Bölcsődei „ballagáson” voltunk, a végzős csoport tagjai a Sün Balázs – az én lányom pedig egy másik intézmény Süni csoportjában – folytatják ősztől az óvodai karrierjüket. Mi sétált át komótosan az ünnepség végén a bölcsi udvarán nagy örömünkre? Hát persze, hogy egy süni... Annyi az apró csoda, amennyit észreveszünk belőle.
Ezt a szemléletmódot hirdeti e havi címlaposunk, a leginkább a televízióképernyőről ismert Zsigmond-Magyari Izabella is:
Csakis rajtunk áll a döntés, hogy a (lyukas) cipőnk orrát nézzük leszegett fejjel, vagy változtatunk a fókuszunkon, és felemeljük a tekintetünket. Nem lehet eleget ismételni: csak a hozzállásunkon tudunk változtatni. De azon igen!
A hétköznapi rutinjaink tehermentesítenek, szolgálnak bennünket, a rutinjainkhoz való túlzott ragaszkodás azonban akadályozza a fejlődést, az új tapasztalatok megszerzését. Erről beszélgettünk a kiégésmegelőzés kapcsán Dósa Zoltán pszichológussal. „Ha nem rugaszkodtunk volna el a rutinoktól, még most is barlangban csámcsognánk a félig nyers húson” – emlékeztet a szakember.
pedig nagyon sok olyan nő munkája van emögött, akik előttünk jártak – juttatja eszünkbe Vatányi Bíborka történész, aki a két világháború közötti Kolozsvár prostituáltjainak, cselédlányainak, bábáinak és első diplomás nőinek életútjait kutatja, miközben arra a kérdésre is keresi a választ: mennyire határozza meg egy nő sorsát az, hogy hová született?
Egy olyan szervezet, ahol az emberek el merik mondani a véleményüket, gyorsabban tud fejlődni – állítja Dobre Nóra, egy több mint ötezer dolgozót foglalkoztató vállalat HR-vezetője.
Csak néhány gondolat a júliusi tartalmainkból, hisszük, hogy mindannyiunk épülését szolgálják ezek a beszélgetések. Ezek szellemében kívánok feltöltődést adó nyári heteket. Mert a nyár most van, és nem várja meg, hogy kipipáljuk a soha véget nem érő „to-do” listánkat.
