, és azt mondtam, hogy legyen, aminek lennie kell.
Úgy éreztem, hogy ha meg fogom találni a partnereket a projektjeim mellé, amelyek a közösségnek segítenek, akkor sikerülni fog mindaz, amit elterveztem. Persze nem mondom, hogy az elején könnyű volt a frakcióban 18 férfi mellett ülni egyedüli nőként.
korábban írtuk
Jégtorlasz szülő-gyermek között
Gyakran, még ha a legjobbat akarjuk is, jégtorlaszok emelkednek közöttünk, amiket – legalábbis úgy érezzük – a legnagyobb szeretettel sem tudunk felolvasztani. Talán azért, mert nem elég a másik, a feleség, a férj, a gyermek, a barátnő iránt bennünk meglévő meleg érzelmek sokasága – szemléletváltásra, eszköztárunk bővítésére is szükség van. Csak néhány életterületünkről szemléztünk, de érdemes ezt továbbgondolni.
Ha közéleti szereplő vagy, nincs szombatod, vasárnapod, délutánod, mert meghívnak rendezvényekre, ahol ott kell lenned. Csakhogy akkor valahonnan elveszel. És leggyakrabban a családtól, mert nem fogsz tudni velük lenni a vasárnapi ebédnél, lehet, hogy nem tudsz elmenni családi osztálykirándulásra, nem te viszed el délutáni foglalkozásra, stb. Persze én is próbáltam és próbálom ezt mindig kiegyensúlyozni, kárpótolni ezeket a dolgokat, amennyire lehet. Volt, amikor sikerült, és volt, hogy nem.
Jégtörés az is, hogy ezt a helyzetet a család elfogadja, hogy anya nincs mindig otthon.
De egyedül is jeget kellett törjek, hogy igen, én ezt bevállalom ezekkel az áldozatokkal együtt. Nem fogok tudni tökéletes családanya, és tökéletes politikus is lenni. Én női politikusként definiálom magamat, és nem szeretnék úgy politizálni, mint ahogy a férfi kollégáim. Tehát nem kell nekem férfi módjára eljárni, viselkedni ahhoz, hogy elismerjenek politikusnak. A politika a politizálásról, a hatalomgyakorlásról, a befolyásról szól, de ezt nőként is lehet jól csinálni. Én így próbálom, és ez egy érdekes kihívás is.
korábban írtuk
Dicsérettel törjünk jeget!
Gyakran, még ha a legjobbat akarjuk is, jégtorlaszok emelkednek közöttünk, amiket – legalábbis úgy érezzük – a legnagyobb szeretettel sem tudunk felolvasztani. Talán azért, mert nem elég a másik, a feleség, a férj, a gyermek, a barátnő iránt bennünk meglévő meleg érzelmek sokasága – szemléletváltásra, eszköztárunk bővítésére is szükség van. Csak néhány életterületünkről szemléztünk, de érdemes ezt továbbgondolni.
Lehet, hogy férfiak nem mertek volna, vagy nem úgy mertek volna hozzáállni három olyan témához is, ami mellett én kardoskodom: a családon belüli erőszak, a nők elleni erőszaknak a visszaszorítása, a leányanyák története, és a szexuális nevelés az iskolában. Fontos az, hogy ebben is bátrak legyünk, mi, női politikusok még akkor is, ha tudjuk, hogy ha belemászunk egy-egy ilyen témába akkor az elismerő szavakat, de a pofonokat is meg fogjuk kapni.
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg.
Kiemelt képen Csép Éva Andrea / Fotó: Rab Zoltán
korábban írtuk
Nem csak művelni, beszélni is kellene a szexről
Gyakran, még ha a legjobbat akarjuk is, jégtorlaszok emelkednek közöttünk, amiket – legalábbis úgy érezzük – a legnagyobb szeretettel sem tudunk felolvasztani. Talán azért, mert nem elég a másik, a feleség, a férj, a gyermek, a barátnő iránt bennünk meglévő meleg érzelmek sokasága – szemléletváltásra, eszköztárunk bővítésére is szükség van. Csak néhány életterületünkről szemléztünk, de érdemes ezt továbbgondolni.
