A meghívott székelyföldi író ezúttal úgy mondott a magyar kultúráról nagyon fontos dolgokat, hogy a zöldségtermesztés felismeréseiről és a főzés közbeni jelenlétről sztorizgatott. Ezen az író-olvasó találkozón nem barokk körmondatok és csak néhány kiváltságos által értett utalások által került egyre távolabb tőlünk az irodalom (ahogy lenni szokott), hanem hétköznapi történetek révén érthettünk meg néhány dolgot a kultúránk sajátosságairól.
Ugyancsak fontos élményem volt az Antalka Ágotával folytatott beszélgetés is, éves tematikánkról, a kiégés megelőzősének lehetséges eszközeiről. Az elismert sepsiszentgyörgyi pszichológus szerint a jó emberi kapcsolatok, a valódi feltöltődést adó tevékenységek és az értelmes munkaélmény is meghatározó lehet a burnout-szindróma kivédésében. Magyarán: tudatosan bele kell építeni ezeket a mindennapjainkba.
Az alkotás és olvasás mentális egészségvédő hatásairól nem is beszélve.
A könyvek világába kiváltság belépni – vallja gyerekkorától e havi címlaposunk, a könyves kávézót működtető Daray Erzsébet, aki a pályaváltást fontolgatók számára is inspiráló lehet.
Tudatosan minimalista, az önellátásra törekvő életmód szabadságában és örömeiben hisz a Csobotfalván élő Váta Irénke és férje, akik tíz ár veteménnyel próbálják megteremteni családjuk mindennapi betevőjét, testi és lelki egészségét. Internet és okostelefon nélkül.
Nemcsak intézményekben történik, hanem a mindennapokban: köztereken, kávézókban, iskolákban, vitákban. Ugron Hanna tapasztalt kultúraszervezőként ebben erősített meg.
És nem utolsó sorban, Tánczos Levente-József pénzügyi tanácsadó gondolatát is szeretném „kihangosítani” az áprilisi lapszámból: a termékünk/szolgáltatásunk ára egy üzenet arról, hogy mit gondolunk a saját munkánkról…
Talán elcsépelt kijelentés, de tényleg csak a jelenünk van. A múltnak annyi, a jövő homály. Próbáljunk hát ÉLNI a jelenben. A tavaszi anyafölddel minél többet érintkezve, az életet adó ételeinket főzve, az offline kapcsolataink megtartó erejének hitében. No meg olvasva, persze.
