Szerettem az eső utáni illatokat. Emlékek tárházának ablakait nyitotta meg. Ma kicsimama sétált elő bennem.
Április volt, abban az évben hamarabb ment el a hó, s gyorsabban jött a meleg. Akkoriban, ha az idő mellénk állt, Szent György napja környékén megengedték, hogy levegyem a cipőm, s kiszaladhattam az utcára. Nagyokat dobbantva, elporozhattam egészen a sarokig, ahol az út feltért a temető felé, majd vissza. A varázsfelhő a lábujjaim közt buggyant ki, lassan szállt fölfelé, s ahogy visszaértem a kapuig, hátranézve a porködbe, gyermeki örömmel nyugtáztam, hogy a porpalástom beborίtotta az egész utcát. Kicsimama a maga jóságával a kertre támaszkodva figyelt. A kapun beérve, a puha, mindig frissen kaszált füvön pihent meg a talpam. Nagyapa a kaszára támaszkodva, kis bajsza alól nézett nevető szemmel. Soha nem mondta, de a világon mindenkinél jobban szeretett. Akik átélnek egy háborút, s
Látom a kedélyállapotait váltogató áprilisok közül azt is, amikor ébredés után, mezítláb, reggel a küszöbön állok. Az eresz alatt a szőlő rügyeit bontogatja már. Kicsimama éppen szedi ki a kemencéből a friss ropogós cipókat, mint minden csütörtökön. Ahogy leveri a kemény héját, az illat beleng mindent. Ma is őt idézi, ha megérzem. A „kenyérmadárkát” is kiveszi, amit külön nekem sütött. Borsóból szemet rakott neki. Előtte lévő nap a kút mellett köpült friss vajat, most az kerül a kiscipómra. Nagyapa kikészίtette mellé a habos frissen fejt tejet. Azon a reggelen sem zúgolódtak, hogy eleredt az eső. Tisztelték az idő kiszámίthatatlanságát. Nyugtázták, hogy aznap pihentetősebbre küldi a Fennvaló.
Állok ebben az áprilisi összevisszaságban, s eszembe ötlik egyik tőlük kapott leckém:
Ülök, hallgatom az elcsituló esőt, s ahogy az előlopakodó napsugarak megcsillannak, s szivárványt rajzolnak az égre, megállok. Ahogy ők tették. Mert soha nem láttam őket sietni. Mindig minden dolgukat elvégezték, kora hajnaltól sötétedésig robotoltak, de panaszt egyszer sem hallottam, s nem láttam őket stresszelni és sietni soha. S félni se láttam, akárhogy fújtak a sorsukat alakίtó szelek.
Bohókás áprilisaimba bárhogy is változzanak az időjárások, ezt mindenképp tovább kell vinnem tőlük, belőlük...
korábban írtuk
Ahová jó megérkezni: Bagaméri-Vass Noémi és Vass Csaba otthona
Kávéval kínálnak, és hozzá a tej Noémi nagymamájának régi tejmelegítő lábasában melegedik. Már ez az apróság is sok mindent elárul vendéglátóimról. Például azt, hogy számukra a régi érték, valamint, hogy a régi és az új nagyon jól megfér egymás mellett.
