A hatalmas különbség a női és férfi díjazottak arányát tekintve ijesztő, ám mégsem bizonyítható, hogy szándékos diszkrimináció eredménye lenne. Sőt, inkább arról lehet olvasni, hogy már 120 évvel ezelőtt inkább hajlottak a pozitív diszkriminációra: 1903-ban a díjbizottság módosított a szabályokon, annak érdekében, hogy Marie Curie részesülhessen társszerzőként a fizikai Nobel-díjban. Ez azonban csekély vigasz lehet a kiemelkedően képzett női tudósoknak, akiket soha nem ismertek el.
A Nobel Alapítvány adatai szerint például
Lise Meitnert, az atommaghasadás egyik társfelfedezőjét 1937 és 1965 között 29 alkalommal jelölték fizikai díjra,
1924 és 1948 között pedig további 19 alkalommal a kémiai díjra. Soha nem nyert. Vera Rubin csillagász, a sötét anyag létezését feltáró, úttörő munkája széles körű elismerést kapott, ám 2016-ban meghalt anélkül, hogy bekerült volna a Nobel-díjazottak közé. Jocelyn Bell Burnell nemrégiben elnyerte az Áttörés-díjat a pulzárok 1967-es felfedezéséért, amelyet az 1974-es fizikai Nobel-díj is elismer. Bell Burnell azonban nem részesült a Nobel-díjban, a témavezetője és társszerzője, Antony Hewish, valamint Hewish munkatársa, Sir Martin Ryle kapták a díjat. A női tudósok tudományos eredményeinek elismerésére irányuló munka azonban sokkal korábban kezdődik, mint a Nobel-díj szakaszában. A nemek közötti egyenlőtlenség éles valósága látható a megbízatással és az előléptetéssel kapcsolatos döntések során, áthatja a legtöbb üdvözítő kitüntetést/elismerést a tudományos pálya későbbi szakaszaiban is.
A huszonegyedik század a női tudósok évszázada lenne?
A tudományterületeken továbbra is fennálló nemek közötti szakadék az egyik legtöbbet vitatott kérdés a tudományos élet minden szintjén. A fizika, kémia, valamint orvostudomány területén dolgozó nőknek járó Nobel-díj ezt a különbséget tükrözi: míg a férfiak évente, nő mindössze ötévente egyszer kapta meg a rangos elismerést. Valójában csak az elmúlt két évtizedben emelkedett a női díjazottak száma: a huszadik században,
száz év alatt 30 nő kapott Nobel-díjat (1903-2000 között), az utóbbi húsz év alatt pedig megduplázódott a számuk.
Ez minden bizonnyal annak is az eredménye, hogy egyre több erőfeszítés történik a nemek közötti szakadék áthidalására az egyes tudományterületeken, ami szükséges is, hiszen a nők által tett felfedezéseket túl sokáig alulértékelte a tudományos élet, vagy tudományos munkáikat egyszerűen nem ismerte el. Hosszú utat kell még megtennünk a nemek közötti egyenlőség eléréséhez a fizikában, és hosszú az út a valódi szemléletváltás és az identitáserősítés eléréséhez is.
Ha alaposabban szemügyre vesszük a Nobel-díjazottak közt szereplő nőket, akkor néhány érdekességet mindenképp láthatunk. Például, hogy
a díjazott nők átlagosan idősebbek a férfiaknál.
Míg a férfiak esetében az átlagéletkor 55 év, addig a nőknél 58. És ezt az átlagot is a Nobel-békedíjasok javítják, mert van 17 éves fiatal lány is, aki rendelkezik már a díjjal, és van 88 éves is. Sőt, hat olyan nő is van, aki betöltötte már a 80. életévét a díjazás előtt.
A nőké az irodalom. És a világbéke.
222 személy kapott eddig fizikai Nobel-díjat, köztük 5 nő. 191 személyt ismertek el kémiai Nobel-díjjal, közülük 8 nőt, 225 személyt orvostudományok területén, köztük 13 nőt. Ez már 6 százalékot jelent. A 93 személy közül azonban, akiket a közgazdaságtan területén díjaztak, mindössze három nő.
Ha azonban az irodalmat nézzük, ott már sokkal jobb a helyzet: 119 személyből 17 nő. A békedíjjal rendelkezőknek pedig 13 százaléka nő.
A Nobel-díjat gyakran két vagy három ember kapja egyszerre, hiszen sok évnyi kollaboratív tudományos vizsgálatok eredményei ezek a kiváló felfedezések. A jelenlegi szabály szerint azonban legfeljebb hárman osztozhatnak a díjon, ez esetben egy személy a pénzdíj felét, a másik kettő pedig annak egynegyedét kapja. Nem meglepő, hogy itt is találunk jelentős eltérést a férfi és a női díjazottak közt. A nemi egyenlőtlenség megmutatkozik azon nők számában is, akik egyénileg kapják meg a díjat, összehasonlítva azokkal, akik a díjat a férfiakkal osztják meg. A fizika, kémia, valamint az orvostudományi kategóriákban osztott díjakat tekintve,
ötven egyénileg díjazott férfi kutatóra egyetlen nő jut.
Ezek alapján túlzás, ha azt gondoljuk, hogy kettős mércét alkalmaz a tudós társadalom a női tudósok kutatásainak és érdemeinek megítélésében? Nemcsak a tudományos élet, de mindannyiunk célja kell legyen, hogy ezeknek az eredményeknek véletlenül se legyen kiváltó oka az elfogultság, a női tudás alulértékelése. Továbbra is fel kell tennünk a kérdést, hogy miért van kevesebb női díjazott, és miért osztozik a legtöbb nő a díjban férfiakkal?
Elfogultság földrajzilag is?
A nemek közötti egyenlőtlenség nem az egyetlen probléma, amely a Nobel-díjasok sokszínűségét befolyásolja. A földrajzi megoszlás egy igen erős Észak-Nyugati elfogultságot mutat: a női díjazottak nyolcvan százaléka Amerikában és Európában, főként Észak-Amerikában és Észak-Nyugat-Európában éltek és dolgoztak a díj odaítélésekor, fele-fele megoszlásban.
Ez azt is eredményezheti, hogy egyes tudósok tudatosan olyan országokban telepednek le, ahol nagyobb finanszírozást remélhetnek tudományos törekvéseik számára. Ez pedig ezen egyenlőtlenségek újratermelődéséhez vezet.
A női Nobel-díjasok egyharmada az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedik.
Az Egyesült Királyság és Franciaország egyenként 5-5 Nobel-díjjal kitüntetett női kutatóval büszkélkedhet, Svédország négy, Németország három, Ausztria, Kanada, Lengyelország, Libéria, Norvégia és Olaszország két-két nővel. Ez azt jelenti, hogy a Nobel-díjas nők nyolcvan százaléka az északi féltekén és a nyugati, fejlett országokban élnek, itt végzik tudományos munkájukat. Ugyanakkor mindeddig csak két Ázsiában élő nőnek sikerült felrajzolnia magát a tudományos Nobel-díj térképre. És alapvetően a déli féltekén élő nőknek szinte csak a béke Nobel-díj lehetőség nyitott. Esetleg az irodalmi Nobel-díj, amelyre szintén akad két példa. 122 év alatt...
Ott vagyunk már?
A média részvétele elengedhetetlen abban, hogy felhívja a figyelmet a Nobel-díjak nemi elfogultságára, elősegítette és szorgalmazta a nemi egyenlőtlenségekre való odafigyelést és felgyorsította ezt az igen vágyott kulturális változást. Mit lehet még tenni, hogy még inkább eltűnjenek ezek a nemi különbségek? Hasznos lenne például, ha több női jelölt kerülne a potenciális díjazottak listájára, a Nobel-díjak minden területén. Mert a Nobel-díjasok példaképekké válnak a kutatói társadalomban (és nemcsak!), és elengedhetetlen, hogy nők és különböző etnikumú példaképek is legyenek. Az is segít, ha az oktatási rendszer ösztönözni a lányokat a természettudományos pályákra, és egyenlő esélyeket biztosítanak számukra egyetemi pályafutásuk során. Ugyanakkor
az ügynek az sem ártana, ha több nő csatlakozna a Nobel-bizottságokhoz, az adott országok tudományos akadémiai testületeihez,
és más magas rangú szervezetekhez világszerte. Ez nemcsak kiegyenlítené a nemek közötti egyenlőség általános társadalmi igényeit, hanem többszempontú nézőpontot hozna a döntéshozó csoportok számára. Ugyanakkor ezekbe a bizottságokba érdemes lenne egy-egy olyan személyt kijelölni, aki egyfajta nemi egyenlőségi ombudsmanként tevékenykedne, és arra irányulna a tevékenysége, hogy a női jelöltek példamutató eredményeit megfelelően megvitassák, történelmi elfogultság nélkül és/vagy szembeállítsák őket az arra érdemes férfiak eredményeivel. Ennek a független személynek az lehetne a feladata, hogy kérdéseket, észrevételeket fogalmazzon meg bármilyen (nemi, faji, földrajzi vagy bármilyen más formájú) elfogultság észlelésekor, illetve dokumentálja ezt a nagyobb átláthatóság érdekében.
Extra „legek”
A Nobel-díj története során volt néhány érdekesség, azonban Marie Curie eddig az egyetlen olyan nő, aki kétszer is kapott Nobel-díjat: először megosztott díjat fizikából, majd egyedül, kémiából. Az ő családja egyébként sok szempontból különleges, ugyanis azon családok egyikét képviseli, akik több Nobel-díjast is számon tarthatnak. Hat olyan nő van, aki ő maga is és a férje is kapott Nobel-díjat. Ebből öten ugyanazon a tudományterületen dolgoztak. Marie Curie férjével, Pierre Curie-vel, 1903-ban kapott fizikai Nobel-díjat. Lányuk, Irene Joliot Curie és vejük, Frederic Joliot 33 év múlva megismételték a bravúrt: elnyerték a kémiai Nobel-díjat. Orvosi és élettani kategóriában két sikeres házaspár is magáénak mondhatja ezt a kiválósági címet: 1947-ben Gerty Theresa és Carl Ferdinand Cori cseh házaspár, majd 2014-ben a Moser házaspár: May-Britt and Edvard I. Moser. 2019-ben közgazdasági Nobel-díjat érdemelt az Esther Duflo és Abhijit Banerjee házaspár. Végül pedig a svéd Myrdal házaspár: a férj, Gunnar, 1974-ben közgazdasági-, a felesége pedig 8 évvel később Nobel békedíjat kapott.
Az utolérhetetlen Curie nők
Vitathatatlan, hogy Marie Curie és Irene Joliet Curie a legkülönlegesebb nők, ha a Nobel-díjakat nézzük. Egyrészt az egyetlen anya-lányos páros, akiket kiváló kutatókként ismert meg a világ. Míg hét olyan apa-fia páros van a Nobel történelemben, akik szintén büszkélkedhetnek ezzel, csak egyetlen anya-lánya páros. Irene története azonban itt még nem ért véget:
ő az egyetlen, akinek szülei mindketten Nobel-díjasok voltak, ugyanakkor ő maga és a férje is.
Minden idők legfiatalabb Nobel-díjasa a 2014-ben béke-díjjal kitüntetett Malala Yousafzai: a pakisztáni lány mindössze 17 éves volt a díjazáskor. A nőknél a 88 éves Doris Lessing kapta meg legelőrehaladottabb korban a neves elismerést: 2007-ben, irodalmi Nobel-díjat. Ő egyébként a nyolcadik legidősebb a Nobel-díjasok listáján, előtte mindenki férfi. Ezt a listát a német származású John B. Goodenough vezeti, aki 97 esztendős korában lett kémiai Nobel-díjas. Ő idén hunyt el, 101 évesen.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Nők a tudományban
Nemzetközi szinten a nők részvétele folyamatosan emelkedő tendenciát mutat a tudományos életben, a nemi alapú szegregáció viszont továbbra sem tűnik el. Ha csak a romániai helyzetet nézzük, feketén-fehéren, akkor azt mondhatjuk, teljesen rendben van: 40–48 százalék a tudományos életben a nők aránya. Viszont a női kutatói populációból sokkal kevesebben tudnak nemzetközi presztízsre szert tenni, mint a férfiak.
