2022 a változás éve volt, és nem feltétlen jó irányba. Az egészen egyszerű életvitelt folytató családoktól, a több száz embert foglalkoztató cégvezetőkig mindenkit megérintett valamilyen formában a változás szele. Mindenki küzdött valamivel.
Nagy lett a (lét)bizonytalanság, rengeteg állás szűnt meg, s ennek hatására családok megélhetése vált kérdésessé.
Mindez feszültséget és szorongást eredményezett, amely számtalan, különböző módon ütközött ki az egyéni életekben. A depresszió már-már általános jelenséggé vált a fiatal korosztály képviselőinél is, számtalan hír szólt bántalmazásról iskolán, családon, szűkebb közösségeken belül.
A járvány és világpolitikai helyzet okozta megrázkódtatások különböző élethelyzetekbe ágyazódva, káposztalevelekként rakódtak egymásra.
Az elmúlt évben mindenkinek meg kellett küzdenie a saját démonai mellett olyan külső hatásokkal is, amelyekre nem volt közvetlen ráhatása. Most azonban új évet kezdtünk, és az új kezdet ígérete talán ilyenkor a legtisztább, legmélyebb és legszédítőbb. Nem a pezsgő mámoros újévi fogadalomra gondolok, amit általában reggelre elfelejtünk, és nem is a hibáink kozmetikázására, sem pedig a régi dolgok foltozgatására.
Az új kezdet számos formában jelentkezhet mindannyiunk életében.
Lehet például új remények teljesítése. Egy életszakasz lezárása és egy másik megnyitása. De a pozitív változásban való hit is kezdete lehet valaminek, ami jobbá formálja a későbbi dolgokat. Új kezdet a hála is, azért amink van, amiből építkezhetünk – hiszen, ha alaposan maga köré néz az ember, akad ott veszteni való bőven. Az új kezdet remény. Vagy éppen elengedés, az elmúlás fájó visszafordíthatatlanságára való rádöbbenés.
Az új kezdet maga a változás,
amelyet nem a pezsgővel átitatott újév-köszöntő bulik szülnek, hanem mi magunk. Minden nap, amikor étel kerül a család asztalára, vigasztaló karok adatnak egy kétségbeesett vállai köré, és kapaszkodók az elesetteknek. Minden nap új kezdet, amikor kérdezünk, és az válaszra talál. Amikor megbékélünk magunkkal, a környezetünkkel, és elkezdünk belülről szemlélni mindent. A változás, amire vágyunk ugyanis bennünk kezdődik – az év bármely napján.
Illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Az elszalasztott lehetőség
Öt óra múlt pár perccel. A csergőóra diszkrét berregésbe kezdett. Tapintatosan, halkan, majdhogynem bocsánatkérőn, amiért bátorkodik megzavarni gazdája nyugalmát. Az első fokozat épp csak visszarántotta valahová az álom és ébrenlét határára. Nem mozdult. Az óra újabb fokozatra kapcsolt. Az egyre türelmetlenebb, egyre követelőzőbb hang lassan szétfoszlatta az álom utolsó maradékát is.
