Aztán kiköltöztünk falura, sőt, a falu szélére, az erdő alá. Mező, erdő, csend: idilli, ugye? A folyton durrogó terepmotorokról és elektromos fűrészekről, a síri, fülsüketítő csendről és a furcsa állathangokról, a sárról, hóról, sötétről és trágyaszagról, a fával fűtésről és elszigeteltségről viszont nem szól a fáma. Az ember – szerencsére – saját nyomorúságán jókat tud derülni, így az első fél évben (amíg a félig kész házban, fűtés és belső ajtók nélkül éltünk) sokat nevettünk.
Székely Kinga Réka: Nem törődöm vele
Lejtőre kapnak az évek így ötven után, reggel felkelek, kipillantok az ablakon, és már délután van. Döbbenetet érzek, mint egy alattomos árvíz, körbekerít megbánás és frusztráció. Hová tűntek az évtizedek? Hasonlatokat keresek földi életemre.