Kávézás közben Simon Márton Arról, hogy mi jó című verse jön szembe velem a Facebookon, ez abszolút fordulópont, a fókusz áthelyeződik bennem is a nincsről a vanra. Arra sarkall, hogy végiggondoljam, én mit szeretek az életemben. Elsőre ezek jutnak eszembe, de bármikor tudnám folytatni:
- Hallgatni, amint a két majdnem felnőtt gyermekem Viva la vidát játszik pizsamában a zongorán.
- Belakni szamócából az erdőben.
- Feküdni és tűlevelet rágcsálni a karácsonyfa alatt, ahogy tettük azt gyermekkoromban a barátnőmmel.
- A szülői ház kőlépcsőjén ülni nyáron, és kávét inni édesanyámmal.
- Kijönni az iskola kapuján a tanév utolsó napján, és beszívni a parkból áradó szénaillatot.
- Hasfájásig röhögni valami hülye viccen, amit csak mi értünk.
- Felismerni a világot előbbre vivő felnőttben a hajdanvolt kisdiákot.
- Hópelyhet nézegetni nagyítóval.
- Pattogó tűz/hullámzó tenger mellett olvasni egy jó könyvet.
- Meglátni valakinek a tekintetében a találkozás örömét.
- Valakinek a tekintetében szépnek látni önmagam.
- Őzeket, mókust látni az erdőben.
- Frissen leszakított paradicsomot, barackot enni a kertben.
- Rideg februárban meglátni az első hóvirágot, krókuszt erdőn, mezőn.
- Meghallani a párommal a kedvenc, szerelmetes zeneszámunkat.
- Főzni valami izgalmasat abból, ami van itthon.
- Megnyugtatni egy nyűgös kisgyereket.
- Beérni a vihar elől a fedél alá.
- Kávét inni Itáliában, bárhol.
- Sétálni virágzó fák közt, kihalt tengerparton, őszi avarban, hófehér, téli tájban a kedvessel.
- Hajnalig beszélgetni magunkról, a világról, az életről.
- Rátalálni álmaid ruhájára egy kiárusításon.
- Várni valakire, aki előbb-utóbb megérkezik.
- Ételt készíteni nyaraláskor, miután kora reggel bevásároltam a helyi piacon.
- Repüléskor az a pillanat, amikor elrugaszkodik az acélmadár a földtől.
- A frissen mosott ruha illata.
- Sétálni és nem bánni, ha elered az eső.
- Gyerekekkel beszélgetni komoly dolgokról.
- Felérni egy hegycsúcsra.
- Koncerten hallani kamaszkorom ikonikus előadóit.
- Vörösbort kortyolni a fürdőkádban.
- Késő éjszakáig társasjátékot játszani.
- Könyvesboltban nézelődni céltalanul.
- Az olvasóklubban felolvasni egy idézetet az együtt elolvasott könyvből, és azt hallani: „Jaj, igen, tényleg, ez is… de jó!”
- Újabban: kismacskát simogatni és érezni, hogy elalszik az ölemben.
- Egyedül úszni több kilométert.
- Olaszost főzni és megérezni a forró olajban felszabaduló fokhagyma illatát.
- Ajándékot adni, amire az a reakció, hogy: „Honnan tudtad?”
- Idézni egy verssort, amitől valakinek megdobban a szíve.
- Templomok csendjében elmerülni.
- Utcán sétálva meghallani, ahogy valaki éppen gyakorol egy hangszeren.
- Gyalogolni és közben fejben felkészülni az aznap rám váró feladatokra.
- Hosszú, lankás sípályán dúdolva lesiklani és még a kávémról is megfeledkezni.
- Jó képet készíteni tájról, emberről, ételről.
- Korán, kipihenten, magamtól ébredni.
- Hallgatni valakit, aki lelkesedéssel beszél számára fontos dolgokról.
- Egy múzeumban rátalálni egy rég látott és elfeledett képre.
- Megrendülve állni egy természeti csoda előtt, miközben mellettem egy idegen azt mondja: „Ez maga a mennyország!”
- Egész évre elegendő kakukkfüvet szedni.
- Ölelni és ölelve lenni.
Kedves Olvasó, folytasd Te, ha kedved tartja, legyen ez egy végtelen történet…
Talán nincs olyan ember, aki a hosszú tél után ne várná a tavaszt. Legyünk bár télimádók, a szürkeség, a fény hiánya, a hideg általában felemészti belső tartalékainkat. Egy nap azonban észrevesszük, hogy másképp süt a nap. Olyan tavasziasan. Mindez arra sarkall, hogy többet legyünk a szabadban. A természet, a napfény, a madárcsicsergés és az ébredező természet megfigyelése pedig maga után vonja a jobb hangulatot. Tegyük hát töltőre a lelkünket! De hogyan?korábban írtuk
Bármi is volt, ezentúl minden jobb lesz: másképp süt a nap – az asztalunkra is
