Székely Kinga Réka: Házimunka. Húspotyolás.

A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.

Fotó: Illusztráció: Shutterstock

Érdekes hogyan változnak az idők során a jólétet megtestesítő emberi gyakorlatok. Ma amikor be akarunk valakit tájolni a középosztály társadalmi ranglétráján azt kérdezzük, hogy hova megy nyaralni? A felső tízezertől kár kérdezni, mert azok mindenhova mehetnek, ugyanígy kár kérdezni a mélyszegénységben élőktől is, mert azok sehova se mehetnek.

Ötven évvel ezelőtt a betájoló kérdés az volt, hogy vágtok-e disznót karácsonyra, vagy – tekintve a városlakókat – hány fogásos volt a ünnepi ebéd?!

A legdurvább mondat, amit az étkezési szokások és a jólét összefüggésében hallottam a szegények és gazdagok székletére vonatkozott, nevezetesen a gazdagok széklete jó zsíros, míg a szegényeké száraz, de annyira, hogy az előbbi még a földnek is jólesik, mert megtrágyázza azt, az utóbbi pedig haszontalan.

Amikor a húspotyolót előveszem, a család tudja, rántott hús készül, a híressé vált bécsi szelet. A táplálkozás szakértői szerint a bécsi szelet az egészségtelen ételek kategóriájába tartozik. Nem tesz jót szervezetünknek, ha a lisztet a hússal együtt fogyasztjuk, méghozzá olajban kisütve. Ha túlzott gyakorisággal fogyasztjuk, akkor egyenesen káros.

Legutóbb a konyhaszekrény egyik lapjára tettem a törlőkendőt, arra rá a lapítót, s jó ritmusban nekifogtam potyolni a hússzeleteket. Néhány ütés után a konyhaszekrény ajtaja megnyílt s az alsó polcról lassan, de feltartóztathatatlanul, kifelé indultak a jénai tálak.

Jaj, Istenem! Ez olyan, mint amikor a tömbház felső lakója elfelejti a csapot elzárni s az alsó lakó elázik. Mint amikor az amerikai tőzsdén felértékelnek egy vállalkozást, és megdrágul az üzemanyag Kelet-Európában. Mint amikor több napon át zápor van a Hargitán, és kiönt a Nagy Homoród. Mint amikor eltitkolnak egy családtagot a felnövekvő gyermek elől, aki aztán felnőtt korában különleges érzékenységet táplál az eltűnt személyek és családtagjaik irányába.

A húspotyolás újra ráébresztett arra, hogy minden mindennel összefügg, ezért egy erőszakosabb megnyilvánulás után mindig számítani kell a láncreakciókra.

Ez persze jól is elsülhet. Kiderülhet, hogy az eltitkolt, lesajnált családtag hatalmas karriert futott be, és mint mesebeli gazdag nagybácsi veszi fel a kapcsolatot velünk életünk derekán. Kiderülhet, hogy a hargitai záporok pont a legnagyobb szárazság időszakában duzzasztják meg folyócskáinkat. Kiderülhet, hogy az amerikai tőzsdén pont azt a vállalkozást értékelik fel, aminek ágazatában nekünk a legjobb szakembereink vannak. Kiderülhet, hogy az alsó szomszéd lakása már jó ideje penészes volt, s hála Istennek, hogy a felső szomszéd elárasztotta, mert így a teljes feljavítás költségét rá lehet varrni.

Kiderülhet, hogy rájövök arra, hogy a jénai tálakat eddig rossz helyen tartottam, s kapok egy előnyösebb helyet számukra a polcrengetegben.

Az én esetemben a váltás könnyű volt. Nem kerestem új helyet a jénai tálaknak, hanem áthelyeztem a törlőkendőt és a lapítót a kisasztalra, s tovább folytattam a húspotyolást. Tudom azonban, hogy sok esetben a váltás nehéz, sőt lehetetlen. Végig kell szenvedni a láncreakció minden állomását. Tudom, hogy vannak súlyos családi titkok, amik csontvázként hullanak ki a legalkalmatlanabb időben mindennapi kínlódásaink szekrényéből.Tudom, hogy jönnek árvizek, melyeket képtelenek vagyunk megállítani és elmenekülni előlük már nincs időnk. Tudom, hogy hirtelen leszegényedhetünk minden külső figyelmeztetés nélkül, s ebből valakik valahol meggazdagodnak. Tudom, hogy van olyan felső szomszédunk, aki nemhogy nem fizeti ki a feljavítást, de még meg is fenyeget, ha nem fogjuk be a szánkat.

Válts, ha váltanod kell és váltanod lehet. És bírd ki, ha nincs menekülés.

Amikor pedig lesújtasz a húspotyolóval, tudd, hogy üvegtálaid összekoccannak, még akkor is, ha több méter távolságra vannak lapítódtól.

korábban írtuk

Ménessy Kinga Kitty: Fekete, fehér, igen..., NEM! – Esküvői protokoll főszezon idején
Ménessy Kinga Kitty: Fekete, fehér, igen..., NEM! – Esküvői protokoll főszezon idején

Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.