Nem titok, hogy régről barátok vagyunk Adéllal, ismeretségünk a középiskolás évekig nyúlik vissza. Majd a helyi rádió és televízió is összekötötte hétköznapjainkat, szakmai életünket, sőt, közös vállalkozásban is próbálgattuk a szárnyainkat, még huszonévesen. Nagy örömmel fogadtam hát a hírt, hogy Adél díjazott lett, hiszen
Az újrakezdés mindig nehéz pálya, főként, ha az előzőhöz hasonló karriert próbál újraépíteni valaki máshol. Mint meséli Tóth Adél, egy 33 literes hátizsákkal indult útnak, és letörve a saját „szarvait”, hogy ne másoknak kelljen, a szakmát újra tanulva állt munkába eleinte rádiónál, míg el nem jutott a kiérdemelt státusig.
Magas sarkús csajok voltunk annak idején, mi lett ezzel azóta? Míg az én fiam húsz évvel ezelőtt „rontott be” a rádióstúdió ajtaján máig emlékezetes módon, addig az ő anyasága negyven pluszosan kezdődött. Mint mondja a székelyudvarhelyi származású szerkesztő-műsorvezető, ma már hamarabb adna esélyt a fészekrakásnak, ám örül a nagyfokú türelmének.
„A család fontosságát édesanyámtól tanultam” – meséli, és azt a sokunk számára megszívlelendő gondolatot is hozzá köti, hogy ha lehet, a dolgokat megjavítjuk, nem lecseréljük.
„Húsz kilót ettem le magamról” – vallja be Adél. Hogy mit is jelent ez, és mit gondol a túlsúlyról? Kiderül a videóból.
