A húsüzlet elé megérkezett a hűtőautó a friss áruval. A sofőr a négy fehér köpenyes eladóval percek alatt kipakolta az autó rakterét, és sietősen továbbállt. Még sok fuvar várt rá. A nők gyakorlott mozdulatokkal, szakszerűen rendezgették a húsokat, osztályozták, árazták, készültek a nyitásra. A csendet csak néha törte meg egy-egy sebtiben odavetett kérdés, mindenki rutinosan tette a dolgát. Évek óta minden reggel ezt csinálták, szavak nélkül is értették egymást.
- Semmit nem aludtam az éjjel – törte meg a csendet a barna. – Olyan fáradt vagyok, esek le a lábamról. Pár órát, ha tudtam aludni.
- Na, mi történt? Valami baj van? – kapta fel a fejét a kis szőke.
- Á, csak összevesztem az urammal.
- Te tudsz veszekedni? - kérdezte a kissé hajlott korú vörös, és szemében őszinte döbbenet ült.
- Ajjaj! De még hogy. Neki mindig sikerül kihozni belőlem az állatot.
- S aztán min vesztetek olyan nagyon össze?– érdeklődött a fekete, aki eddig csak hallgatott.
- Hülyeségen, mint általában. Az a szokása, hogy a pirítósról a megégett részt belekaparja a kagylóba. Ezzel még nem is lenne gond, de rendszeresen otthagyja a morzsát. Én eddig mindig – magamban morgolódva – kitakarítottam a kagylót, s az este meg találtam kérni szépen, hogy tegye meg ő. Na, ettől ő kiborult.
Hogy én folyton benne lakom, nincs megállása előttem, már attól is fél, hogy hova teszi le a tányért, mert biztosan szóvá teszem.
- S te ilyen szépen kérted? – hitetlenkedett a kis szőke. – Akkor nem értem, minek kellett így kiboruljon.
- Na, ez az, amit én sem értek – folytatta a barna egyre indulatosabban, látszott, hogy újraéli a veszekedés minden pillanatát. – Igaz, egy nappal azelőtt megkértem szépen, hogy lenne szíves felszerelni az új WC tetőt, ami több mint egy hónapja állt a fürdőszobában. Tíz perc alatt felszerelte, gyerekek, tíz perc alatt! S egy hónapig kellett várjak rá. Addig egy szót sem szóltam, de ahányszor elmentem a buditető mellett, annyiszor öntött el az epe. S egy hónap után kértem meg: na ebből megint baj lett. Hogy minek szólok, mert éppen MA akarta felszerelni. És persze a szokásos, hogy benne lakom. Hát, én már nagyon unom ezt, halljátok-e! Folyamatos csatatér lett az életünk. S
az a baj, hogy egy-egy ilyen veszekedés után azt érzem, hogy mind jobban eltávolodunk egymástól, egyre parázsabb vitáink vannak.
Miközben az eszemmel minden pillanatban tudom, hogy hülyeség, nem ezek az élet nagy dolgai. És nyugodtabb pillanataimban mindig számba veszem az uram rengeteg jó tulajdonságát, és, hogy ezek bagatellek. Aztán jön egy újabb ilyen eset, s megint borul a bili. S utána nem tudok aludni, annyira bánt a dolog, és agyalok, hogy kellene másként csinálni. És ami még fáj, hogy ilyenkor szándékosan bántjuk egymást, szinte gyűlölködünk.
- Na, ne naaa! – szólalt meg ismét a fekete, miközben szép halomba rendezgette a füstölt oldalast. – Azért csak nem?
- Sajnos de – fejezte be a ventillálást a barna. – Úgy érzem, hogy a temperamentumbeli különbségeink egyre jobban kiéleződnek, és áthághatatlan akadályokat kezdenek képezni az életünkben.
Én türelmetlenebb vagyok, mindent azonnal akarok, tele vagyok új ötletekkel, ő meg halogat, mérlegel, lassan dönt mindenben, és ez engem kiborít.
Ő úgy érzi, hogy semmi sem elég jó nekem, folyton bántom. Azt mondta a veszekedés végén, hogy egy házsártos vénasszony vagyok. De lehet, hogy házsártos vén banyát mondott, már nem is tudom.
- Jujj! Ez azért durva – hökkent meg a fekete.
- Nálunk az a baj – szólalt meg a halk szavú, szerény kis szőke nő –, hogy az én férjem a hagyományos szerepekben hisz. Szerinte megvannak a női munkák, és a férfi munkák. Így a háztartás, takarítás, főzés teljesen az én dolgom. Semmiben nem segít, de folyamatosan elvárásai vannak. Nekem a gyerekek fontosabbak, mint a házi munka, bizony előfordul, hogy velük játszom, vagy tanulok, s emiatt elmarad valami. Azt mindig szóvá teszi, nem is akárhogy, akkor én is szökök, s akkor veszekszünk.
Én azért imádkozom, hogy tudjak alázatosabb lenni, tudjam szó nélkül elviselni a kritikát. De nagyon nehéz.
Most készülök egy lelkigyakorlatra, ami erről szól, hogy Isten kegyelmével hogyan tudunk alázatosabbak, engedékenyebbek lenni, mert úgy érzem, nagy szükségem van rá.
- Bizonyára – vette vissza a szót a barna. – De neki nem kéne semmiben változni, alkalmazkodni, csak neked?
- Hát ő semmiképpen nem akar jönni, szerinte nincs rá szüksége.
- Na ez az, az én férjem sem akar eljönni párterápiára, mert szerinte neki semmi baja, csak nekem. Azt is mondta, hogy menjek nyugodtan pszichológushoz, ő támogat.
- A férfiak mind ilyenek.
Az én férjemmel még veszekedni sem lehet – kapcsolódott be most a hajlott korú vörös is. – Egyszerűen nem szól semmit, egy darabig hallgat, majd feláll és szó nélkül otthagy.
Hát ettől pipa vagyok.
- De mi a gond a te uraddal? – kérdezte a barna.
- Röviden? Tutyimutyi.
Ezen jót mosolyogtak. Érezhetően oldódott a feszültség, távozóban volt a gőz.
- Azért nem lenne jó egyedül sem – folytatta a szőke. – Sokat gondolkodtam rajta.
- Nem, nem – toldotta meg a barna. – Én sem akarok elválni. Nem is tudnék élni nélküle. Szeretem a balfaszt.
- Dolgozni kell a házasságon. Nem megy magától – összegezte a szőke.
- Neked nem kell dolgozni rajta? Nálatok minden patent? Te nem nyilatkozol! – szegezte neki a kérdést a barna a szűkszavú feketének.
- Nekem könnyű – mosolyogta el magát amaz. – Az én uram hónapokig van külföldön.
Mi nem veszekszünk, cseten jókat kacarászunk, beszélgetünk, együtt kávézunk, a kapcsolatunknak csak napos oldala van. Mikor hazajön, örülünk egymásnak.
- Hát akkor ez a jó házasság titka! – csapott homlokára viccesen a barna, mint aki most fedezte fel a spanyolviaszt. – Időnként el kéne postázzuk néhány hónapra az urainkat jó messzire, akár együtt is. Akkor mindenkinek lenne egy kis nyugta.
Ezen már mindannyian jót nevettek. És ekkor megszólalt az ajtónyitást jelző kis csengettyű hangja. Megérkezett az első vevő.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
A házasság első évei – Boldogan éltek, míg…
...jobban meg nem ismerték egymást. Lehetne így zárni azt a jó néhány történetet, amely nem a mesékben, hanem a valóságban zajlik fiatal házasokkal. Mert tény, hogy egyre többen válnak. Sokan alig néhány év után. Miért megy tönkre a párkapcsolat már az első pár évben? Milyen buktatókkal kell szembenéznie egy fiatal párnak? Kapaszkodókat kerestünk, ha receptünk nincs is a boldoguláshoz. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
