Együtt változunk – Magyari Tekla: Talán észre sem vesszük, de nagyon jó életünk van Székelyföldön (VIDEÓ)

Munkáiból nagyon pontosan kirajzolódó értékrend, hagyománytisztelet, természet- és szülőföldszeretet árad, s ha rajta állna, a nyomtatott lapot szinte kizárólag csak kulturális tartalommal töltené meg. Fiatalként évekig élt ugyan nagyvárosokban, ám az elmúlt csaknem két évtizedben a székelyföldi lét örömeinek elkötelezett híve és hirdetője. Székelyudvarhelyi szerkesztő-újságíró kolléganőnk mesél ezúttal, miként változott velünk együtt az elmúlt tíz esztendőben.

„Személyes küldetésemnek érzem az értékközvetítést, hogy mutassuk meg: jó itt élni, hogy – bár nem fenékig tejfel az élet Székelyföldön sem – olyan értékeink, hagyományaink, kultúránk van, ami igenis, értékelendő. Nagyon próbálom ezt bevinni a lapba, de tulajdonképpen ezt hangsúlyozom minden egyéb munkámban is” – magyarázza Tekla, mi áll személyes és szakmai értékrendjének központjában, és erről mesél közvetve a Házam könyve című online sorozatában is: egy másfél évszázados parasztházmentés kihívásait és örömeit,

legújabban pedig az anyává válás tapasztalait beszéli el olykor derűvel, máskor gyermeki rácsodálkozással, mindenben a pozitívumot keresve.

Nem csupán magyartanár édesanyjától hozza az olvasás és irodalom szeretét Tekla, mint mondja, egész életpályáját meghatározta a gimnáziumi magyartanára, majd művészeti érdeklődését a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Fiatalként évekig élt Budapesten, de a Székelyföld- valamint az újságírói munka iránti rajongása fölúlmúlta a nagyváros iránti vágyat, Tekla meglátása szerint ugyanis

emberibben, természetközelibben, szabadabban, nyugodtabban és főként szabályozatlanabbul élünk itt, mint a fejlettnek mondott nyugati társadalmak.

„Talán észre sem vesszük, de nagyon jó életünk van nekünk itt, minden megnyilvánulásommal erre próbálok rávilágítani. Sok sebből vérzik a székelyföldi társadalom is, de mégis igazi kenyeret, igazi paradicsomot és igazi tojást ehetünk, öt percre a lakóhelyünktől medvehagymát és kankalint szedhetünk” – sorol csak néhány indokot, és – a gazdaságilag jóval erősebb országokkal összehasonlítva is – mindezt ma már nagyon fontos értékeknek látja. Mint fogalmaz, bár sehol nem voltak kapcsolódási problémái, a lelke mégiscsak az erdélyi emberekkel tud leginkább kapcsolódni.

Minden változó, egyetlen időszak, a jó és a rossz sem tart örökké – leginkább ezt tanulta az anyaságból Tekla, s bár nem tagadja, egyedülálló anyaként rengeteg nehézséggel is meg kell küzdenie, tudatosan (is) igyekszik a pohár tele felét látni, előre tekinteni, a napos oldalra.

„Az anyaság minden nap emlékeztet arra, hogy ne kényelmesedjek bele egyetlen helyzetbe, sikerbe, örömbe se, mert bármikor borulhat minden

– ahogyan borul(t) is –, és folyamatosan emlékeztetem magam arra, hogy egyetlen nehéz élethelyzet sem tart örökké, a rossz napok is el fognak múlni.”

Közösségi élet és közösségi médiahasználat, hit, kutyatartás és a vállalkozói lét szabadsága is „kibeszélődőtt” Teklával, mint összegez, a legnagyobb változásokat, válságokat és fejlődést az elmúlt egy év és a jelenleg tíz hónapos kislánya hozta számára.

korábban írtuk

Villáminterjú Újvárosi Katalinnal: Kacagás nélkül ne teljen el nap
Villáminterjú Újvárosi Katalinnal: Kacagás nélkül ne teljen el nap

A Székelyudvarhelyi 2. Unitárius Egyházközség újonnan beiktatott lelkésze mélyen hiszi, hogy minden okkal és céllal történik, s hogy nem a tárgyakban rejlenek a kincsek. Újvárosi Katalin válaszolt a Proust-féle kérdésekre.